19.rész The End

Yoon Eun Hye

Boldog vagyok, hiszen végre vége van mindennek, Chen lesz az aki örököl mindent, talán végre szabad lehetek. Furcsálltam, hogy Park Chen-re szavazott, de jól tette, így legalább nem él úgy mint régen, többé nem kell félnie Kris-től és újra szabad lehet velem együtt. Talán mindent újra kezdhetünk. De soha sem gondoltam volna, hogy a boldogságomat ilyen hamar elvehetik tőlem.
- Apa...azt mondod, hogy meg kell nősülnöm?
- Igen fiam, már meg is van a menyasszony jelölt. Hozzád való lányt kell elvenned, nem pedig egy ágyast.
- Apaa!! ~ Nem hiszek a fülemnek, ezek szerint Chen...más fog elvenni? Én még csak szóba se jöhetek?
- Sajnálom fiam, de ez ezzel jár. Megmondtam, hogy teljesítened kell az utolsó kívánságomat.
- De apa..
- Elég fiam, ezt nem itt beszéljük meg, mennyünk és ünnepeljünk. ~ Mindenki kiment csak én maradtam bent és Chen. Chen még mindig állt és sokk alatt volt ahogy én is, nem tudtam koncentrálni csak egy dolog járt a fejem, hogy itt a vég. Felálltam, de nem néztem Chen-re még csak hozzá se szóltam, elindultam a kijárat felé, de akkor Chen megragadta a kezem és visszarántott. Nem mertem a szemébe nézni, mert féltem, hogy nem tudom elengedni a kezét.
- Hye nézz rám, kérlek. ~ Hallottam, hogy néha a hangja megbicsaklott, de most erősnek kell lennem. Tudtam, hogy mi nem lehetünk együtt, de azt nem gondoltam, hogy ilyen hamar vége lesz. - Az istenért, nézz rám.
- MIT AKARSZ MIT TEGYEK? ~ Nem bírom magamba tartani a fájdalmaimat, így inkább mindent kiadok magamból. - Chen mi nem lehetünk együtt, ha megnősülsz már nem lehetek melletted. El kell, hogy engedj.
- Soha, soha...
- De igen, ürítsd ki a szíved, hogy több hely legyen a jövődnek. Nem ragadhatsz le a múltnál.
- DE TE NEM MÚLT VAGY...te jelen vagy és nekem a jövő. ~ Ne mondj nekem ilyeneket, mert ebbe belehalok, hogyan engedjem így el? - Hye...két nappal ezelőtt csak is azért löktelek el...
- Tudom, hogy ne sérüljek meg a pár nap alatt, tudom Chen. De vége van, nekünk a mi kapcsolatunk itt ér véget. Szerettelek Chen és még szeretlek is, de már nem tudok a szemedbe nézni. ~ Lassan lecsúszott a keze a karomról és a szemeibe könnyek tornyosultak fel. - Fogalmad sincs, hogy mennyire fáj téged így látnom, de valakinek erősnek kell lenni. Valakinek el kell szakadnia...és úgy látszik én leszek ez. Gratulálok...hiszen elnök lettél, teljesült az álmod...végre felszabadíthatsz mindent rabszolgát és...engem is elengedhetsz.
- NEM, betartom az ígéretemet, mindenkit elengedek mert ezt ígértem, de...neked nem ezt ígértem meg, nem emlékszel? Azt ígértük meg egymásnak, hogy együtt halunk meg, ezt hited elfelejtettem?
- Chen...mi.
- Ne mondj semmit sem, nem vagyok kíváncsi rá, de látom...neked fontosabb a szabadság min én.
- Chen hallgass meg..
- Meghallgattalak...végig figyeltem, de egyszer sem mondtad, hogy megpróbálsz mellettem maradni. Szóval...elengedlek. Vége...szabad vagy. ~ Chen csendben elhaladt mellettem, majd mikor az ajtó csukódott minden kitört belőlem.

- Áááhhh...Chen...Chen... ~ A szívemhez emeltem a kezem majd leguggoltam és a fejemet lehajtottam. De hirtelen újra olyan fájdalom szúrt bele a mellkasomba mint múltkor. Nagyon fáj, nem kapok levegőt...valaki segítsen.
- Hyee... ~ Luhan szaladt mellém. - Jól vagy, mi a baj? Hye... ~ Egyre jobban fáj, a lábaim szinte már remegnek, miért miért fáj ennyire a szívem? Luhan felemelt a karjaiba, majd gyors léptekkel megindult közben segítségért kiáltott. - Tarts ki, mindjárt jön valaki aki segít.

Két évvel később

Az idő gyorsan ment el a két fiatalnak, mindegyik külön utat járt. Chen elnök lett és mindenkit elengedett és kárpótolta őket. Elvette a neki szánt lány és született egy gyermekük is. Édesapja egy évvel rá meg halt szívrohamba. Így Chen eltörölt minden szabályt amit apja hozott létre, nincsenek szolgák sem ágyasok, csak normális emberek. Hye pedig jó messze költözött szerelmétől, hogy megszabaduljon a kínzó fájdalomtól. Most éppen Luhan-nal él együtt és Luhan még mindig komoly érzelmeket táplál a lány iránt. Az idő alatt kiderült, hogy Hye-nek szívzörejei vannak és ezektől volt a hirtelen jött fájdalmak a mellkasában. Ez persze kezelhető, de nagyon sokszor jár el kivizsgálásra. Az orvosok szerint rövidebb lesz a lány élete. Luhan mindenben segít a lánynak, még csak szólnia sem kell.
Szóval mind ketten külön utat járnak, de véletlen egy találkozás miatt újra feltörnek az érzelmek.

Pár nappal később

Hye boldogan ment bevásárolni, közben mint mindig Luhan volt a vonalban. Soha sem szerette elengedni egyedül, de a lány mint mindig most is makacs volt. Míg távol volt Luhan így tudta ellenőrizni, hogy nincs-e baj.
- Le kell tennem Luhan.
- Még ne, csak akkor tedd le, ha már itthon vagy. ~ Hye elmosolyogta magát, majd elindult fizetni. Megindult az autó felé, de éppen berakta a csomagokat mikor ismerős hangara figyelt fel.
- Miért nem szólalsz meg Hye? Baj van?
- Pill leteszem. ~ Még Luhan néha belekiáltott a telefonba, de Hye kinyomta és a hang irányába fordult. Majd éppen Chen-nel találta magát szembe, mikor meglátták egymást mindkettőjüknek nagyra nyíltak a szemeik. Némán álltak egymás előtt, semelyikük nem szólalt  meg. Chen hirtelen megindult a lány felé, majd előtte állt meg.
- Nem meg mondtam, hogy ne kerülj a szemem elé.
- De igen, sajnálom, hogy vagy?
- Jól...most pedig, ha megbocsátasz. ~ Chen megindult hátrahagyva a lányt, de ahogy újra látta őt újra rátörtek az érzelmek. Megfordult és megragadta Hye kezét és szorosan magához húzta. Erősen ölelték egymás.
- Istenem Hye mennyire hiányoztál, többé...soha se hagyj el, megértetted? Gyere vissza hozzám kérlek. ~ Csak bólintott egyet és Chen megcsókolta.

The End 

18.rész Választás.

Chen

Ahogy előttem áll az a nő akit a világon a legjobban szeretek, valamiért nem érzek bánatot, sem megvetést. Nem gyűlölöm őt, hiszen miért is kellene, nem tehet ő semmiről, akit gyűlölnöm kell az Kris, de miért nem érzek gyűlöletet? Ilyenkor kellene nekem mérgesen megvernem Krist, de nincs bennem semmi harag iránta. Mindenem meg van ami kell, hatalom, pénz és még szerelem is. Tudom jól, hogy Kris felettem jár, de azt is tudom, hogy nem nyerhet ellenem.
Hye nagy szemekkel vizsgálja az arcomat, de semmit sem tud róla leolvasni, hiszen semmit sem érzek ez miatt. Vagy csak talán nem akarom kimutatni?
- Chen...miért nem mondasz semmit? Talán azt hiszed, hogy benne voltam?
- Most...az igazságot akarod hallani?
- Hmm. ~ Hátraléptem, hogy jobban a szemébe tudjak nézni, de a tekintetében még mindig az a félelem volt mint mikor megláttam.
- Semmi gyűlöletet nem érzek most, nem undorodom tőled, de nem vagyok mérges sem hyungra. ~ Láttam rajta, hogy nem ezt várta tőlem, de ez az igazság.
- Te...nem vagy mérges? Azt...azt hittem szeretsz.
- Szeretlek, nem ez a baj, de Kris...nem tehet róla, csak én.
- Még is, hogy érted? Mi akkor is együtt vagyunk, neked pedig reakciódnak annak kellene lennie, hogy ilyenkor dühösen kifutnál és megvernéd Krist.
- Nem, nem verném meg soha hyungot, hiszen ő...nem tehet semmiről, nekem nem kellene itt lennem és nem nekem kellene mindent örökölni, hanem neki.
- HOGY MONDHATSZ ILYENEKET? Ezzel olyan mintha azt mondanád nekünk semmi közünk egymáshoz.
- Miért, mi vagy te nekem? Csak egy ágyas vagy semmi több és Kris akkor játszik veled amikor csak akar...és ~ Hye keze hirtelen rendült felém és arcon csapott. Nem lepődtem meg, de nem tehetek semmit, szeretem, de jobb lenne, ha most távolabb lenne tőlem.
- Tűnj el innét és...ne gyere vissza addig míg azt nem mondom. ~ Megragadtam a kezét és lelöktem az ágyra, én pedig letérdeltem mellé és az egyik lábamat átrendítettem a derekán. Meglepetnek látszik, de szorosan fogtam a kezét nehogy kiszabaduljon. Belenéztem a szemeibe ahol már pár könnycsepp is feltűnt.
- Milyen érzés Hye, talán most is beindultál? Vagy csak Kris láttán adtad meg magad?
- Hogy mondhatsz ilyet? Chen...nem vagy magadnál. ~ Megpróbálta kiszabadítani a kezét, de sokkal erősebb voltam nála, legszívesebben elengedném és átölelném, de csak így tudom magamtól ellökni. A választás két napon belül lesz és nagyon jól tudom, hogy ki lesz a választott. Nem akarok semmilyen fájdalmat okozni neki, de addig nem lehetek vele, mert akkor csak neki lenne rossz.
- Tudod Hye, az az igazság, hogy az emberek nem igazán képesek összetört szívvel működni. És erre a gyógyír az idő. ~ Elengedtem és magára hagytam, sajnálom Hye, de bírd ki két napig. Onnantól már nem adlak senkinek és Kris-sen is buszút állok.
Ahogy a szobám elé értem Kris állt meg előttem nagy mosollyal az arcán.
- Látom nem vagy mérges, vagy nem tudsz róla? Levettem a kezem a kilincsről és felé fordultam.
- Kris, nem érdekel, ezzel nem fogtál meg. ~ A mosoly ami az arcán volt hirtelen lefagyott. - Tudod Kris, nem szeretem annyira Hyet, hogy ez miatt kellene téged gyűlölnöm.
- Azt hiszed elhiszem neked ezeket a szavakat? Chen te ennél sokkalta jobban kiismerhető vagy. nagyon jól tudom, hogy fáj...
- Nem, nem fáj és nyugodj meg, máskor is neked adóm ha kell, csak szólj előtte. ~ Elmosolyogtam magam és szó nélkül magára hagytam. Majd mikor meghallottam a távolodó lépteinek a hangját, lecsúsztam az ajtón és a fejemet a térdemre hajtottam. Minden hirtelen felgyülemlett a tudatomba, Hye tekintette, Kris gúnyos mosolya, minden itt lebeg előttem.

Park

A véletlen szó...nálam semmit sem jelent, nem hiszek senkinek sem, Kris pedig...olyan nekem mintha halott lenne. Mikor meghallottam, hogy megerőszakolta a húgomat, legszívesebben helyben megöltem volna, de nem tettem. Talán túlságosan is szeretem, de Kris már nem olyan mint régen. Mindent megtettem érte, hogy csak is engem nézzen, de úgy látszik nem voltam elégé kitartó. Mindig is bosszút akartam állni a szüleim miatt, de a szerelem elvakított, de most...erős leszek a végéig. Mától...Kris nekem olyan mintha számomra egy ismeretlen lenne. Minden érzelmeimet amit iránta érzek...düh és gyűlölet veszi át.
Tegnap óta Hye ki se mozdult a szobából, így nekem kell valamit tenni, hiszen Chen...ugyan olyan mint a fivére, még akkor is ha nem vérszerinti testvérek.
- Kisasszony... ~ Felnéztem a szobalányomra, de láttam rajta, hogy megijedt a tekintettem láttán, hát igen...nem festek valami jól. - E elnézést, hogy zavarom, de a fiatal hölgy semmit sem fogad el. Próbáltunk bevinni neki ételt és italt, de mindig földhöz vágja őket és a szobája olyan mintha egy kajacsata hely lenne.
- Értem, beszélek a fejével. ~ Mérgesen ellöktem magamtól a széket és megindultam Hye szobája felé, de mikor odaértem egy kiáltást hallottam és hangos csörömpölést. Majd egy szobalány szaladt ki rémültem, mikor meglátott meghajolt és gyorsan távozott. Beléptem a szobába és nagy sötétség fogadott, igaz nappal van, de a függönyök el vannak húzva. Megindultam felé, de jól megfigyeltem hová lépek mert minden tiszta cserép és étel. Hye felém pillantott, de csak annyit tudtam leolvasni az arcáról, hogy nem szívesen lát itt engem. A húgom leült az ágya elé és felhúzta a térdét, csak a sírását lehet hallani a nagy csendben.
Leguggoltam vele szembe és felakartam emelni a fejét, de túl makacs volt így hagytam és inkább leültem mellé, én is felhúztam a térdem és a kezeimet azon pihentettem. Pár percig csendben ültünk egymás mellett.
- Te te is így érezted akkor magad? ~ Hye felé pillantottam, de a fejét nem emelete fel úgy beszélt hozzám.
- Még is mikor?
- Mikor...Chen...megerőszakolt, te is ilyen fájdalmat éreztél át?
- Nem, nem fájt ennyire, mert akkor még nem volt senkim se akit szerethetnék. De neked, ott van Chen...aki még jobban megfájdította a szíved. Hallottam, hogy ellökött magától, de hidd el, hogy Chen nem ez miatt csinálta, csak meg akar védeni. ~ Hye felkapta a fejét és könnyes szemekkel mérte fel az arcomat. Ahogy őt nézzem, olyan mintha magamat látnám.
- Chen...nem akar megvédeni, te nem láttad milyen kifejezéssel lökött el magától, azt hiszi, hogy én is akartam az egészet.
- Nem, Chen nem...tudom, érzem. Te őt nem ismerted régen, de én igen...és mióta veled van, nagyon sokat változott. Soha sem láttam ennyit nevetni, sőt még nem is láttam mosolyogni. Szóval ne félj és várj.
- Mióta vagy te ilyen bölcs Park?
- Mióta az eszemet tudom. ~ Már nagyon régen beszélgettünk ilyen jól el. Most tudatosult bennem, hogy mennyire hiányzott nekem a testvérem, hiszen rajta kívül nincs nekem már senkim. Mi maradtunk egymásnak. Megfogtam a kezét és bátorító mosolyt küldtem felé, többé nem kell félned Hye, mert többet nem engedem el a kezed.

Chen

Letelt a két nap, olyan volt számomra mintha több évtized lett volna. A két nap alatt nem is láttam szerelmemet és már nagyon hiányzik. De azóta nagyobb lett az önbizalmam és nem félek kiállni a bizottság elé. Gyors felöltöztem egy kékes öltönybe, de inkább fekete és hozzá egy kockás nyakkendőt. Belőttem a hajam és dobtam magamra egy kis parfümöt.

Összeszedtem a papírokat amik fontosak, megfogtam a tabomat és elindultam felemelt fejjel. Ahogy a lépcsőhöz értem megpillantottam Hyet, ahogy csinosan kiöltözve jön felém, nem nézett rám még csak meg sem hajolt előttem. Mellém állt, hiszen ez a szokás majd felajánlottam a kezem, de nem fogadta el és elindult én pedig utána. Kris már ott volt Park-kal az élén és nagy mosollyal fogadtak minket. Mind a négyen léptünk be az ajtón, a képviselők egyszerre álltak fel és hajoltak meg. Édesapánk már ez elnöki székben ült és büszkén bólogatott.
Helyett fogaltunk és Kris kezdte el bemutatni a munkáját, nem figyeltem rá, saját gondolataimba voltam belemélyülve és egyre jobban izgulok. Még azt sem vettem észre, hogy Hye combján van a kezem így nyugtatva magam, de legalább nem lökte le róla a kezemet. Mikor Kris befejezte, nagy taps visszhang riasztott fel. Felálltam és kisétáltam a nagy bizottság elé, körbe néztem és egyre jobban féltem, de mikor Hye-re pillantottam, megláttam a biztató kifejezést az arcán és bólintott egyet. Kifújtam a levegőt és elkezdtem beszélni. Nem törődtem semmivel sem csak a dolgomra koncentráltam. Majd mikor mindent elmondtam meghajoltam és hirtelen mindenki felállt úgy gratulált.
Mikor lenyugodtak a kedélyek apa vette át a szót.
- Most akkor megkérek mindenkit, hogy szavazzon. Aki az idősebbik fiam mellett van az tegye fel a kezét. ~ Hirtelen emelkedtek fel a magasba a kezek, de nem mindenkié. Kris-nél és nálam is ugyan annyian jelentkeztek csak egy ember nem tette fel a kezét méghozzá Park.
- Hát, úgy látszik én döntöm el ki lesz az örökös. ~ Kris győzedelmes mosolyt csalt felém, és már tudom, hogy itt a vég.
- Én...döntöttem és a nyertes.... ~ Elmosolyogta magát én bennem meg több száz pillangó kezdet repkedni. ~ A nyertes nem más mint....Chen. Gratulálok. ~ Kris hirtelen felállt és kérdően nézett le Park-ra aki csak felállt és végig engem nézett, közben pedig tapsolni kezdet. Mindenki felállt és úgy üdvözölték az új elnököt, nem hiszem el, tényleg én nyertem. Édesapám felegyenesedett és mindenkit csendre intett.
- Fiam gratulálok...
- Nem, ez nem lehet, hogyan nyerhetett ő? NEM, NEM ENGEDEM. ~ Kris egyre jobban kiabált és megindult Park felé. - Te...te tehetsz mindenről... ~ Megragadta a torkát és erősen fogta, de sikerült lefejteni róla és mikor kivitték Park csak legyintett, hogy jól van, de látszott rajta, hogy nincs jól.
- Akkor...hadd kezdjem újra, gratulálok fiam. Remélem nem felejtetted el amit mondtam.
- Mit is?
- Azt mondtam, hogy akiből örökös lesz annak mondok valamit.
- Ohh igen, mi lenne az?
- Egy döntés ami el van végleg döntve, egy elnöknek megfelelő nő kell az oldalára és erre...kiválasztottam a neked való lányt.
- Miii?

17.rész A múlt

Yoon Eun Hye

Egyedül ülök, nincs kire számítsak, nincs kitől tanácsot kérjek vagy vigaszt. Magam maradtam a sok gondolataimmal. Próbáltam összeszedni magam, de hiába...nem megy. Pár perccel előbb még jó kedvel néztem a világot, de most...olyan komor lett minden. Mindig annak a nőnek a szavai lebeg magam előtt. Nem akarok semmit sem elhinni neki, de olyan komolyan mondta...mégis hihetek benne, vagy csak felejtsem el? Ha igaz is...akkor már a múlt, nekem akkor semmi kötöm hozzá, de...mégis fáj legbelül, hiszen Chen...megerőszakolta a nővéremet. Gyorsan megráztam a fejem, próbáltam kirázni a gondolatokat amik olyan gyorsan ellepték a tudatom. Chen nem lenne rá képes, ő...ennél sokkal jobb személy, de mi van ha...tényleg igaz? Akkor hogyan nézzek a szemébe, mit kellene mondanom? Áhh semmit sem értek, talán jobb lenne, ha tőle kérdezném meg, de lehet, hogy letagadja. Szóval...találkoznom kell a nővéremmel, méghozzá minél hamarabb.
Mire feleszméltem. csak azt vettem észre, hogy a nap sugara kezdenek utat törni a sötét ég bolt alól. Gyorsan összeszedtem magam és visszalopakodtam a szobába, hogy mire Chen felkel addigra visszaérjek. Persze úgy tettem mintha aludnék, nincs szívem most a szemébe nézni, hiszen akkor lehet, hogy kiül rajtam a pánik, nem szabad semmit sem észrevennie. Mikor az ajtó halkan kattant felkeltem és magamra kaptam valamit, most nem érdekel semmit csak egy cél, hogy megtudjak mindent Chen múltjáról. Lee bogarat ültetett a fülembe, és addig nem mászik ki onnét míg meg nem tudom az igazságot.
Persze Park egy maga volt bent a szobába, ami persze nekem éppen jól jött. Nem kopogtam...hiszen az nem az én védjegyem. Park szokásosan a tükör előtt ölt és a haját fésülte. Meglepetnek látszott mikor meglátott, de nem izgatott. Bezártam az ajtót, hogy véletlen se nyisson be valaki. Park kecsesen felállt és elém lépett.
- Mi járatban errefelé Yoon úrnő?
- Kérdeznem kell valamit...és ajánlóm, hogy az igazságot mond el. ~ A nővérem hátra dobta a haját, majd a kezével mutatta, hogy foglaljak helyett.
- Térj a tárgyra, tudod nem igazán érek rá, sok dolgom van.
- Gyors leszek. Igaz, hogy te és...Chen...
- Igaz. ~ Park gyorsan válaszolt, pedig még be se fejeztem a mondani valómat. De a valóság és az igazság... fájdalmasan tőrt utat a szívemig. Szóval amit mondott Lee...igaz volt. ~ Chen...megerőszakolt, tudtam, hogy egyszer ráfogsz jönni, szóval készültem rá.
- Hogyan, nem is...miért? Chen nem olyan.
- Megmondtam, hogy a drága szerelmed nem fog téged boldoggá tenni.
- Chen...soha sem hagyna el, soha sem csalna meg.
- Biztos vagy benne, vagy csak bebeszéled? Hye...mindig is makacs voltál, de valld be, hogy Chen nem az a fickó akinek te hiszed. Mikor vallod be magadnak?
- Soha, Chen már nem olyan...szóval nincs mit firtatni.
- Persze, szerinted, de ha mégis...valamit tesz, akkor ne gyere hozzám sírni. Most pedig menj, mennem kel. ~ Remegő lábbakkal valahogy eljutottam a szobámig, még ahhoz sem volt erőm, hogy becsukjam az ajtót. Ledőltem az ágyra és az arcomat a párnámba fúrtam, hiába tereltem a gondoltaimat más felé...semmit sem segít. Már csak abban bízhatok, hogy Chen már nem olyan.
Felkeltem és leültem a tükör elé, elégég ramatyul nézzek ki. A szemeim pirosak a sok sírástól és nagy karikák terjednek el alatta, míg a hajam olyan mintha megrázott volna az áram. Semmihez sincs kedvem, legszívesebben visszadőlnek az ágyra.
Nyúlni szerettem volna a fésűért, de akkor éles fájdalom szúrt bele a mellkasomba. Hirtelen nehezére esett levegőt vennem és homályosan láttam. De a fájdalom nem akart elmúlni, egyre jobban szúrt...remegő lábbakkal felálltam valahogy és megindultam az ágy felé, de a lábaim nem bírták így útközben összecsuklott a lábam magam alatt. Kiáltani akartam, de semmi hang nem hagyja el a torkomat, valahogy elkúsztam az ágyig és ledőltem. A lábaimat felhúztam a hasamig, de semmivel sem volt jobb. Egyre szaporább vettem a levegőt, majd lassan elkezdet megszűnni a fájdalom. Mélyen felsóhajtottam a megkönnyebbüléstől.
Biztos vagyok benne, hogy a sok stressz miatt volt, szóval nem kell félnem, semmi bajom.

Chen

Már csak két nap van vissza a választásig, még is olyan mintha több század lenne. Lassan megy minden egyes nap és apa is egyre jobban rosszul érzi magát. Már nem bír felkelni az ágyból, de ami a legfurcsább, hogy hyung már több napja nem is lehet látni, attól félek, hogy valamit tervez. Nem szabad rosszra gondolnom, most csak a munkára kell koncentrálnom. Nyúltam a telefonomért mikor valaki kopogott és Lee lépet be az ajtón egy tálcával a kezében.
- Ohh Lee, hát te?
- Hoztam egy kis kávét, hiszen biztos, hogy álmos vagy már, már több órája itt bent vagy, ki sem mozdulsz.
- Muszáj dolgoznom, hyung nem veheti el tőlem ezt a címet. ~ Lee mellém lépet és a kezembe adta  csészét.
- Nyugi, úgy csináltam ahogy szeredet, semmi cukor.
- Értem hölgyem.~ Elmosolyogtam magam, Lee pedig leült velem szembe.
- Miben tudod segíteni?
- Segíteni?
- Jááá...nagyon jól tudod, hogy jó vagyok az ilyen dolgokban, hiszen okos vagyok.
- Persze, el is felejtettem. ~ Lee felállt és mellém léptem. majd mind ketten elkezdtük tanulmányozni a papírokat. Annyira belemerültünk, hogy észre se vettük, hogy már lement a nap és én még ma nem is láttam a szerelmemet, már nagyon hiányzik.
- Áhhh elfáradtam ~ Lee nagyot nyújtózkodott, majd mind ketten összepakoltunk.
- Hát köszönöm Lee, sokat segítettél. Holnap már csak átfutom és ledőlök pihenni.
- Persze pihend ki magad, jó éjszakát. ~ Intettem neki, majd egyenesen Hye szobája felé indultam meg. Kopogtam, de senki sem válaszolt, így hát benyitottam, de Hye-nem semmi nyoma. Vajon hol lehet? Kimentem a szabadra, de még itt sem volt. Bementem a szobámba, de nem volt sehol, most már kezdek aggódni. Berohantam újra a szobába és akkor megpillantottam, ahogy éppen egy képet emel fel a magasba és a földhöz vágja.
- Hye, még is mit művelsz? ~ Egy fehér ing volt csak rajta és a haja szanaszét állt, a szemei pedig tiszta vérvörösek voltak. Nem ismerek rá.
- Mit művelsz? Hogy nézel ki, mellesleg miért sírtál?
- Chen...én...én... ~ Megfogtam a kezét és finom csókot nyomtam a sebes kezére.
- Nem tudom mi a baj, de nyugodj le. ~ Láttam rajta, hogy fél, legbelül remeg, de mitől.

Yoon Eun Hye

Nem merek Chen szemébe nézni, félek, remegek, mi lesz ha megtudja? Mit kellene tennem?

Visszaemlékezés:
Nem bírtam bent ülni egy magam a szobába, mert mindig Chen-re és a nővéremre tudtam gondolni. Így hát kimentem szívni egy kis levegőt, olyan jól eset egy magam lenni. Most nem akarom látni Chent, hiszen akkor biztos újra kitör belőlem minden, hogy kérdezzem meg tőle? Pár órát kint ültem, majd eszembe jutott, hogy át kellene öltöznöm, hiszen csak egy fehér ing és nadrág van rajtam. Megindultam a szobám felé, de akkor Chen szobájából hangokat hallottam meg, így hát benéztem. Chen éppen Lee-vel nevetgél amitől a szívem fájni kezdet, jobb lesz ha nem maradok tovább, hisz akkor csak még jobban fájna. Ahogy egyre jobban haladtam a szobám felé minden rám tört, talán mindenkinek igaza van, soha sem leszek boldog Chen mellett. Ahogy beléptem a szobámba, becsuktam magam mögött az ajtót és akkor vettem észre Krist, gúnyosan nézett fel rám az ágyamról, majd intett, hogy menjek közelebb, de most ahhoz sem volt kedvem, hogy veszekedjek vele, így elindultam a fürdőszobába, nem érdekel, hogy Kris itt van bent. Persze éreztem a tekintetét magamon, de nem mozdult el a helyről.  Majd mikor végeztem a zuhanyzással egy szál ingben léptem ki a szobámba, el is felejtettem, hogy Kris bent van, de mikor kiléptem már nem volt sehol. Elindulta lefeküdni, de akkor karokat éreztem meg a derekam körül és lelökött az ágyra. Hason feküdtem és megéreztem ahogy egy súly nehezedik rám. 
- Kriiiss, még is mit művelsz? ~ Lefogta a kezem és a fülemhez hajolt, és mélyet szippantót.
- Hmm olyan jó illatod van. 
- Szállj le rólam, mert sikítok.
- Hajrá, senki sem jön a segítségedre, még Chen sem hiszen éppen Lee-vel van, vajon mit csinálnak most? 
- Hagyj békén. ~ Hiába kiáltottam, kapálóztam Kris sokkal erősebb nálam, majd hirtelen letépte rólam a felsőm és megéreztem a kezét ahogy belemarkol a fenekembe. Majd csókolni kezdte a meztelen hátamat. Félek, valaki segítsen. Hirtelen fordítót rajtam és meg akart csókolni, persze nem hagytam, de Kris erős keze az államnál fogva visszarántott és mélyen megcsókolt. Hányingerem van tőle, de be kell ismernem, hogy nincs aki segítene rajtam.
- Engedj el... ~ Befogta a szám és a könnyeim utat törtek. Majd levette magáról a nadrágot, legbelül remegtem és hiába sírtam semmit sem segített. CHEN, hol vagy?  

Nem merek a szemébe nézni, félek, hogy undorodna tőlem.
- Mi a baj Hye, és miért nézel így ki?
- Chen...Kris...Kris...megerőszakolt.

16.rész

Yoon Eun Hye

A szemeim nem akarnak kinyílni, olyan álmos vagyok. Mindenem sajog, lusta vagyok, nincs semmihez semmi kedvem. Majd mikor egy kicsit is megerőltettem magam a fejembe éles fájdalom áradt el, annyira fáj, hogy nem tudok felkelni. Nagyon kiüthettem magam tegnap, hiszen nem emlékszem semmire sem. Az utolsó kép, hogy Luhan-nal táncoltam.
Valahogy fel kell kelnem, kiáltanék segítségér, de nem megy, az ágy visszahúz. Óvatosan felkeltem, de a fájdalom egyre rosszabb, nem akar múlni. Mikor sikerült ülő helyzetbe helyezkednem ránéztem az órára, istenem mennyit aludtam? Hiszen már egy óra is elmúlott. Megpróbáltam felkelni, de akkor valaki belépett az ajtómon, azt hittem Chen az, de sajnos tévedtem, mert ez a picsa jelent meg előttem.
- Látom felébredtél, remek, mert készítettem neked egy kis finom gyógyító levest. ~ Elmosolyogta magát amitől még a hideg is kiráz, pedig semmi rossz nincs benne, de valami akkor is fura rajta. Letette mellém a tálcát, majd öntött egy kis vizet és a kezembe nyomta a gyógyszert.
- Ettől sokkal jobban lesz, hiszen tegnap nagyon kiütötte magát.
- Igen, fáj is a fejem, milyen kedves, hogy figyel rám.
- Szóra sem érdemes, hiszen Chen szerelme vagy, nálam ez alap, hogy segítek a legjobb barátom barátnőjén. ~ Elmosolyogtam magam, majd lenyeltem a gyógyszert.
- Lee ügye?
- Igen.
- Chen..hol van?
- Ohh nagyon elfoglalt a választás miatt, most is dolgozik, már korán reggel neki állt.
- Ohh értem köszönöm.
- Nyugodjon meg, biztos vagyok benne, hogy Chen fog nyerni és rám is számíthat, mert rá fogok szavazni.
- Köszönöm, ez kedves. ~ Elköszönt majd magamra hagyott. Talán nem is olyan rossz mint hittem, de valamiért furcsa nekem, biztos vagyok benne, hogy ez álca akar lenni. Nem volt szimpatikus és nem is marad az, biztos vagyok benne, hogy ő is olyan legbelül mint Kris. Igen csak rá tudom hasonlítani.

Lee Da Hae

Legszívesebben örök altatott adtam volna neki, és akkor soha sem ébredt volna fel. Hogy játssza magát, mintha ő lenne a világ úrnője. Legszívesebben most kiiktatnám, de inkább nem hamarkodom el, hiszen az csak nekem lenne rossz. Vajon oppa mit szeret benne? Nincs rajta semmi szép, és még a mellei is milyen kicsi, nem oppa esete.
- Kisasszony.
- Mi van? Megmondtam, hogy ne zavarjanak.
- Elnézést, de a fiatal úr hívatja önt. ~ Engem, Kris? Összeszedtem minden bátorságomat, majd megindultam Kris szobája felé. Mindig is féltem tőle, soha sem volt szimpatikus, olyan komor. Még soha sem láttam mosolyogni. Amikor beértem Kris egy bőrszékben ült és a kezében egy boros poharat fogott.
- Ülj le. ~ Nem nézett rám, még csak nem is köszönt, gyorsan helyet foglaltam vele szembe, majd letette a poharat és végig csúsztatott egy papírt az asztalon, pontosan elém.
- A tárgyra is térek, nem szeretem húzni az időt. ~ A hangulat egyre feszültebb, hiszen Kris szemei semmit sem sugalltak felém és ettől nagyon is féltem.
- Tudom jól, hogy Chen-re szeretnél szavazni, nemde bár?
- Még nem döntöttem el.
- Remek, de nem érdemes hazudnod mert nem szeretem a hazudós lányokat.
- Mit szeretnél?
- Alkudjunk. ~Alkudni? Még is miről?
- Ha jól tudom neked Chen kell, de ha ő nyer akkor nem lehet soha a tiéd. De...ha én nyerek akkor Chen a tiéd lehet.
- Azt akarja, hogy segítsek neked nyerni?
- Igen.
- Oké, benne vagyok, de akkor ha te nyersz Chen az enyém lesz, és megszabadulsz attól a ribanctól.
- Hehehe, még szép kedves, nekem csak a hatalom kell és nyugodj meg Hye nem fog neked ártani, megígérem.
- Oké, hol írjam alá? ~ Nyertes mosoly gördült az arcára és egy tollat nyomot a kezembe. Nem féltem alá írni, hiszen bármit megtennék Chen-ért és ha egyben megszabadulhatók attól az idegesítő kurvától akkor két legyet ütök egyszerre.
Mikor mindent megbeszéltük egy volt a cél, hogy elválasszam őket.

Chen

- Állj meeeg....állj...állj meg te dög ~ Kimerült testtel futok a nagy dög után, fogalmam sincs, hogy hogyan került be a házba, de most nagyon pipa vagyok rá. Egyszer csak dolgoztam és hirtelen a kutya jelent meg előttem, majd kivette a kezemből a papírt és hát ezért kergetem fel le. Hiába kiáltok úgy csinál mintha meg sem hallaná, mi lesz így velem? Minden arra a papírra volt ráírva. Mikor éppen elkaphattam volna beszaladt egy szobába. Majd mikor beértem akkor eszméltem fel, hogy ez Hye szobája. A távolban pedig hangokat halottam meg, elindultam a hang irányába és Hye volt az aki nevetve játszik a kutyámmal. Nekidőltem az ajtónak és csendben figyeltem a két szerelmemet. Olyan jó volt nézni, ahogy Hye játszik vele, nem mindig nevet ilyen jóízűen. Ha belegondolok ma még nem is láttam, hiszen hamar nekiálltam a munkának és nem is akartam zavarni.
- Jó reggelt hercegnőm. ~ Hye felém pillantott és elmosolyodott.
- Chen mit keres itt bent Jindo?

 - Fogalmam sincs, hogy jött be, de ellopta a papíromat, de hála semmi baja. ~ Felvettem a papírt majd jól megnéztem.
- Chen, nem lehet, hogy direkt hozta ide?
- Miért is?
- Hiszen ma nem találkoztunk és hiányoztál....majd kimentem Jindo-hoz és hát...mondtam neki, hogy hiányzol.
- Szóval azt mondod, hogy Jindo olyan okos, hogy direkt csinálta?
- Nem tudom...de...erre gondoltam, hiszen itt vagy. ~ Elém lépet majd megcsókolt, olyan boldog vagyok.
- Tudod Hye, többet ne igyál ilyen sokat.
- Miért? ~ Elnevettem magam és olyan arcot vágott amitől még jobban nevettem, úgy nézet ki mint a shrek-ben a macska. Annyira cuki, felkaptam és megcsókoltam, közben a karjait a nyakam köré fonta és a lábait a derekam köré. Néha elmosolyogtunk magunkat csók közben, de soha sem hagytuk abba. Valahogy az ágynál kötöttünk ki, gyorsan megszabadultam a pólójától és végig csókoltam a puha bőrét, közben letéptem róla a nadrágját és kényeztetni kezdtem és az egyik ujjammal, majd kettővel. Halkan nyögdécselt amitől egyre jobban keményedet a nadrágom alatt a férfiasságom. Hye lelökött az ágyra és hagytam, hogy ő diktálja az iramot. Letépte a pólómat, majd megszabadult a nadrágomtól és kezébe fogta a férfiasságomat. Egyre jobban kényeztetett, amitől mindjárt végem, így hát gyorsan letepertem és gyorsan magamévá tettem.
- Én...mindjárt... ~ Nem tudtam befejezni a mondani valómat, mert mind ketten egyszerre nyögtünk fel. Majd mellé huppantam és a karjaimba fontam és csókot nyomtam az arcára.
- Szeretlek Hye. ~ Válaszkép szorosabban ölelt és a fejét a mellkasomba fúrta. Majd elnyomott az álom.

Mikor kinyitottam a szemeimet egy idegen helyen feküdtem. Körbe néztem és semmi mást nem láttam csak fehér falakat. Hye hangját hallottam meg magam mögött és mikor hátrafordultam egy nagy menyasszonyi ruhában állt előttem. Elmosolyogta magát, de hirtelen le is fagyott róla a gyönyörű mosoly, majd megláttam ahogy a fehér ruhából piros lett. Miért? Mi a baj? Miért lett piros a ruha egy helyen? Jobban megnéztem majd szaladni kezdtem felé, de hiába erőlködtem nem hallattam semerre. Hye hirtelen eltűnt és a falakon vér kezdet el folyni. Hangosan kiáltani kezdtem...

Kiáltva ültem fel az ágyon és gyorsan körbe néztem. Hála csak álom volt, Hye kezét éreztem meg a vállamon.
- Mi a baj?
- Semmi csak...rosszat álmodtam, de...már jobban vagyok. ~ Visszadőltem és a fejemet a hajába fúrtam.

Yoon Eun Hye

Próbáltam nyugtatni Chent és kellet pár óra mire eltudott aludni, de az én szememre nem jött álom. Ide oda forgolódtam, majd inkább felkeltem és kimentem sétálni. Kezd egyre hűvösebb lenni, hiszen nemsokára itt van az ősz.
- Kit látnak szemeim. ~ A hang felé kaptam a fejem és Leet pillantottam.
- Látom nem tud aludni.
- Ahogy te se. ~ Bólintottam majd leültem a szökőkút mellé és Lee helyet foglat mellettem.
- Valamit tudnod kell Chen-ről. ~ Kérdően néztem rá, ő pedig gúnyosan nézett rám.
- Chen nem ilyen volt, régen falta a nőket. Míg Amerikában éltünk a nők csak úgy futottak utána, majdnem minden éjjel haza vitt magával egy nőt. Soha sem szerette a hosszabb kalandokat azért is vagyok ellene a ti kis kapcsolatotoknak, félek, hogy téged is elhagy, pedig kedves vagy.
- Chen lehet, hogy régen ilyen volt, de most már nem.
- Igaz, elvakítja a szerelem, de jól figyelj...Chen régi éne meg ugyan úgy benne van. Nem félsz, hogy egyszer majd esetleg megcsal?
- Nem, nem félek, mert tudom jól, hogy nem tenne olyat.
- Hallottam, hogy Park a testvéred.
- Igen az, mi köze neki ehhez?
- Régen Chen...~ hirtelen felém nézett ~ megerőszakolta a nővéredet. ~ Hirtelen mintha meg állt volna az idő, nem az nem lehet. Igaz ez?

15.rész Féltékenység

Yoon Eun Hye

Kérdően figyelem, ahogy az a lány Chen nyakába ugrik. Ki ez a lány és még is mit művel, hogy képes a barátomra így rástartolni? Mellesleg már a hideg is kiráz a hangjától. Chen viszonyozta az ölelését, és mind ketten elnevették magukat, engem pedig megöl a féltékenység. Talán régi barátnő, vagy lehet, hogy megcsalt a hátam mögött? Mikre nem gondolok, biztos vagyok benne, hogy Chen nem tenne ilyet velem. De olyan jól elcsevegnek, én pedig magányosan iszogatom a pezsgőmet ami kezd elfogyni. Összeszedtem magam és mosolyt csaltam az arcomra, majd elindultam a pár felé. Mikor meglátott Chen elmosolyogta magát és közelebb húzott, hogy betudjon mutatni a kis idegesítő picsának. Még nem is ismerem, de már most nem szimpatikus, hiszen látszik rajta, hogy megjátssza magát a pasik előtt. Persze, hogy megmutassam ki az úr a háznál Chen karjába karoltam és csókot leheltem az ajkaira. Elmosolyogtam és a lány felé fordultam, látszik rajta, hogy nem tetszik a dolgok. Nyert ügyem van, ez az.
- Oppa, kiben tisztelhetem meg magam? ~ O...oppaaa? Hogy meri így szólítani előttem a nő előtt aki a barátnője? Haa...ha még egyszer így hívja megfojtom a saját kezemmel.
- Ő a barátnőm Yoon Eun Hye, Hye ő pedig egy kedves barátom Lee Da Hae. ~ Szóval régi kedves barát mi? Még azt akarja, hogy elhiggyem, hiszen olyan jól elmúlatják az időt, hogy észre se veszik ha már flörtölnek. Lehet felőlem barát, vagy volt barátnő nekem egyre megy, egy picsa és kész.
- Örvendek, örülök, hogy megismerhetem. ~ Meghajoltam és nagy mosollyal üdvözöltem, mégsem mutathatóm ki az undoromat. Persze észre se vett, hiszen el volt foglalva a pitizésével. Köszöntünk egymásnak, ennyit beszélgettünk, semmi többet. Végig Chen mellett álltam míg ők jól elbeszélgettek. Már vagy hat pezsgős poharat elfogyasztottam, de még ez sem segített rajtam. Persze ők még mindig beszélgetnek, még csak fel sem kért táncolni. Egyre idegesebb vagyok és már alig bírok állni a lábamon.
- Mi a baj Hye? Nyugodtan elmehetsz lepihenni. ~ Chen aggódóan tekintett felém, de úgy tettem mintha minden rendben lenne, pedig egyáltalán nincs semmi rendben. Hiszen amióta belépet az a picsa azóta Chen vele van elfoglalva. Csak kuncogtam egyet és intettem neki, hogy semmi bajom, pedig ez nem igaz, hiszen már nagyon szédültem és nem éreztem a lábaimat, minek kellett nekem magassarkút felvennem? Újra beszélgetni kezdtek a távolban pedig Luhant vettem észre, ahogy engem néz azokkal két szép szempárokkal. Mikor találkozott a tekintetünk, letette a poharát majd megindult felém. Mikor megállt előttünk Chen felé kapta a tekintetét és mérgesen mérte végig.
- Miért jöttél Luhan? ~ Luhan még csak Chen-re se nézett, kinyújtotta a kezét és meghajolt előttem.
- Hölgyem megtisztelne egy tánccal? ~ Nah végre valaki felkért, de miért pont Luhan? Nem baj, hadd egye Chent a féltékenység, hiszen eddig észre se vett. Nem néztem Chen-re csak igent mondtam és elsétáltunk a táncparkettre. Mindvégig éreztem Chen szúrós tekintetét, ebből még baj lesz érzem. Egy lassú zene váltotta fel a gyorsabb zenét a háttérben, Luhan közelebb húzott, így éreztem a mámorító illatát. Mind ketten egyszerre kezdtünk el a zenére mozogni. Olyan nyugtató a karjaiban lenni, pont ez kellett most nekem, hiszen ha nem jött volna oda hozzám akkor tuti elájultam volna. Most nem érdekel Chen vagy az a picsa, most a zenére koncentrálok.
- Sajnálom Hye, bunkó voltam és nem gondolkoztam.
- Semmi baj, nem tehetsz róla, te csak őszinte voltál hozzám. Én pedig bunkó voltam.
- Nem tehetsz te semmiről Hye, nem tudom miért tettem, hiszen ez nem én vagyok.
- Felejtsük el és mától legyünk újra jó barátok, hiszen nekem csak te vagy. ~ Nem szólalt meg csak bólintott, majd hirtelen megpörgetett én pedig hangosan felnevettem. Jól eset, hogy legalább Luhan itt van most velem, hiszen senkit sem ismerek. Mikor vége lett a táncnak még egy pohár pezsgőt lenyomtam, hiszen most már nem számít. Érzem, hogy a világ körbe-körbe forog. Kimentem a levegőre és lenéztem a korlátról, de olyan érzés kerített hatalmába mintha le akarnék esni. De akkor egy kar ragadott meg hátulról.
- Ohoo nézzenek oda, előbb még jót táncoltál, most meg megakarsz halni? ~ Szembefordultam Chen-nel majd megböktem az arcát és elnevettem magam.
- Te be vagy rúgva.
- Jááá...én nem...csak csak sokat ittam.
- Ja azt látom, na gyere felkísérlek a szobába. ~ Megfogta a kezem, de kihúztam és kérdően nézett rám. Majd az ujjammal mutogatni kezdtem, hogy nem megyek sehová.
- Neeem megyek sehovááá, még maradok...te...nem állithatsz meg, teee...

Chen

Jót mulattam rajta, de nem maradhat itt kint, mi lesz ha valaki meglátja? Még a végén leokádja és akkor neki vége, sőt nekem is végem. Látom, hogy már alig bír megállni a lábain, de még akkor is táncol. Vagyis ő ezt annak nevezni, mert össze vissza ugrál ide oda. Még szerencse, hogy nincs itt senki, mert jót nevetnének rajta.
- Lálálá...milyen jó ha dalolni jóóóóóóóó.
- Inkább ne énekelj mert még a végén bereped a fal. ~ Hirtelen felém fordult majd összehúzta a szemöldökét és még jobban énekelt, egyre hangosabban.
- Nem érdekel így legalább meghaljááák a csodááás hangomaat...láláláláááááá. ~ Hirtelen összecsuklott, de gyorsan ott termettem előtte és elkaptam. Az ujjával bökdösni kezdte az orromat, hiába szóltam rá nem hagyta abba. Így hát a hátamra vettem.
- Chen...Chen...Chen... ~ Csak egyszer érjek fel a szobájába, mert mindjárt meghalok.
- Jáá...hány kiló vagy te?
- Ohoo, hogy mersz így beszélni velem? Ki vagy te, te semmire kellő.
- S...semmi mi? Aigoo soha, de soha többé nem ihatsz. ~ Dudorászni kezdet, közben pedig a hajammal játszott. Igazából élveztem ezt az énét is, hiszen nagyon jól múlatok rajta, egyben vicces, kedves és gyerekes. Nem gondoltam volna, hogy ilyen ha részeg. Persze egyben idegesítő is, de nagyon imádni való. Mikor megérkeztünk a szobába letettem az ágyra és levettem a kényelmetlen ruhát, szóval csak egy szál fehérneműben feküdt előttem.
- Istenem milyen gyönyörű. ~ Hye kinyitotta a szemeit és hirtelen magára húzott.
- Jáá...még csak fel sem kértél táncolni te állat. ~ Állat? Még előbb semmire kellő voltam most meg állat? Csak józanodjon ki, adok én neki olyan állatot!! Lehámoztam magamról a kezét és felálltam, közben betakartam. Hamar elaludt, hát ezt hozza ki az emberből az alkohol. Jobb lesz ha most magára hagyom.
Óvatosan csuktam be magam mögött az ajtót, majd mikor megfordultam Lee állt előttem.
- Látom jól kiütötte magát.
- Így van, holnap biztos nagyon fog neki fájni a feje, de megérdemelte. Most pedig te is menj pihenj le. ~ Elköszöntem és elindultam a szobám felé, de akkor Lee utánam szólt.
- Oppa, szereted őt, igaz?
- Mire véljem ezt a kérdést? ~ Lee felém fordult és fájdalmat véltem felfedezni a szemeiben.
- Oppa tudta a legjobban, hogy valójában mit is érzek iránta, de látom...most boldog vagy. Fáj így látnom téged, hiszen mindvégig rád vártam, arra vártam, hogy mikor fogsz valamit érezni irántam, de úgy látszik, hogy te mindig annak a kislánynak fogsz tekinteni.
- Sajnálom Lee, de te mindig is csak a barátom voltál, soha sem akartalak megbántani és nem akartam fájdalmat okozni neked, már pedig aki a közelembe férkőzik annak mindig fájdalmat okozok.
- Akkor mi lesz Hye-vel, neki is fájdalmat fogsz okozni?
- Nem, soha sem akarom bántani, már nem az a régi Chen vagyok, Hye az életem és ha nem lehet velem, akkor semmit sem jelent számomra az élet. Bocsáss meg, hogy nem tudtam viszonyozni az érzéseidet.

Lee Da Hae 

Miért vág hozzám ilyen szavakat? Hiszen nagyon jól tudja, hogy az érzéseim nem fognak elmúlni iránta. Küzdeni fogok érte és nem engedem át valaki jöttmentnek.
- Értem oppa, sajnálom, hogy ilyenekkel zavarlak. ~ Elmosolyogtam magam, majd elindultam a szobám felé. Óvatosan csuktam be az ajtót, hogy véletlen se higgye Chen, hogy mérges vagyok. Mikor meghalódtam Chen lépteit távolodni, belenéztem a tükörbe majd ami éppen a kezem közelébe volt megfogtam és neki dobtam a tükörnek. Több száz darabra tört össze és hullott le a földre. Senki...senki sem töltheti be a helyem Chen mellet, csak is én. Ha kell tönkre teszem az a ribancot, de nem adóm fel ilyen könnyen. Holnaptól Hye neked véged.

14.rész Családi titok

Chen

Óvatosan nyitottam ki a szemeimet, mert féltem, hogy a hirtelen világosság fájna a sötéthez szokott szemeimnek. Ma éjszaka boldogan aludtam el és keltem fel, hiszen a szeretett nő karjaiban aludhattam el és ébredhettem fel. Régóta nem volt ilyen kellemes éjszakám. Boldog vagyok, hogy itt van mellettem és, hogy új életet kezdhetek mellette. Már abba is jó belegondolni, hogy minden reggel az ő gyönyörű alvó arcát láthatóm. Az újaimmal cirógatni kezdtem az arcát, olyan puha és selymes, maga a megtestesült szépség. Az ujjam a szempilláira tévedt és végig húztam rajta, milyen hosszúak, még ez is szép rajta. Hye szemei lassan nyitódtak ki, még neki is szoknia kell a fényt. Mikor kitisztult minden előtte egy mosolyt dobott felém, én pedig jó reggelt csókot nyomtam az ajkaira. Még pár percig némán néztük egymást, így még kora reggel nem volt kedvünk beszélni, de ez a csend mindent elárult. Olyan békés ma minden, nem hallok semmilyen hangot beszivárogni, nagy a csend, talán túlságosan is. Pedig ma van a nagy est, talán arra készülődik mindenki a nagy teremnél.
Hye arca felé húzódtam és puszit nyomtam a homlokára, majd egy szál semmiben kiszálltam az ágyból. Hallottam ahogy Hye ajkai nagy sóhajt hagy el.
- Istenem milyen formás popó. ~ Visszafordultam felé és kacsintottam, majd felhúztam egy rövidnadrágot, de mielőtt elindultam volna lezuhanyozni, még előtte megmutattam a formás popómat, majd szexisen rácsaptam, amitől Hye hangosan elnevette magát. Beálltam a zuhany alá és csak azt érzékeltem, hogy két kar fonódik a derekam köré. Mikor megfordultam Hye gyönyörű szemeivel találtam magam szembe, ahogy engem néz teli vággyal a tekintetében. Levette a tusfürdőt majd öntött egy kicsit a szivacsra és dörzsölni kezdet. Olyan jó érzés volt, ahogy ő mosdat engem, nem mintha mozgássérült lennék. De nem tiltakoztam, mikor végzet rám került a sor. Legszívesebben rávetném magam, de most nem lehet hiszen estére kell kiszülnöm. Mikor mind ketten végeztünk felöltöztünk és behozták a reggelit, amit jóízűen fogyasztottunk el. Hye hirtelen egy dobozt csúsztatott elém, nem tudom mi lehet az és kérdően figyeltem fel rá.
- Mi ez?
- Mi lenne? Boldog születésnapot szerelmem. ~ Milyen kedves, nem gondoltam, hogy kapok tőle valamit, sőt azt sem, hogy tudja, hogy ma van a születésnapom, de nagyon jól esett.
- Azt hitted mi, hogy nem tudom mikor van? Hát akkor nagyon nem ismersz engem.
- Bocsi drágám, de tényleg nem hittem volna, de köszönöm. ~ Kinyitottam és egy medál volt benne, ami nem más mint egy szív, mikor megfordítottam az én nevem volt belevésve, meg szeretlek szó. Egyből megkértem, hogy tegye fel, majd hirtelen megfogtam a kezét és lerántottam a karjaimba.
- Jááá megijedtem.
- Ohh bocsi, de nem bírtam ki. Éreznem kell téged. ~ Megakartam csókolni, de nem engedte.
- Jobb lesz ha készülsz a ma estére.
- Nah...csak egy menet.
- Haha, egy sem, menj készülődni.
- Igen is asszonyom, megyek is.
- Nyugodtan tegezhetsz uram. ~ Elnevettük magunkat, majd mind ketten a saját dolgunkra mentünk.

Yoon Eun Hye

Még soha sem voltam ilyen boldog, tényleg boldogít a szerelem és végre én is megérezhettem a szerelemnek az ízét. Olyan jó volt úgy felébredni, hogy közben a szerelmem arca jelenik meg. Ma nem volt semmilyen rémálmom, boldogan aludtam el. A mai napom sokkal jobban indult, és még soha sem volt ilyen jó kedvem. Bementem a gardróbba és körül néztem, hogy mit is kellene ma felvennem erre a fontos napra. A sok ruha közül fogalmam sincs mi legyen az. Nem akarok olyan kirívót, de ne is legyen unalmas, azét vonja a tekinteteket rám. Haaa nem tudok választani.
- Elnézést, hogy zavarom magát Yoon úrnő, de kérem kövessen.
- Oké, megyek. ~ A szobalány egy másik szobába kísért, de nem volt bent senki. Jobban körbenéztem és megpillantottam egy ruhát ami meg van világítva. Istenem pont az esetem. Gyorsan magamra is húztam, majd jól megnéztem magam a tükörbe. Mintha rám lett volna szabva, olyan szép.

Chen tudja a dolgát, ebben is profi, biztos vagyok benne, hogy sok nőnek adót már ruhát ajándékba.  Az órára pillantottam és még két óra van vissza a kezdésig. Levettem a ruhát mert féltem, hogy véletlen elszakad, majd elindultam vissza a szobába. Mikor egyedül maradtam a szobába Krist vettem észre, ahogy kifelé néz az ablakon és egy boros poharat tart a kezében.
- Látom boldog vagy. ~ Nem fordult felém, úgy beszélt hozzám.
- Mit akar? ~ Elindultam felé és akkor hirtelen megfordult, majd leült egy székre.
- Beszélgessünk. ~ Intet a fejével, hogy foglaljak helyet.
- Tudod jól, hogy nem sokára itt van a választás ideje.
- Igen tudom, Chen nagy erőt visz bele. Ügye tudod, hogy neked is rész kell venned a szavazáson?
- Nem, nem tudtam, de köszönöm, hogy szolt.
- Szívesen.
- Azt akarja ügye, hogy önre szavazzak?
- Milyen okos nő vagy te.
- Miért szavaznék rád, mikor én Chent szeretem? Mi okból kellene?
- Chen nem lehet örökös, neked pedig rám kell szavaznod. Biztos vagyok benne, hogy én fogok nyerni és akkor neki el kell menned, neked pedig vissza kell állnod szolgának.
- Ezért nem fogok rád szavazni, Chen fog nyerni és önnek kell majd elmennie. Én pedig...soha többé nem leszek szolga.
- Ha nem akarsz újra cseléd lenni, akkor rám szavazol és akkor olyan életed lehet amilyent szeretnél.
- Eszem ágában sincs önre szavazni. Biztos vagyok benne, hogy Chen fog nyerni. De akkor neked kell elmenned.
- Hehe...nagyon bátor nő vagy te, de jobban tennéd ha félnél tőlem.
- Nincs miért, Kris te nem érhetsz fel Chen-nel szembe. ~ Láttam rajta, hogy egyre jobban ideges, majd felállt és megkerülte a székemhez így hátam mögött állt meg. Nem mertem felé nézni, hiszen biztos vagyok benne, hogy most nagyon mérges és senki merné őt megállítani.
- Tudod csak azért nem bántalak mert Chen kis kurvája vagy. ~ Kurva? Még hogy én? Felálltam és mérgesen fordítottam felé a tekintetemet.
- Nem vagyok kurva és ha az lennék akkor Park is az.
- Ő is az, egy csettintésre alám feküdt és ez így is megy, de kezdem megunni lassan, le kell váltanom, csak nincs olyan aki lekörözné a szépségét. Csak...te. ~ Megindult felém és pedig hátrálni kezdtem. Egyre közelebb ért én pedig neki ütköztem a falnak. Kris mind két kezét a falnak támasztotta a fejem mellett. Nem tudtam elszabadulni, nincs kiút.
- Mit szólnál, ha megnyerem te lehetnél az ágyasom és akkor úgy élhetnél mint egy hercegnő. Chen elhagyja a házat Park pedig újra szolgasorban fog élni. ~ Mind két kezemet a mellkasára raktam és mérgesen ellöktem, meglepődőt, de nem szólt semmit.
- Nem leszek neked a játékszered, és hogy vagy képes ilyet tenni, hiszen Park szeret Chen pedig az öcséd.
- Nekem aztán nem, Park csak játékszer míg Chen még csak nem is a testvérem.
- Mi?
- Jól hallottad, Chen csak befogadott gyerek...neki nem kellene itt lennie és akkor most minden az enyém lenne. Chen csak egy árva...neki semmi köze a vagyonomhoz.
- Nem, nem hiszem el.
- Pedig igaz, menj és kérdezd meg tőle, olyan jól érzi itt magát, hogy elfelejtette, hol a helye. Szerettem, de nem annyira, hogy a hatalmamon osztozzak vele. Neki nincs itt semmije, miért akarja őt örökösnek apám?
- Mert talán jobban megbízik benne, mint benned. ~ Kris megragadta a kezem és magához rántott, már majdnem összeértek az ajkain, de nem hagytam maga. Végig álltam a tekintetét.
- Kemény nő vagy, de nem olyan kemény, hogy ne törj össze a szerelmed elvesztése miatt. Ha pedig így folytatód megölöm és téged pedig ágyasommá teszlek. Három napod van, válasz, vagy él Chen, vagy meghal. ~ Mikor magamra hagyott összeestem és lerogytam a földre. Komolyan beszélt? Nem akarok semmit sem hinni neki. Chen tényleg nem vérszerinti gyermek? Most mégis mit kellene tennem? Mit tegyek? Hogyan szavazhatnék Chen ellen, de ha nem teszem meg akkor Kris megfogja őt ölni.
Gyorsan összeszedtem magam és elmentem lezuhanyozni.
Az idő gyorsan pörgött és el is jött az est, Chen nagy csokor rózsával fogadott engem, majd jól végig mért.
- Hát igen, gyönyörű vagy benne. ~ Odamentem és belekaroltam a karába.
- Biztos vagyok benne, hogy jó sok nőnek vettél már ruhát.
- Igen, de nekik inkább fehérneműt.
- Jáá...megakarsz halni? ~ Elnevette magát majd hosszan megcsókolt. Majd mikor kimondták a nevünket beléptünk a nagy terembe.

Minden szempár ránk vándorolt, egy kicsit feszengtem, de Chen jelen léte segítette jobban érezni magamat. Mosolyogva léptünk be és üdvözöltük a vendégeket. Olyan százan lehetünk, de lehet, hogy többen is. Chen magamra hagyott pár vendégre akik a ruhámról kérdezgettek, boldogan számoltam be róla, hogy Chen hogyan lepett meg vele. Nagyon jól elbeszélgettem másokkal, nem gondoltam volna, de egész végig éreztem Kris szúrós tekintetét.
- OPPAAAA...~ Mindenki a hang felé kapta a fejét, majd egy lány szaladt Chen karjaiba.

13.rész Szeretlek

Chen

Mikor megérkeztem egyből a szobámba szaladtam, majd kinyitottam a titkos kis rekeszemet, amiből kivettem a pisztolyt. A zsebembe csúsztattam, közben megkértem Hyun-Kit, hogy nézze meg a felvételeket, hogy merre keressem őt, hiszen a csip kimutatja az irányt. Mikor az úti célt rendesen lehetett látni, beszálltam a kocsiba és egyenesen hajtottam a célom elé.  Remélem még időben érek oda, és ajánlom, hogy nem esett baja, mert akkor Luhan-nak vége. Hiába jó barátom, Hye sokkal fontosabb nekem mint valami barát aki ilyet tesz velem.  A köd teljesen ellepte a tudatom, csak egy célom van, méghozzá, hogy vissza szerezzem a tulajdonom és, hogy Luhan megkapja a méltó büntetését. Mindig is megvédtem azt ami az enyém, soha senkivel sem osztozok a dolgaimon, és ha valaki ráteszi a kezét annak azon a napon befellegzett.
Luhan nagyon jó helyet választott ki, hiszen jó messze van a várostól, és sűrű erdő veszi körbe, hogy nehezebben lehessen megtalálni. Az ég egyre jobban sötétedik, a nap elfáradt és nyugovóra tér, és átveszi a helyét a sötét, hideg, fagyos éjszaka amilyen most a szívem. Az én napom távol van tőlem és legbelül a sötétség uralkodik. Gyorsítani kezdtem, hogy minél hamarabb fogjam a karjaim közé az én napomat. Majd hirtelen autókat vettem észre, aminek a fényszórója bevilágította az utat, és akkor ismertem fel Hyet, ahogy Luhan karjaiból próbál kiszabadulni. Leálltam és mérgesen szálltam ki az autóból.
- ENGED EL. ~ Felém kapták a fejüket és Hye nagy szemekkel nézett rám, majd ellökte Luhant, elmosolyogtam magam, de akkor a mosolyom lehervadt. Luhan visszarántotta Hyet és a nyakához kést fogott. Nem akarok hinni a szememnek. Remegő lábbal tettem egy lépést, de nem mertem tovább menni.
- Nem megy sehová Chen, ő nem lehet a tiéd. ~ Luhan mérges tekintetét még soha sem láttam, mindig kedves volt.
- Luhan...tedd le a kést és beszéljük meg, mint férfi a férfival.
- NEM, mindig is te voltál az akit előnybe részesítettek. Mindig te nyertél, de végre van valaki aki kell nekem, miért pont te vagy az aki elvette még őt is tőlem?
- Nem vettem el, szeretem, ahogy ő is engem. Luhan...nem kellene így viselkednek, hiszen te kedves ember vagy, ne legyél olyan mint én.
- Hát ez az, mindig kedves voltam vele, míg te állandóan ellökted, akkor miért pont te kellesz neki? Jobban tettem volna, ha úgy viselkedtem volna mint te, akkor most lehet engem szeretne.
- Nem is tudod mit beszélsz, azt hogy ilyet tettél, nem csak Hye miatt, van más is.
- Igen van, mindent tudok rólad, a családodról, ti....gyilkosok vagytok, romlottak. Hogyan élhetnek ilyen emberek a földön?
- Szóval tudod, hogy milyen a múltam, oké...nem tagadom, de már nem így élek, nem vagyok olyan mint apa, vagy Kris. És erről csak is Hye tehet, nekem nincs semmim csak ő, és ha őt is elveszik tőlem, akkor nekem nincs miért élnem.
- Még soha sem láttalak ilyennek Chen, látom tényleg szereted. De félek neked adni, hiszen melletted nincs biztonságban.
- EBBŐL ELÉG, miért csináltok úgy mintha nem lennék itt? ~ A mi kis beszélgetésünket Hye volt aki félbeszakította, de igaza van, hiszen neki semmi beleszólást nem adtunk, pedig ő az aki miatt ilyenek vagyunk.
- Luhan, engedj el...szeretlek, de mint barát, nekem Chen az aki fényt adhat az életembe. Nekem az ő karjai közt kell élnem, szóval kérlek Luhan, ne tedd ezt és engedj el.
- Miért Hye? Miért löksz el? Miért nem vagyok neked jó? ~ Luhan szembe fordította magával Hyet, majd mind két kezét a vállára tette. A többi beszélgetést amit ők ketten hajtódtak végre, nem hallottam. Majd Hye megölelte és szembe fordult velem, és mosolyt küldött felém, majd szaladni kezdet és a karjaimba ugrott. Szorosan a karjaimba zártam, egy nap telt el azóta, hogy nem láttam, de az az idő olyan volt számomra mintha egy év telt el volna. Olyan jó újra magam mellett tudni, csókolni, szeretni.

Mind ketten beültünk a kocsiba, majd utoljára ránéztem a barátomra, majd beindítottam a kocsit. Útközben nem igazán szólaltunk meg, hiszen mind ketten még a történtek alatt vagyunk. Hye csendben néz ki az ablakon míg én a vezetésre koncentráltam. A kezemet a combjára raktam, Hye csak elmosolyogta magát, majd visszafordult. Mivel nagy volt a csend, bekapcsoltam a magnót és egy szép lassú zene ment éppen alatta.

"Nem kellene látnom téged 

Talán egy másik világba kellene élnem 

Ha nem ismernénk egymást 

Nem ismerném ezt a (fajta) fájdalmat 

Még ha minden nap kitöröllek 

Még ha minden nap elhagylak téged 

A szívem már bezárt téged 

És nem enged el"

A hangulat egy kicsivel rosszabbodott, hiszen ez a zene éppen olyan mintha a mi történetünket írta volna le. De Hye nem engedte, hogy kikapcsolja, így hagytam hadd menjen. Nyugtató volt egyben a zene, de sirató is. Néha Hye felé néztem és láttam, hogy élvezi a zenét, majd elnyomta az állom. Mikor megérkeztünk nem akartam felébreszteni, hiszen biztos nagyon elfáradt. Így a karjaimba vettem, úgy hogy véletlen se ébresszem fel. Közben sokan elénk futottak és mikor meglátták a nőt a karjaimba megkönnyebbültek. Egyenesen a szobámba vittem és óvatosan lefektettem az ágyamra, majd levettem a cipőjét és betakartam. Leültem mellé és egy tincset tűrtem el a füle mögé. Olyan békésen alszik mint egy tündér, olyan gyönyörű, számomra olyan mint egy kincs, soha sem akarom kiadni a kezemből és minden áron meg akarom védeni. Nagyon szeretem, jobban mint az életemet. Ha ő nem lenne, még mindig úgy élnék mint egy árnyék. Mivel nem voltam álmos így neki ültem a munkámnak, hogy minél jobban teljesítsek. Nem akarok veszíteni Kris ellen, mert nem akarom elengedni Hye kezét. 

Yoon Eun Hye

Sötétség van, sehol semmi fény, csend van és hideg. Bármerre nézek nem láttok semmit, hiába kiáltok senki sincs itt. Egyedül vagyok, félek. Merre menjek, hol a kijárat, valaki, valaki segítsen! A kezem nekitámasztottam a falnak, ami nyirkos volt és hideg, így keresve a kijuttat. Mikor egy kilincset tapogattam ki a sötétségben, kinyitottam azt és egy nagy terembe találtam magam. Nem volt benne senki, csak egy asztal és egy nagy tükör, ami a falon lógót. Megindultam felé, de akkor egy kéz ragadta meg az egyik kezem, majd még egy és ez így ment tovább. Rengeteg kéz terített be, már nem láttok és nem kapok levegőt. Egyre sötétebb van, megint a félelem lett rajtam úrrá. Mikor újra kaptam levegőt és újra láttam, Chent pillantottam meg, ahogy a szép mosolyával engem néz. Boldogan megindultam felé és szorosan karjaiba bújtam, de akkor meleget éreztem meg a kezemen és mikor megláttam, felismertem, hogy ez Chen vére. Félelemmel teli tekintettel néztem rá, de addigra már nem volt előttem. Kiáltani kezdtem a nevét, de akkor hangos kacaj töltötte be a helyiséget. A távolban pedig Chen alakja jelent meg előttem, ahogy egy keresztre van feszítve. 

Hangos kiáltással ugrottam fel az ágyon, majd gyors és mély levegőket vettem, így nyugtatni magam. Nem igazán sikerül lenyugtatni magam, kiszálltam az ágyból és remegő lábakkal indultam el a kijárat felé, közben halkan Chent szólítottam. Egyre jobban bepánikóltam, míg őt kerestem. Egyre hangosabban kiáltottam a nevét, már többen is lefogtak, de míg nem látom őt, addig nem nyugszom le. 

- Hye...mi a baj? ~ A hang felé kaptam a fejem és mikor megláttam Chent, megindultam felé és szorosan magamhoz húztam. Mélyen magamba szívtam az illatát. 

- Mi a baj Hye?

- Csak rosszat álmodtam, de hála semmi bajod, csak féltem, hogy igaz az álmom. ~ A kezét a fejemre rakta és simogatni kezdet. 

- Semmi baj, én itt vagyok és nem is hagylak el, nyugalom. 

- Tudom Chen.

- Menjünk. ~ Megfogta a kezem és kéz a kézben sétáltunk fel a szobámba. Míg én elmentem lezuhanyozni Chen addig hozott fel nekem ételt, hiszen nagyon éhes vagyok. Mikor kimentem Chen már kint várt és nagyot nyelt mikor meglátott, hiszen csak egy kék fehérnemű volt rajtam ami a combomig ért, nem sokat takarva a lábamból. 

Leültem vele szembe és kivettem egy kagylót a tálcáról. 

Míg jó izűen ettem Chen addig egy újságot olvasott, közben végig őt figyeltem. Olyan szexi, ahogy olvass, a hosszú lábai nagyon hívogatóak voltak számomra és elképzeltem, hogy azok a lábak rajtam nyugodnak miközben szeretkezünk. Az arcára figyeltem és elidőztem a gyönyörű állkapcsán, olyan férfias és aranyos egyben. Eddig nem figyeltem meg ennyire, de nagyon helyes, és csak az enyém. Chen megérezhette, hogy őt nézem mert felnézet az újságból és rám nézett. Elmosolyogta magát és rendesen végig mért, majd a szemembe nézett, nah itt betelt a pohár, felálltam és elindultam felé, majd elvettem tőle az újságot és átdobtam a lábaimat a lábán a kezeimet pedig átfűztem a nyaka körül, majd megcsókoltam, de olyan mohon, hogy azt hittem ez az utolsó, hogy együtt lehetünk. Chen visszacsókolt és a kezei a combomra vándoroltak, majd hirtelen felállt és a lábaimat körbe fűztem a dereka körül, majd az ágyon értünk ki. Chen mohon letépte rólam a fehérneműt és kényeztetni kezdte a mellemet amitől a hátam megfeszült. Közben megszabadult a nadrágjától, lejeb csúszott és csókokat nyomot a belső combomra, majd ajkait a nőiességemnél éreztem. Mivel ez az első alkalom egy kicsit féltem, de egyben izgultam is. Hiszen olyannal lesz az első akit szeretek. Mikor az ajkai a nőiességemre tapadt, hangosan felnyögtem. Az újaimmal a hajába túrtam, és Chen gyorsabban kezdte el mozgatni a nyelvét amitől szinte sikítottam. Chen hirtelen felém kerekedet és az ajkaival tépni kezdte az enyémet, majd megéreztem a kőkemény férfiasságát. 

- Annyira szeretlek Hye.

- Én is Chen. 

- Bocsáss meg ha fájdalmat okozom. 

- Semmi gond Chen, csak siess már. ~ Lehúztam magamhoz és újra megcsókoltam és akkor megéreztem a férfiasságét. Az elején fájdalmat éreztem meg és ez még így is volt pár lökésnél, de a végére már nagyon élveztem, ahogy Chen is. Egyre jobban összeszoktunk, szinte egyszerre mozogtunk és nyögtünk fel kéjesen. Majd egy erősebb lökésnél mind ketten a csúcsra értünk. Chen mellém feküdt és karjaiba vont, közben finom csókokat nyomot az ajkaimra. Olyan boldog vagyok, remélem soha sem lesz vége. 

- Hye...remélem soha sem hagysz el.

- Ahogy te sem, legyen bármi mi mindig együtt maradunk.

- Rendben.

- Chen ha véletlen előbb halok meg mint te, akkor kérlek élj tovább boldogan.

- Miért mondasz ilyeneket? Soha sem engedem, hogy előbb menj el mint én.

- Abba belehalnék, hogy ha te előbb meghalnál mint én, szóval itt egy szabály érvényes a lányoké az elsőbbség.  

- Nem mondj ilyeneket, nélküled nem élet az élet. Ha meg is kell halni, akkor együtt halunk meg. ~ Bólintottam majd lassan elnyomott az álom.