Valahogy fel kell kelnem, kiáltanék segítségér, de nem megy, az ágy visszahúz. Óvatosan felkeltem, de a fájdalom egyre rosszabb, nem akar múlni. Mikor sikerült ülő helyzetbe helyezkednem ránéztem az órára, istenem mennyit aludtam? Hiszen már egy óra is elmúlott. Megpróbáltam felkelni, de akkor valaki belépett az ajtómon, azt hittem Chen az, de sajnos tévedtem, mert ez a picsa jelent meg előttem.
- Látom felébredtél, remek, mert készítettem neked egy kis finom gyógyító levest. ~ Elmosolyogta magát amitől még a hideg is kiráz, pedig semmi rossz nincs benne, de valami akkor is fura rajta. Letette mellém a tálcát, majd öntött egy kis vizet és a kezembe nyomta a gyógyszert.
- Ettől sokkal jobban lesz, hiszen tegnap nagyon kiütötte magát.
- Igen, fáj is a fejem, milyen kedves, hogy figyel rám.
- Szóra sem érdemes, hiszen Chen szerelme vagy, nálam ez alap, hogy segítek a legjobb barátom barátnőjén. ~ Elmosolyogtam magam, majd lenyeltem a gyógyszert.
- Lee ügye?
- Igen.
- Chen..hol van?
- Ohh nagyon elfoglalt a választás miatt, most is dolgozik, már korán reggel neki állt.
- Ohh értem köszönöm.
- Nyugodjon meg, biztos vagyok benne, hogy Chen fog nyerni és rám is számíthat, mert rá fogok szavazni.
- Köszönöm, ez kedves. ~ Elköszönt majd magamra hagyott. Talán nem is olyan rossz mint hittem, de valamiért furcsa nekem, biztos vagyok benne, hogy ez álca akar lenni. Nem volt szimpatikus és nem is marad az, biztos vagyok benne, hogy ő is olyan legbelül mint Kris. Igen csak rá tudom hasonlítani.
Lee Da Hae
Legszívesebben örök altatott adtam volna neki, és akkor soha sem ébredt volna fel. Hogy játssza magát, mintha ő lenne a világ úrnője. Legszívesebben most kiiktatnám, de inkább nem hamarkodom el, hiszen az csak nekem lenne rossz. Vajon oppa mit szeret benne? Nincs rajta semmi szép, és még a mellei is milyen kicsi, nem oppa esete.
- Kisasszony.
- Mi van? Megmondtam, hogy ne zavarjanak.
- Elnézést, de a fiatal úr hívatja önt. ~ Engem, Kris? Összeszedtem minden bátorságomat, majd megindultam Kris szobája felé. Mindig is féltem tőle, soha sem volt szimpatikus, olyan komor. Még soha sem láttam mosolyogni. Amikor beértem Kris egy bőrszékben ült és a kezében egy boros poharat fogott.
- Ülj le. ~ Nem nézett rám, még csak nem is köszönt, gyorsan helyet foglaltam vele szembe, majd letette a poharat és végig csúsztatott egy papírt az asztalon, pontosan elém.
- A tárgyra is térek, nem szeretem húzni az időt. ~ A hangulat egyre feszültebb, hiszen Kris szemei semmit sem sugalltak felém és ettől nagyon is féltem.
- Tudom jól, hogy Chen-re szeretnél szavazni, nemde bár?
- Még nem döntöttem el.
- Remek, de nem érdemes hazudnod mert nem szeretem a hazudós lányokat.
- Mit szeretnél?
- Alkudjunk. ~Alkudni? Még is miről?
- Ha jól tudom neked Chen kell, de ha ő nyer akkor nem lehet soha a tiéd. De...ha én nyerek akkor Chen a tiéd lehet.
- Azt akarja, hogy segítsek neked nyerni?
- Igen.
- Oké, benne vagyok, de akkor ha te nyersz Chen az enyém lesz, és megszabadulsz attól a ribanctól.
- Hehehe, még szép kedves, nekem csak a hatalom kell és nyugodj meg Hye nem fog neked ártani, megígérem.
- Oké, hol írjam alá? ~ Nyertes mosoly gördült az arcára és egy tollat nyomot a kezembe. Nem féltem alá írni, hiszen bármit megtennék Chen-ért és ha egyben megszabadulhatók attól az idegesítő kurvától akkor két legyet ütök egyszerre.
Mikor mindent megbeszéltük egy volt a cél, hogy elválasszam őket.
Chen
- Állj meeeg....állj...állj meg te dög ~ Kimerült testtel futok a nagy dög után, fogalmam sincs, hogy hogyan került be a házba, de most nagyon pipa vagyok rá. Egyszer csak dolgoztam és hirtelen a kutya jelent meg előttem, majd kivette a kezemből a papírt és hát ezért kergetem fel le. Hiába kiáltok úgy csinál mintha meg sem hallaná, mi lesz így velem? Minden arra a papírra volt ráírva. Mikor éppen elkaphattam volna beszaladt egy szobába. Majd mikor beértem akkor eszméltem fel, hogy ez Hye szobája. A távolban pedig hangokat halottam meg, elindultam a hang irányába és Hye volt az aki nevetve játszik a kutyámmal. Nekidőltem az ajtónak és csendben figyeltem a két szerelmemet. Olyan jó volt nézni, ahogy Hye játszik vele, nem mindig nevet ilyen jóízűen. Ha belegondolok ma még nem is láttam, hiszen hamar nekiálltam a munkának és nem is akartam zavarni.
- Jó reggelt hercegnőm. ~ Hye felém pillantott és elmosolyodott.
- Chen mit keres itt bent Jindo?
- Chen, nem lehet, hogy direkt hozta ide?
- Miért is?
- Hiszen ma nem találkoztunk és hiányoztál....majd kimentem Jindo-hoz és hát...mondtam neki, hogy hiányzol.
- Szóval azt mondod, hogy Jindo olyan okos, hogy direkt csinálta?
- Nem tudom...de...erre gondoltam, hiszen itt vagy. ~ Elém lépet majd megcsókolt, olyan boldog vagyok.
- Tudod Hye, többet ne igyál ilyen sokat.
- Miért? ~ Elnevettem magam és olyan arcot vágott amitől még jobban nevettem, úgy nézet ki mint a shrek-ben a macska. Annyira cuki, felkaptam és megcsókoltam, közben a karjait a nyakam köré fonta és a lábait a derekam köré. Néha elmosolyogtunk magunkat csók közben, de soha sem hagytuk abba. Valahogy az ágynál kötöttünk ki, gyorsan megszabadultam a pólójától és végig csókoltam a puha bőrét, közben letéptem róla a nadrágját és kényeztetni kezdtem és az egyik ujjammal, majd kettővel. Halkan nyögdécselt amitől egyre jobban keményedet a nadrágom alatt a férfiasságom. Hye lelökött az ágyra és hagytam, hogy ő diktálja az iramot. Letépte a pólómat, majd megszabadult a nadrágomtól és kezébe fogta a férfiasságomat. Egyre jobban kényeztetett, amitől mindjárt végem, így hát gyorsan letepertem és gyorsan magamévá tettem.
- Én...mindjárt... ~ Nem tudtam befejezni a mondani valómat, mert mind ketten egyszerre nyögtünk fel. Majd mellé huppantam és a karjaimba fontam és csókot nyomtam az arcára.
- Szeretlek Hye. ~ Válaszkép szorosabban ölelt és a fejét a mellkasomba fúrta. Majd elnyomott az álom.
Mikor kinyitottam a szemeimet egy idegen helyen feküdtem. Körbe néztem és semmi mást nem láttam csak fehér falakat. Hye hangját hallottam meg magam mögött és mikor hátrafordultam egy nagy menyasszonyi ruhában állt előttem. Elmosolyogta magát, de hirtelen le is fagyott róla a gyönyörű mosoly, majd megláttam ahogy a fehér ruhából piros lett. Miért? Mi a baj? Miért lett piros a ruha egy helyen? Jobban megnéztem majd szaladni kezdtem felé, de hiába erőlködtem nem hallattam semerre. Hye hirtelen eltűnt és a falakon vér kezdet el folyni. Hangosan kiáltani kezdtem...
Kiáltva ültem fel az ágyon és gyorsan körbe néztem. Hála csak álom volt, Hye kezét éreztem meg a vállamon.
- Mi a baj?
- Semmi csak...rosszat álmodtam, de...már jobban vagyok. ~ Visszadőltem és a fejemet a hajába fúrtam.
Yoon Eun Hye
Próbáltam nyugtatni Chent és kellet pár óra mire eltudott aludni, de az én szememre nem jött álom. Ide oda forgolódtam, majd inkább felkeltem és kimentem sétálni. Kezd egyre hűvösebb lenni, hiszen nemsokára itt van az ősz.
- Kit látnak szemeim. ~ A hang felé kaptam a fejem és Leet pillantottam.
- Látom nem tud aludni.
- Ahogy te se. ~ Bólintottam majd leültem a szökőkút mellé és Lee helyet foglat mellettem.
- Valamit tudnod kell Chen-ről. ~ Kérdően néztem rá, ő pedig gúnyosan nézett rám.
- Chen nem ilyen volt, régen falta a nőket. Míg Amerikában éltünk a nők csak úgy futottak utána, majdnem minden éjjel haza vitt magával egy nőt. Soha sem szerette a hosszabb kalandokat azért is vagyok ellene a ti kis kapcsolatotoknak, félek, hogy téged is elhagy, pedig kedves vagy.
- Chen lehet, hogy régen ilyen volt, de most már nem.
- Igaz, elvakítja a szerelem, de jól figyelj...Chen régi éne meg ugyan úgy benne van. Nem félsz, hogy egyszer majd esetleg megcsal?
- Nem, nem félek, mert tudom jól, hogy nem tenne olyat.
- Hallottam, hogy Park a testvéred.
- Igen az, mi köze neki ehhez?
- Régen Chen...~ hirtelen felém nézett ~ megerőszakolta a nővéredet. ~ Hirtelen mintha meg állt volna az idő, nem az nem lehet. Igaz ez?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése