Boldog vagyok, hiszen végre vége van mindennek, Chen lesz az aki örököl mindent, talán végre szabad lehetek. Furcsálltam, hogy Park Chen-re szavazott, de jól tette, így legalább nem él úgy mint régen, többé nem kell félnie Kris-től és újra szabad lehet velem együtt. Talán mindent újra kezdhetünk. De soha sem gondoltam volna, hogy a boldogságomat ilyen hamar elvehetik tőlem.
- Apa...azt mondod, hogy meg kell nősülnöm?
- Igen fiam, már meg is van a menyasszony jelölt. Hozzád való lányt kell elvenned, nem pedig egy ágyast.
- Apaa!! ~ Nem hiszek a fülemnek, ezek szerint Chen...más fog elvenni? Én még csak szóba se jöhetek?
- Sajnálom fiam, de ez ezzel jár. Megmondtam, hogy teljesítened kell az utolsó kívánságomat.
- De apa..
- Elég fiam, ezt nem itt beszéljük meg, mennyünk és ünnepeljünk. ~ Mindenki kiment csak én maradtam bent és Chen. Chen még mindig állt és sokk alatt volt ahogy én is, nem tudtam koncentrálni csak egy dolog járt a fejem, hogy itt a vég. Felálltam, de nem néztem Chen-re még csak hozzá se szóltam, elindultam a kijárat felé, de akkor Chen megragadta a kezem és visszarántott. Nem mertem a szemébe nézni, mert féltem, hogy nem tudom elengedni a kezét.
- Hye nézz rám, kérlek. ~ Hallottam, hogy néha a hangja megbicsaklott, de most erősnek kell lennem. Tudtam, hogy mi nem lehetünk együtt, de azt nem gondoltam, hogy ilyen hamar vége lesz. - Az istenért, nézz rám.
- MIT AKARSZ MIT TEGYEK? ~ Nem bírom magamba tartani a fájdalmaimat, így inkább mindent kiadok magamból. - Chen mi nem lehetünk együtt, ha megnősülsz már nem lehetek melletted. El kell, hogy engedj.
- Soha, soha...
- De igen, ürítsd ki a szíved, hogy több hely legyen a jövődnek. Nem ragadhatsz le a múltnál.
- DE TE NEM MÚLT VAGY...te jelen vagy és nekem a jövő. ~ Ne mondj nekem ilyeneket, mert ebbe belehalok, hogyan engedjem így el? - Hye...két nappal ezelőtt csak is azért löktelek el...
- Tudom, hogy ne sérüljek meg a pár nap alatt, tudom Chen. De vége van, nekünk a mi kapcsolatunk itt ér véget. Szerettelek Chen és még szeretlek is, de már nem tudok a szemedbe nézni. ~ Lassan lecsúszott a keze a karomról és a szemeibe könnyek tornyosultak fel. - Fogalmad sincs, hogy mennyire fáj téged így látnom, de valakinek erősnek kell lenni. Valakinek el kell szakadnia...és úgy látszik én leszek ez. Gratulálok...hiszen elnök lettél, teljesült az álmod...végre felszabadíthatsz mindent rabszolgát és...engem is elengedhetsz.
- NEM, betartom az ígéretemet, mindenkit elengedek mert ezt ígértem, de...neked nem ezt ígértem meg, nem emlékszel? Azt ígértük meg egymásnak, hogy együtt halunk meg, ezt hited elfelejtettem?
- Chen...mi.
- Ne mondj semmit sem, nem vagyok kíváncsi rá, de látom...neked fontosabb a szabadság min én.
- Chen hallgass meg..
- Meghallgattalak...végig figyeltem, de egyszer sem mondtad, hogy megpróbálsz mellettem maradni. Szóval...elengedlek. Vége...szabad vagy. ~ Chen csendben elhaladt mellettem, majd mikor az ajtó csukódott minden kitört belőlem.
- Hyee... ~ Luhan szaladt mellém. - Jól vagy, mi a baj? Hye... ~ Egyre jobban fáj, a lábaim szinte már remegnek, miért miért fáj ennyire a szívem? Luhan felemelt a karjaiba, majd gyors léptekkel megindult közben segítségért kiáltott. - Tarts ki, mindjárt jön valaki aki segít.
Két évvel később
Az idő gyorsan ment el a két fiatalnak, mindegyik külön utat járt. Chen elnök lett és mindenkit elengedett és kárpótolta őket. Elvette a neki szánt lány és született egy gyermekük is. Édesapja egy évvel rá meg halt szívrohamba. Így Chen eltörölt minden szabályt amit apja hozott létre, nincsenek szolgák sem ágyasok, csak normális emberek. Hye pedig jó messze költözött szerelmétől, hogy megszabaduljon a kínzó fájdalomtól. Most éppen Luhan-nal él együtt és Luhan még mindig komoly érzelmeket táplál a lány iránt. Az idő alatt kiderült, hogy Hye-nek szívzörejei vannak és ezektől volt a hirtelen jött fájdalmak a mellkasában. Ez persze kezelhető, de nagyon sokszor jár el kivizsgálásra. Az orvosok szerint rövidebb lesz a lány élete. Luhan mindenben segít a lánynak, még csak szólnia sem kell.
Szóval mind ketten külön utat járnak, de véletlen egy találkozás miatt újra feltörnek az érzelmek.
Pár nappal később
Hye boldogan ment bevásárolni, közben mint mindig Luhan volt a vonalban. Soha sem szerette elengedni egyedül, de a lány mint mindig most is makacs volt. Míg távol volt Luhan így tudta ellenőrizni, hogy nincs-e baj.
- Le kell tennem Luhan.
- Még ne, csak akkor tedd le, ha már itthon vagy. ~ Hye elmosolyogta magát, majd elindult fizetni. Megindult az autó felé, de éppen berakta a csomagokat mikor ismerős hangara figyelt fel.
- Miért nem szólalsz meg Hye? Baj van?
- Pill leteszem. ~ Még Luhan néha belekiáltott a telefonba, de Hye kinyomta és a hang irányába fordult. Majd éppen Chen-nel találta magát szembe, mikor meglátták egymást mindkettőjüknek nagyra nyíltak a szemeik. Némán álltak egymás előtt, semelyikük nem szólalt meg. Chen hirtelen megindult a lány felé, majd előtte állt meg.
- Nem meg mondtam, hogy ne kerülj a szemem elé.
- De igen, sajnálom, hogy vagy?
- Jól...most pedig, ha megbocsátasz. ~ Chen megindult hátrahagyva a lányt, de ahogy újra látta őt újra rátörtek az érzelmek. Megfordult és megragadta Hye kezét és szorosan magához húzta. Erősen ölelték egymás.
- Istenem Hye mennyire hiányoztál, többé...soha se hagyj el, megértetted? Gyere vissza hozzám kérlek. ~ Csak bólintott egyet és Chen megcsókolta.
The End
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése