19.rész The End

Yoon Eun Hye

Boldog vagyok, hiszen végre vége van mindennek, Chen lesz az aki örököl mindent, talán végre szabad lehetek. Furcsálltam, hogy Park Chen-re szavazott, de jól tette, így legalább nem él úgy mint régen, többé nem kell félnie Kris-től és újra szabad lehet velem együtt. Talán mindent újra kezdhetünk. De soha sem gondoltam volna, hogy a boldogságomat ilyen hamar elvehetik tőlem.
- Apa...azt mondod, hogy meg kell nősülnöm?
- Igen fiam, már meg is van a menyasszony jelölt. Hozzád való lányt kell elvenned, nem pedig egy ágyast.
- Apaa!! ~ Nem hiszek a fülemnek, ezek szerint Chen...más fog elvenni? Én még csak szóba se jöhetek?
- Sajnálom fiam, de ez ezzel jár. Megmondtam, hogy teljesítened kell az utolsó kívánságomat.
- De apa..
- Elég fiam, ezt nem itt beszéljük meg, mennyünk és ünnepeljünk. ~ Mindenki kiment csak én maradtam bent és Chen. Chen még mindig állt és sokk alatt volt ahogy én is, nem tudtam koncentrálni csak egy dolog járt a fejem, hogy itt a vég. Felálltam, de nem néztem Chen-re még csak hozzá se szóltam, elindultam a kijárat felé, de akkor Chen megragadta a kezem és visszarántott. Nem mertem a szemébe nézni, mert féltem, hogy nem tudom elengedni a kezét.
- Hye nézz rám, kérlek. ~ Hallottam, hogy néha a hangja megbicsaklott, de most erősnek kell lennem. Tudtam, hogy mi nem lehetünk együtt, de azt nem gondoltam, hogy ilyen hamar vége lesz. - Az istenért, nézz rám.
- MIT AKARSZ MIT TEGYEK? ~ Nem bírom magamba tartani a fájdalmaimat, így inkább mindent kiadok magamból. - Chen mi nem lehetünk együtt, ha megnősülsz már nem lehetek melletted. El kell, hogy engedj.
- Soha, soha...
- De igen, ürítsd ki a szíved, hogy több hely legyen a jövődnek. Nem ragadhatsz le a múltnál.
- DE TE NEM MÚLT VAGY...te jelen vagy és nekem a jövő. ~ Ne mondj nekem ilyeneket, mert ebbe belehalok, hogyan engedjem így el? - Hye...két nappal ezelőtt csak is azért löktelek el...
- Tudom, hogy ne sérüljek meg a pár nap alatt, tudom Chen. De vége van, nekünk a mi kapcsolatunk itt ér véget. Szerettelek Chen és még szeretlek is, de már nem tudok a szemedbe nézni. ~ Lassan lecsúszott a keze a karomról és a szemeibe könnyek tornyosultak fel. - Fogalmad sincs, hogy mennyire fáj téged így látnom, de valakinek erősnek kell lenni. Valakinek el kell szakadnia...és úgy látszik én leszek ez. Gratulálok...hiszen elnök lettél, teljesült az álmod...végre felszabadíthatsz mindent rabszolgát és...engem is elengedhetsz.
- NEM, betartom az ígéretemet, mindenkit elengedek mert ezt ígértem, de...neked nem ezt ígértem meg, nem emlékszel? Azt ígértük meg egymásnak, hogy együtt halunk meg, ezt hited elfelejtettem?
- Chen...mi.
- Ne mondj semmit sem, nem vagyok kíváncsi rá, de látom...neked fontosabb a szabadság min én.
- Chen hallgass meg..
- Meghallgattalak...végig figyeltem, de egyszer sem mondtad, hogy megpróbálsz mellettem maradni. Szóval...elengedlek. Vége...szabad vagy. ~ Chen csendben elhaladt mellettem, majd mikor az ajtó csukódott minden kitört belőlem.

- Áááhhh...Chen...Chen... ~ A szívemhez emeltem a kezem majd leguggoltam és a fejemet lehajtottam. De hirtelen újra olyan fájdalom szúrt bele a mellkasomba mint múltkor. Nagyon fáj, nem kapok levegőt...valaki segítsen.
- Hyee... ~ Luhan szaladt mellém. - Jól vagy, mi a baj? Hye... ~ Egyre jobban fáj, a lábaim szinte már remegnek, miért miért fáj ennyire a szívem? Luhan felemelt a karjaiba, majd gyors léptekkel megindult közben segítségért kiáltott. - Tarts ki, mindjárt jön valaki aki segít.

Két évvel később

Az idő gyorsan ment el a két fiatalnak, mindegyik külön utat járt. Chen elnök lett és mindenkit elengedett és kárpótolta őket. Elvette a neki szánt lány és született egy gyermekük is. Édesapja egy évvel rá meg halt szívrohamba. Így Chen eltörölt minden szabályt amit apja hozott létre, nincsenek szolgák sem ágyasok, csak normális emberek. Hye pedig jó messze költözött szerelmétől, hogy megszabaduljon a kínzó fájdalomtól. Most éppen Luhan-nal él együtt és Luhan még mindig komoly érzelmeket táplál a lány iránt. Az idő alatt kiderült, hogy Hye-nek szívzörejei vannak és ezektől volt a hirtelen jött fájdalmak a mellkasában. Ez persze kezelhető, de nagyon sokszor jár el kivizsgálásra. Az orvosok szerint rövidebb lesz a lány élete. Luhan mindenben segít a lánynak, még csak szólnia sem kell.
Szóval mind ketten külön utat járnak, de véletlen egy találkozás miatt újra feltörnek az érzelmek.

Pár nappal később

Hye boldogan ment bevásárolni, közben mint mindig Luhan volt a vonalban. Soha sem szerette elengedni egyedül, de a lány mint mindig most is makacs volt. Míg távol volt Luhan így tudta ellenőrizni, hogy nincs-e baj.
- Le kell tennem Luhan.
- Még ne, csak akkor tedd le, ha már itthon vagy. ~ Hye elmosolyogta magát, majd elindult fizetni. Megindult az autó felé, de éppen berakta a csomagokat mikor ismerős hangara figyelt fel.
- Miért nem szólalsz meg Hye? Baj van?
- Pill leteszem. ~ Még Luhan néha belekiáltott a telefonba, de Hye kinyomta és a hang irányába fordult. Majd éppen Chen-nel találta magát szembe, mikor meglátták egymást mindkettőjüknek nagyra nyíltak a szemeik. Némán álltak egymás előtt, semelyikük nem szólalt  meg. Chen hirtelen megindult a lány felé, majd előtte állt meg.
- Nem meg mondtam, hogy ne kerülj a szemem elé.
- De igen, sajnálom, hogy vagy?
- Jól...most pedig, ha megbocsátasz. ~ Chen megindult hátrahagyva a lányt, de ahogy újra látta őt újra rátörtek az érzelmek. Megfordult és megragadta Hye kezét és szorosan magához húzta. Erősen ölelték egymás.
- Istenem Hye mennyire hiányoztál, többé...soha se hagyj el, megértetted? Gyere vissza hozzám kérlek. ~ Csak bólintott egyet és Chen megcsókolta.

The End 

18.rész Választás.

Chen

Ahogy előttem áll az a nő akit a világon a legjobban szeretek, valamiért nem érzek bánatot, sem megvetést. Nem gyűlölöm őt, hiszen miért is kellene, nem tehet ő semmiről, akit gyűlölnöm kell az Kris, de miért nem érzek gyűlöletet? Ilyenkor kellene nekem mérgesen megvernem Krist, de nincs bennem semmi harag iránta. Mindenem meg van ami kell, hatalom, pénz és még szerelem is. Tudom jól, hogy Kris felettem jár, de azt is tudom, hogy nem nyerhet ellenem.
Hye nagy szemekkel vizsgálja az arcomat, de semmit sem tud róla leolvasni, hiszen semmit sem érzek ez miatt. Vagy csak talán nem akarom kimutatni?
- Chen...miért nem mondasz semmit? Talán azt hiszed, hogy benne voltam?
- Most...az igazságot akarod hallani?
- Hmm. ~ Hátraléptem, hogy jobban a szemébe tudjak nézni, de a tekintetében még mindig az a félelem volt mint mikor megláttam.
- Semmi gyűlöletet nem érzek most, nem undorodom tőled, de nem vagyok mérges sem hyungra. ~ Láttam rajta, hogy nem ezt várta tőlem, de ez az igazság.
- Te...nem vagy mérges? Azt...azt hittem szeretsz.
- Szeretlek, nem ez a baj, de Kris...nem tehet róla, csak én.
- Még is, hogy érted? Mi akkor is együtt vagyunk, neked pedig reakciódnak annak kellene lennie, hogy ilyenkor dühösen kifutnál és megvernéd Krist.
- Nem, nem verném meg soha hyungot, hiszen ő...nem tehet semmiről, nekem nem kellene itt lennem és nem nekem kellene mindent örökölni, hanem neki.
- HOGY MONDHATSZ ILYENEKET? Ezzel olyan mintha azt mondanád nekünk semmi közünk egymáshoz.
- Miért, mi vagy te nekem? Csak egy ágyas vagy semmi több és Kris akkor játszik veled amikor csak akar...és ~ Hye keze hirtelen rendült felém és arcon csapott. Nem lepődtem meg, de nem tehetek semmit, szeretem, de jobb lenne, ha most távolabb lenne tőlem.
- Tűnj el innét és...ne gyere vissza addig míg azt nem mondom. ~ Megragadtam a kezét és lelöktem az ágyra, én pedig letérdeltem mellé és az egyik lábamat átrendítettem a derekán. Meglepetnek látszik, de szorosan fogtam a kezét nehogy kiszabaduljon. Belenéztem a szemeibe ahol már pár könnycsepp is feltűnt.
- Milyen érzés Hye, talán most is beindultál? Vagy csak Kris láttán adtad meg magad?
- Hogy mondhatsz ilyet? Chen...nem vagy magadnál. ~ Megpróbálta kiszabadítani a kezét, de sokkal erősebb voltam nála, legszívesebben elengedném és átölelném, de csak így tudom magamtól ellökni. A választás két napon belül lesz és nagyon jól tudom, hogy ki lesz a választott. Nem akarok semmilyen fájdalmat okozni neki, de addig nem lehetek vele, mert akkor csak neki lenne rossz.
- Tudod Hye, az az igazság, hogy az emberek nem igazán képesek összetört szívvel működni. És erre a gyógyír az idő. ~ Elengedtem és magára hagytam, sajnálom Hye, de bírd ki két napig. Onnantól már nem adlak senkinek és Kris-sen is buszút állok.
Ahogy a szobám elé értem Kris állt meg előttem nagy mosollyal az arcán.
- Látom nem vagy mérges, vagy nem tudsz róla? Levettem a kezem a kilincsről és felé fordultam.
- Kris, nem érdekel, ezzel nem fogtál meg. ~ A mosoly ami az arcán volt hirtelen lefagyott. - Tudod Kris, nem szeretem annyira Hyet, hogy ez miatt kellene téged gyűlölnöm.
- Azt hiszed elhiszem neked ezeket a szavakat? Chen te ennél sokkalta jobban kiismerhető vagy. nagyon jól tudom, hogy fáj...
- Nem, nem fáj és nyugodj meg, máskor is neked adóm ha kell, csak szólj előtte. ~ Elmosolyogtam magam és szó nélkül magára hagytam. Majd mikor meghallottam a távolodó lépteinek a hangját, lecsúsztam az ajtón és a fejemet a térdemre hajtottam. Minden hirtelen felgyülemlett a tudatomba, Hye tekintette, Kris gúnyos mosolya, minden itt lebeg előttem.

Park

A véletlen szó...nálam semmit sem jelent, nem hiszek senkinek sem, Kris pedig...olyan nekem mintha halott lenne. Mikor meghallottam, hogy megerőszakolta a húgomat, legszívesebben helyben megöltem volna, de nem tettem. Talán túlságosan is szeretem, de Kris már nem olyan mint régen. Mindent megtettem érte, hogy csak is engem nézzen, de úgy látszik nem voltam elégé kitartó. Mindig is bosszút akartam állni a szüleim miatt, de a szerelem elvakított, de most...erős leszek a végéig. Mától...Kris nekem olyan mintha számomra egy ismeretlen lenne. Minden érzelmeimet amit iránta érzek...düh és gyűlölet veszi át.
Tegnap óta Hye ki se mozdult a szobából, így nekem kell valamit tenni, hiszen Chen...ugyan olyan mint a fivére, még akkor is ha nem vérszerinti testvérek.
- Kisasszony... ~ Felnéztem a szobalányomra, de láttam rajta, hogy megijedt a tekintettem láttán, hát igen...nem festek valami jól. - E elnézést, hogy zavarom, de a fiatal hölgy semmit sem fogad el. Próbáltunk bevinni neki ételt és italt, de mindig földhöz vágja őket és a szobája olyan mintha egy kajacsata hely lenne.
- Értem, beszélek a fejével. ~ Mérgesen ellöktem magamtól a széket és megindultam Hye szobája felé, de mikor odaértem egy kiáltást hallottam és hangos csörömpölést. Majd egy szobalány szaladt ki rémültem, mikor meglátott meghajolt és gyorsan távozott. Beléptem a szobába és nagy sötétség fogadott, igaz nappal van, de a függönyök el vannak húzva. Megindultam felé, de jól megfigyeltem hová lépek mert minden tiszta cserép és étel. Hye felém pillantott, de csak annyit tudtam leolvasni az arcáról, hogy nem szívesen lát itt engem. A húgom leült az ágya elé és felhúzta a térdét, csak a sírását lehet hallani a nagy csendben.
Leguggoltam vele szembe és felakartam emelni a fejét, de túl makacs volt így hagytam és inkább leültem mellé, én is felhúztam a térdem és a kezeimet azon pihentettem. Pár percig csendben ültünk egymás mellett.
- Te te is így érezted akkor magad? ~ Hye felé pillantottam, de a fejét nem emelete fel úgy beszélt hozzám.
- Még is mikor?
- Mikor...Chen...megerőszakolt, te is ilyen fájdalmat éreztél át?
- Nem, nem fájt ennyire, mert akkor még nem volt senkim se akit szerethetnék. De neked, ott van Chen...aki még jobban megfájdította a szíved. Hallottam, hogy ellökött magától, de hidd el, hogy Chen nem ez miatt csinálta, csak meg akar védeni. ~ Hye felkapta a fejét és könnyes szemekkel mérte fel az arcomat. Ahogy őt nézzem, olyan mintha magamat látnám.
- Chen...nem akar megvédeni, te nem láttad milyen kifejezéssel lökött el magától, azt hiszi, hogy én is akartam az egészet.
- Nem, Chen nem...tudom, érzem. Te őt nem ismerted régen, de én igen...és mióta veled van, nagyon sokat változott. Soha sem láttam ennyit nevetni, sőt még nem is láttam mosolyogni. Szóval ne félj és várj.
- Mióta vagy te ilyen bölcs Park?
- Mióta az eszemet tudom. ~ Már nagyon régen beszélgettünk ilyen jól el. Most tudatosult bennem, hogy mennyire hiányzott nekem a testvérem, hiszen rajta kívül nincs nekem már senkim. Mi maradtunk egymásnak. Megfogtam a kezét és bátorító mosolyt küldtem felé, többé nem kell félned Hye, mert többet nem engedem el a kezed.

Chen

Letelt a két nap, olyan volt számomra mintha több évtized lett volna. A két nap alatt nem is láttam szerelmemet és már nagyon hiányzik. De azóta nagyobb lett az önbizalmam és nem félek kiállni a bizottság elé. Gyors felöltöztem egy kékes öltönybe, de inkább fekete és hozzá egy kockás nyakkendőt. Belőttem a hajam és dobtam magamra egy kis parfümöt.

Összeszedtem a papírokat amik fontosak, megfogtam a tabomat és elindultam felemelt fejjel. Ahogy a lépcsőhöz értem megpillantottam Hyet, ahogy csinosan kiöltözve jön felém, nem nézett rám még csak meg sem hajolt előttem. Mellém állt, hiszen ez a szokás majd felajánlottam a kezem, de nem fogadta el és elindult én pedig utána. Kris már ott volt Park-kal az élén és nagy mosollyal fogadtak minket. Mind a négyen léptünk be az ajtón, a képviselők egyszerre álltak fel és hajoltak meg. Édesapánk már ez elnöki székben ült és büszkén bólogatott.
Helyett fogaltunk és Kris kezdte el bemutatni a munkáját, nem figyeltem rá, saját gondolataimba voltam belemélyülve és egyre jobban izgulok. Még azt sem vettem észre, hogy Hye combján van a kezem így nyugtatva magam, de legalább nem lökte le róla a kezemet. Mikor Kris befejezte, nagy taps visszhang riasztott fel. Felálltam és kisétáltam a nagy bizottság elé, körbe néztem és egyre jobban féltem, de mikor Hye-re pillantottam, megláttam a biztató kifejezést az arcán és bólintott egyet. Kifújtam a levegőt és elkezdtem beszélni. Nem törődtem semmivel sem csak a dolgomra koncentráltam. Majd mikor mindent elmondtam meghajoltam és hirtelen mindenki felállt úgy gratulált.
Mikor lenyugodtak a kedélyek apa vette át a szót.
- Most akkor megkérek mindenkit, hogy szavazzon. Aki az idősebbik fiam mellett van az tegye fel a kezét. ~ Hirtelen emelkedtek fel a magasba a kezek, de nem mindenkié. Kris-nél és nálam is ugyan annyian jelentkeztek csak egy ember nem tette fel a kezét méghozzá Park.
- Hát, úgy látszik én döntöm el ki lesz az örökös. ~ Kris győzedelmes mosolyt csalt felém, és már tudom, hogy itt a vég.
- Én...döntöttem és a nyertes.... ~ Elmosolyogta magát én bennem meg több száz pillangó kezdet repkedni. ~ A nyertes nem más mint....Chen. Gratulálok. ~ Kris hirtelen felállt és kérdően nézett le Park-ra aki csak felállt és végig engem nézett, közben pedig tapsolni kezdet. Mindenki felállt és úgy üdvözölték az új elnököt, nem hiszem el, tényleg én nyertem. Édesapám felegyenesedett és mindenkit csendre intett.
- Fiam gratulálok...
- Nem, ez nem lehet, hogyan nyerhetett ő? NEM, NEM ENGEDEM. ~ Kris egyre jobban kiabált és megindult Park felé. - Te...te tehetsz mindenről... ~ Megragadta a torkát és erősen fogta, de sikerült lefejteni róla és mikor kivitték Park csak legyintett, hogy jól van, de látszott rajta, hogy nincs jól.
- Akkor...hadd kezdjem újra, gratulálok fiam. Remélem nem felejtetted el amit mondtam.
- Mit is?
- Azt mondtam, hogy akiből örökös lesz annak mondok valamit.
- Ohh igen, mi lenne az?
- Egy döntés ami el van végleg döntve, egy elnöknek megfelelő nő kell az oldalára és erre...kiválasztottam a neked való lányt.
- Miii?

17.rész A múlt

Yoon Eun Hye

Egyedül ülök, nincs kire számítsak, nincs kitől tanácsot kérjek vagy vigaszt. Magam maradtam a sok gondolataimmal. Próbáltam összeszedni magam, de hiába...nem megy. Pár perccel előbb még jó kedvel néztem a világot, de most...olyan komor lett minden. Mindig annak a nőnek a szavai lebeg magam előtt. Nem akarok semmit sem elhinni neki, de olyan komolyan mondta...mégis hihetek benne, vagy csak felejtsem el? Ha igaz is...akkor már a múlt, nekem akkor semmi kötöm hozzá, de...mégis fáj legbelül, hiszen Chen...megerőszakolta a nővéremet. Gyorsan megráztam a fejem, próbáltam kirázni a gondolatokat amik olyan gyorsan ellepték a tudatom. Chen nem lenne rá képes, ő...ennél sokkal jobb személy, de mi van ha...tényleg igaz? Akkor hogyan nézzek a szemébe, mit kellene mondanom? Áhh semmit sem értek, talán jobb lenne, ha tőle kérdezném meg, de lehet, hogy letagadja. Szóval...találkoznom kell a nővéremmel, méghozzá minél hamarabb.
Mire feleszméltem. csak azt vettem észre, hogy a nap sugara kezdenek utat törni a sötét ég bolt alól. Gyorsan összeszedtem magam és visszalopakodtam a szobába, hogy mire Chen felkel addigra visszaérjek. Persze úgy tettem mintha aludnék, nincs szívem most a szemébe nézni, hiszen akkor lehet, hogy kiül rajtam a pánik, nem szabad semmit sem észrevennie. Mikor az ajtó halkan kattant felkeltem és magamra kaptam valamit, most nem érdekel semmit csak egy cél, hogy megtudjak mindent Chen múltjáról. Lee bogarat ültetett a fülembe, és addig nem mászik ki onnét míg meg nem tudom az igazságot.
Persze Park egy maga volt bent a szobába, ami persze nekem éppen jól jött. Nem kopogtam...hiszen az nem az én védjegyem. Park szokásosan a tükör előtt ölt és a haját fésülte. Meglepetnek látszott mikor meglátott, de nem izgatott. Bezártam az ajtót, hogy véletlen se nyisson be valaki. Park kecsesen felállt és elém lépett.
- Mi járatban errefelé Yoon úrnő?
- Kérdeznem kell valamit...és ajánlóm, hogy az igazságot mond el. ~ A nővérem hátra dobta a haját, majd a kezével mutatta, hogy foglaljak helyett.
- Térj a tárgyra, tudod nem igazán érek rá, sok dolgom van.
- Gyors leszek. Igaz, hogy te és...Chen...
- Igaz. ~ Park gyorsan válaszolt, pedig még be se fejeztem a mondani valómat. De a valóság és az igazság... fájdalmasan tőrt utat a szívemig. Szóval amit mondott Lee...igaz volt. ~ Chen...megerőszakolt, tudtam, hogy egyszer ráfogsz jönni, szóval készültem rá.
- Hogyan, nem is...miért? Chen nem olyan.
- Megmondtam, hogy a drága szerelmed nem fog téged boldoggá tenni.
- Chen...soha sem hagyna el, soha sem csalna meg.
- Biztos vagy benne, vagy csak bebeszéled? Hye...mindig is makacs voltál, de valld be, hogy Chen nem az a fickó akinek te hiszed. Mikor vallod be magadnak?
- Soha, Chen már nem olyan...szóval nincs mit firtatni.
- Persze, szerinted, de ha mégis...valamit tesz, akkor ne gyere hozzám sírni. Most pedig menj, mennem kel. ~ Remegő lábbakkal valahogy eljutottam a szobámig, még ahhoz sem volt erőm, hogy becsukjam az ajtót. Ledőltem az ágyra és az arcomat a párnámba fúrtam, hiába tereltem a gondoltaimat más felé...semmit sem segít. Már csak abban bízhatok, hogy Chen már nem olyan.
Felkeltem és leültem a tükör elé, elégég ramatyul nézzek ki. A szemeim pirosak a sok sírástól és nagy karikák terjednek el alatta, míg a hajam olyan mintha megrázott volna az áram. Semmihez sincs kedvem, legszívesebben visszadőlnek az ágyra.
Nyúlni szerettem volna a fésűért, de akkor éles fájdalom szúrt bele a mellkasomba. Hirtelen nehezére esett levegőt vennem és homályosan láttam. De a fájdalom nem akart elmúlni, egyre jobban szúrt...remegő lábbakkal felálltam valahogy és megindultam az ágy felé, de a lábaim nem bírták így útközben összecsuklott a lábam magam alatt. Kiáltani akartam, de semmi hang nem hagyja el a torkomat, valahogy elkúsztam az ágyig és ledőltem. A lábaimat felhúztam a hasamig, de semmivel sem volt jobb. Egyre szaporább vettem a levegőt, majd lassan elkezdet megszűnni a fájdalom. Mélyen felsóhajtottam a megkönnyebbüléstől.
Biztos vagyok benne, hogy a sok stressz miatt volt, szóval nem kell félnem, semmi bajom.

Chen

Már csak két nap van vissza a választásig, még is olyan mintha több század lenne. Lassan megy minden egyes nap és apa is egyre jobban rosszul érzi magát. Már nem bír felkelni az ágyból, de ami a legfurcsább, hogy hyung már több napja nem is lehet látni, attól félek, hogy valamit tervez. Nem szabad rosszra gondolnom, most csak a munkára kell koncentrálnom. Nyúltam a telefonomért mikor valaki kopogott és Lee lépet be az ajtón egy tálcával a kezében.
- Ohh Lee, hát te?
- Hoztam egy kis kávét, hiszen biztos, hogy álmos vagy már, már több órája itt bent vagy, ki sem mozdulsz.
- Muszáj dolgoznom, hyung nem veheti el tőlem ezt a címet. ~ Lee mellém lépet és a kezembe adta  csészét.
- Nyugi, úgy csináltam ahogy szeredet, semmi cukor.
- Értem hölgyem.~ Elmosolyogtam magam, Lee pedig leült velem szembe.
- Miben tudod segíteni?
- Segíteni?
- Jááá...nagyon jól tudod, hogy jó vagyok az ilyen dolgokban, hiszen okos vagyok.
- Persze, el is felejtettem. ~ Lee felállt és mellém léptem. majd mind ketten elkezdtük tanulmányozni a papírokat. Annyira belemerültünk, hogy észre se vettük, hogy már lement a nap és én még ma nem is láttam a szerelmemet, már nagyon hiányzik.
- Áhhh elfáradtam ~ Lee nagyot nyújtózkodott, majd mind ketten összepakoltunk.
- Hát köszönöm Lee, sokat segítettél. Holnap már csak átfutom és ledőlök pihenni.
- Persze pihend ki magad, jó éjszakát. ~ Intettem neki, majd egyenesen Hye szobája felé indultam meg. Kopogtam, de senki sem válaszolt, így hát benyitottam, de Hye-nem semmi nyoma. Vajon hol lehet? Kimentem a szabadra, de még itt sem volt. Bementem a szobámba, de nem volt sehol, most már kezdek aggódni. Berohantam újra a szobába és akkor megpillantottam, ahogy éppen egy képet emel fel a magasba és a földhöz vágja.
- Hye, még is mit művelsz? ~ Egy fehér ing volt csak rajta és a haja szanaszét állt, a szemei pedig tiszta vérvörösek voltak. Nem ismerek rá.
- Mit művelsz? Hogy nézel ki, mellesleg miért sírtál?
- Chen...én...én... ~ Megfogtam a kezét és finom csókot nyomtam a sebes kezére.
- Nem tudom mi a baj, de nyugodj le. ~ Láttam rajta, hogy fél, legbelül remeg, de mitől.

Yoon Eun Hye

Nem merek Chen szemébe nézni, félek, remegek, mi lesz ha megtudja? Mit kellene tennem?

Visszaemlékezés:
Nem bírtam bent ülni egy magam a szobába, mert mindig Chen-re és a nővéremre tudtam gondolni. Így hát kimentem szívni egy kis levegőt, olyan jól eset egy magam lenni. Most nem akarom látni Chent, hiszen akkor biztos újra kitör belőlem minden, hogy kérdezzem meg tőle? Pár órát kint ültem, majd eszembe jutott, hogy át kellene öltöznöm, hiszen csak egy fehér ing és nadrág van rajtam. Megindultam a szobám felé, de akkor Chen szobájából hangokat hallottam meg, így hát benéztem. Chen éppen Lee-vel nevetgél amitől a szívem fájni kezdet, jobb lesz ha nem maradok tovább, hisz akkor csak még jobban fájna. Ahogy egyre jobban haladtam a szobám felé minden rám tört, talán mindenkinek igaza van, soha sem leszek boldog Chen mellett. Ahogy beléptem a szobámba, becsuktam magam mögött az ajtót és akkor vettem észre Krist, gúnyosan nézett fel rám az ágyamról, majd intett, hogy menjek közelebb, de most ahhoz sem volt kedvem, hogy veszekedjek vele, így elindultam a fürdőszobába, nem érdekel, hogy Kris itt van bent. Persze éreztem a tekintetét magamon, de nem mozdult el a helyről.  Majd mikor végeztem a zuhanyzással egy szál ingben léptem ki a szobámba, el is felejtettem, hogy Kris bent van, de mikor kiléptem már nem volt sehol. Elindulta lefeküdni, de akkor karokat éreztem meg a derekam körül és lelökött az ágyra. Hason feküdtem és megéreztem ahogy egy súly nehezedik rám. 
- Kriiiss, még is mit művelsz? ~ Lefogta a kezem és a fülemhez hajolt, és mélyet szippantót.
- Hmm olyan jó illatod van. 
- Szállj le rólam, mert sikítok.
- Hajrá, senki sem jön a segítségedre, még Chen sem hiszen éppen Lee-vel van, vajon mit csinálnak most? 
- Hagyj békén. ~ Hiába kiáltottam, kapálóztam Kris sokkal erősebb nálam, majd hirtelen letépte rólam a felsőm és megéreztem a kezét ahogy belemarkol a fenekembe. Majd csókolni kezdte a meztelen hátamat. Félek, valaki segítsen. Hirtelen fordítót rajtam és meg akart csókolni, persze nem hagytam, de Kris erős keze az államnál fogva visszarántott és mélyen megcsókolt. Hányingerem van tőle, de be kell ismernem, hogy nincs aki segítene rajtam.
- Engedj el... ~ Befogta a szám és a könnyeim utat törtek. Majd levette magáról a nadrágot, legbelül remegtem és hiába sírtam semmit sem segített. CHEN, hol vagy?  

Nem merek a szemébe nézni, félek, hogy undorodna tőlem.
- Mi a baj Hye, és miért nézel így ki?
- Chen...Kris...Kris...megerőszakolt.

16.rész

Yoon Eun Hye

A szemeim nem akarnak kinyílni, olyan álmos vagyok. Mindenem sajog, lusta vagyok, nincs semmihez semmi kedvem. Majd mikor egy kicsit is megerőltettem magam a fejembe éles fájdalom áradt el, annyira fáj, hogy nem tudok felkelni. Nagyon kiüthettem magam tegnap, hiszen nem emlékszem semmire sem. Az utolsó kép, hogy Luhan-nal táncoltam.
Valahogy fel kell kelnem, kiáltanék segítségér, de nem megy, az ágy visszahúz. Óvatosan felkeltem, de a fájdalom egyre rosszabb, nem akar múlni. Mikor sikerült ülő helyzetbe helyezkednem ránéztem az órára, istenem mennyit aludtam? Hiszen már egy óra is elmúlott. Megpróbáltam felkelni, de akkor valaki belépett az ajtómon, azt hittem Chen az, de sajnos tévedtem, mert ez a picsa jelent meg előttem.
- Látom felébredtél, remek, mert készítettem neked egy kis finom gyógyító levest. ~ Elmosolyogta magát amitől még a hideg is kiráz, pedig semmi rossz nincs benne, de valami akkor is fura rajta. Letette mellém a tálcát, majd öntött egy kis vizet és a kezembe nyomta a gyógyszert.
- Ettől sokkal jobban lesz, hiszen tegnap nagyon kiütötte magát.
- Igen, fáj is a fejem, milyen kedves, hogy figyel rám.
- Szóra sem érdemes, hiszen Chen szerelme vagy, nálam ez alap, hogy segítek a legjobb barátom barátnőjén. ~ Elmosolyogtam magam, majd lenyeltem a gyógyszert.
- Lee ügye?
- Igen.
- Chen..hol van?
- Ohh nagyon elfoglalt a választás miatt, most is dolgozik, már korán reggel neki állt.
- Ohh értem köszönöm.
- Nyugodjon meg, biztos vagyok benne, hogy Chen fog nyerni és rám is számíthat, mert rá fogok szavazni.
- Köszönöm, ez kedves. ~ Elköszönt majd magamra hagyott. Talán nem is olyan rossz mint hittem, de valamiért furcsa nekem, biztos vagyok benne, hogy ez álca akar lenni. Nem volt szimpatikus és nem is marad az, biztos vagyok benne, hogy ő is olyan legbelül mint Kris. Igen csak rá tudom hasonlítani.

Lee Da Hae

Legszívesebben örök altatott adtam volna neki, és akkor soha sem ébredt volna fel. Hogy játssza magát, mintha ő lenne a világ úrnője. Legszívesebben most kiiktatnám, de inkább nem hamarkodom el, hiszen az csak nekem lenne rossz. Vajon oppa mit szeret benne? Nincs rajta semmi szép, és még a mellei is milyen kicsi, nem oppa esete.
- Kisasszony.
- Mi van? Megmondtam, hogy ne zavarjanak.
- Elnézést, de a fiatal úr hívatja önt. ~ Engem, Kris? Összeszedtem minden bátorságomat, majd megindultam Kris szobája felé. Mindig is féltem tőle, soha sem volt szimpatikus, olyan komor. Még soha sem láttam mosolyogni. Amikor beértem Kris egy bőrszékben ült és a kezében egy boros poharat fogott.
- Ülj le. ~ Nem nézett rám, még csak nem is köszönt, gyorsan helyet foglaltam vele szembe, majd letette a poharat és végig csúsztatott egy papírt az asztalon, pontosan elém.
- A tárgyra is térek, nem szeretem húzni az időt. ~ A hangulat egyre feszültebb, hiszen Kris szemei semmit sem sugalltak felém és ettől nagyon is féltem.
- Tudom jól, hogy Chen-re szeretnél szavazni, nemde bár?
- Még nem döntöttem el.
- Remek, de nem érdemes hazudnod mert nem szeretem a hazudós lányokat.
- Mit szeretnél?
- Alkudjunk. ~Alkudni? Még is miről?
- Ha jól tudom neked Chen kell, de ha ő nyer akkor nem lehet soha a tiéd. De...ha én nyerek akkor Chen a tiéd lehet.
- Azt akarja, hogy segítsek neked nyerni?
- Igen.
- Oké, benne vagyok, de akkor ha te nyersz Chen az enyém lesz, és megszabadulsz attól a ribanctól.
- Hehehe, még szép kedves, nekem csak a hatalom kell és nyugodj meg Hye nem fog neked ártani, megígérem.
- Oké, hol írjam alá? ~ Nyertes mosoly gördült az arcára és egy tollat nyomot a kezembe. Nem féltem alá írni, hiszen bármit megtennék Chen-ért és ha egyben megszabadulhatók attól az idegesítő kurvától akkor két legyet ütök egyszerre.
Mikor mindent megbeszéltük egy volt a cél, hogy elválasszam őket.

Chen

- Állj meeeg....állj...állj meg te dög ~ Kimerült testtel futok a nagy dög után, fogalmam sincs, hogy hogyan került be a házba, de most nagyon pipa vagyok rá. Egyszer csak dolgoztam és hirtelen a kutya jelent meg előttem, majd kivette a kezemből a papírt és hát ezért kergetem fel le. Hiába kiáltok úgy csinál mintha meg sem hallaná, mi lesz így velem? Minden arra a papírra volt ráírva. Mikor éppen elkaphattam volna beszaladt egy szobába. Majd mikor beértem akkor eszméltem fel, hogy ez Hye szobája. A távolban pedig hangokat halottam meg, elindultam a hang irányába és Hye volt az aki nevetve játszik a kutyámmal. Nekidőltem az ajtónak és csendben figyeltem a két szerelmemet. Olyan jó volt nézni, ahogy Hye játszik vele, nem mindig nevet ilyen jóízűen. Ha belegondolok ma még nem is láttam, hiszen hamar nekiálltam a munkának és nem is akartam zavarni.
- Jó reggelt hercegnőm. ~ Hye felém pillantott és elmosolyodott.
- Chen mit keres itt bent Jindo?

 - Fogalmam sincs, hogy jött be, de ellopta a papíromat, de hála semmi baja. ~ Felvettem a papírt majd jól megnéztem.
- Chen, nem lehet, hogy direkt hozta ide?
- Miért is?
- Hiszen ma nem találkoztunk és hiányoztál....majd kimentem Jindo-hoz és hát...mondtam neki, hogy hiányzol.
- Szóval azt mondod, hogy Jindo olyan okos, hogy direkt csinálta?
- Nem tudom...de...erre gondoltam, hiszen itt vagy. ~ Elém lépet majd megcsókolt, olyan boldog vagyok.
- Tudod Hye, többet ne igyál ilyen sokat.
- Miért? ~ Elnevettem magam és olyan arcot vágott amitől még jobban nevettem, úgy nézet ki mint a shrek-ben a macska. Annyira cuki, felkaptam és megcsókoltam, közben a karjait a nyakam köré fonta és a lábait a derekam köré. Néha elmosolyogtunk magunkat csók közben, de soha sem hagytuk abba. Valahogy az ágynál kötöttünk ki, gyorsan megszabadultam a pólójától és végig csókoltam a puha bőrét, közben letéptem róla a nadrágját és kényeztetni kezdtem és az egyik ujjammal, majd kettővel. Halkan nyögdécselt amitől egyre jobban keményedet a nadrágom alatt a férfiasságom. Hye lelökött az ágyra és hagytam, hogy ő diktálja az iramot. Letépte a pólómat, majd megszabadult a nadrágomtól és kezébe fogta a férfiasságomat. Egyre jobban kényeztetett, amitől mindjárt végem, így hát gyorsan letepertem és gyorsan magamévá tettem.
- Én...mindjárt... ~ Nem tudtam befejezni a mondani valómat, mert mind ketten egyszerre nyögtünk fel. Majd mellé huppantam és a karjaimba fontam és csókot nyomtam az arcára.
- Szeretlek Hye. ~ Válaszkép szorosabban ölelt és a fejét a mellkasomba fúrta. Majd elnyomott az álom.

Mikor kinyitottam a szemeimet egy idegen helyen feküdtem. Körbe néztem és semmi mást nem láttam csak fehér falakat. Hye hangját hallottam meg magam mögött és mikor hátrafordultam egy nagy menyasszonyi ruhában állt előttem. Elmosolyogta magát, de hirtelen le is fagyott róla a gyönyörű mosoly, majd megláttam ahogy a fehér ruhából piros lett. Miért? Mi a baj? Miért lett piros a ruha egy helyen? Jobban megnéztem majd szaladni kezdtem felé, de hiába erőlködtem nem hallattam semerre. Hye hirtelen eltűnt és a falakon vér kezdet el folyni. Hangosan kiáltani kezdtem...

Kiáltva ültem fel az ágyon és gyorsan körbe néztem. Hála csak álom volt, Hye kezét éreztem meg a vállamon.
- Mi a baj?
- Semmi csak...rosszat álmodtam, de...már jobban vagyok. ~ Visszadőltem és a fejemet a hajába fúrtam.

Yoon Eun Hye

Próbáltam nyugtatni Chent és kellet pár óra mire eltudott aludni, de az én szememre nem jött álom. Ide oda forgolódtam, majd inkább felkeltem és kimentem sétálni. Kezd egyre hűvösebb lenni, hiszen nemsokára itt van az ősz.
- Kit látnak szemeim. ~ A hang felé kaptam a fejem és Leet pillantottam.
- Látom nem tud aludni.
- Ahogy te se. ~ Bólintottam majd leültem a szökőkút mellé és Lee helyet foglat mellettem.
- Valamit tudnod kell Chen-ről. ~ Kérdően néztem rá, ő pedig gúnyosan nézett rám.
- Chen nem ilyen volt, régen falta a nőket. Míg Amerikában éltünk a nők csak úgy futottak utána, majdnem minden éjjel haza vitt magával egy nőt. Soha sem szerette a hosszabb kalandokat azért is vagyok ellene a ti kis kapcsolatotoknak, félek, hogy téged is elhagy, pedig kedves vagy.
- Chen lehet, hogy régen ilyen volt, de most már nem.
- Igaz, elvakítja a szerelem, de jól figyelj...Chen régi éne meg ugyan úgy benne van. Nem félsz, hogy egyszer majd esetleg megcsal?
- Nem, nem félek, mert tudom jól, hogy nem tenne olyat.
- Hallottam, hogy Park a testvéred.
- Igen az, mi köze neki ehhez?
- Régen Chen...~ hirtelen felém nézett ~ megerőszakolta a nővéredet. ~ Hirtelen mintha meg állt volna az idő, nem az nem lehet. Igaz ez?