18.rész Választás.

Chen

Ahogy előttem áll az a nő akit a világon a legjobban szeretek, valamiért nem érzek bánatot, sem megvetést. Nem gyűlölöm őt, hiszen miért is kellene, nem tehet ő semmiről, akit gyűlölnöm kell az Kris, de miért nem érzek gyűlöletet? Ilyenkor kellene nekem mérgesen megvernem Krist, de nincs bennem semmi harag iránta. Mindenem meg van ami kell, hatalom, pénz és még szerelem is. Tudom jól, hogy Kris felettem jár, de azt is tudom, hogy nem nyerhet ellenem.
Hye nagy szemekkel vizsgálja az arcomat, de semmit sem tud róla leolvasni, hiszen semmit sem érzek ez miatt. Vagy csak talán nem akarom kimutatni?
- Chen...miért nem mondasz semmit? Talán azt hiszed, hogy benne voltam?
- Most...az igazságot akarod hallani?
- Hmm. ~ Hátraléptem, hogy jobban a szemébe tudjak nézni, de a tekintetében még mindig az a félelem volt mint mikor megláttam.
- Semmi gyűlöletet nem érzek most, nem undorodom tőled, de nem vagyok mérges sem hyungra. ~ Láttam rajta, hogy nem ezt várta tőlem, de ez az igazság.
- Te...nem vagy mérges? Azt...azt hittem szeretsz.
- Szeretlek, nem ez a baj, de Kris...nem tehet róla, csak én.
- Még is, hogy érted? Mi akkor is együtt vagyunk, neked pedig reakciódnak annak kellene lennie, hogy ilyenkor dühösen kifutnál és megvernéd Krist.
- Nem, nem verném meg soha hyungot, hiszen ő...nem tehet semmiről, nekem nem kellene itt lennem és nem nekem kellene mindent örökölni, hanem neki.
- HOGY MONDHATSZ ILYENEKET? Ezzel olyan mintha azt mondanád nekünk semmi közünk egymáshoz.
- Miért, mi vagy te nekem? Csak egy ágyas vagy semmi több és Kris akkor játszik veled amikor csak akar...és ~ Hye keze hirtelen rendült felém és arcon csapott. Nem lepődtem meg, de nem tehetek semmit, szeretem, de jobb lenne, ha most távolabb lenne tőlem.
- Tűnj el innét és...ne gyere vissza addig míg azt nem mondom. ~ Megragadtam a kezét és lelöktem az ágyra, én pedig letérdeltem mellé és az egyik lábamat átrendítettem a derekán. Meglepetnek látszik, de szorosan fogtam a kezét nehogy kiszabaduljon. Belenéztem a szemeibe ahol már pár könnycsepp is feltűnt.
- Milyen érzés Hye, talán most is beindultál? Vagy csak Kris láttán adtad meg magad?
- Hogy mondhatsz ilyet? Chen...nem vagy magadnál. ~ Megpróbálta kiszabadítani a kezét, de sokkal erősebb voltam nála, legszívesebben elengedném és átölelném, de csak így tudom magamtól ellökni. A választás két napon belül lesz és nagyon jól tudom, hogy ki lesz a választott. Nem akarok semmilyen fájdalmat okozni neki, de addig nem lehetek vele, mert akkor csak neki lenne rossz.
- Tudod Hye, az az igazság, hogy az emberek nem igazán képesek összetört szívvel működni. És erre a gyógyír az idő. ~ Elengedtem és magára hagytam, sajnálom Hye, de bírd ki két napig. Onnantól már nem adlak senkinek és Kris-sen is buszút állok.
Ahogy a szobám elé értem Kris állt meg előttem nagy mosollyal az arcán.
- Látom nem vagy mérges, vagy nem tudsz róla? Levettem a kezem a kilincsről és felé fordultam.
- Kris, nem érdekel, ezzel nem fogtál meg. ~ A mosoly ami az arcán volt hirtelen lefagyott. - Tudod Kris, nem szeretem annyira Hyet, hogy ez miatt kellene téged gyűlölnöm.
- Azt hiszed elhiszem neked ezeket a szavakat? Chen te ennél sokkalta jobban kiismerhető vagy. nagyon jól tudom, hogy fáj...
- Nem, nem fáj és nyugodj meg, máskor is neked adóm ha kell, csak szólj előtte. ~ Elmosolyogtam magam és szó nélkül magára hagytam. Majd mikor meghallottam a távolodó lépteinek a hangját, lecsúsztam az ajtón és a fejemet a térdemre hajtottam. Minden hirtelen felgyülemlett a tudatomba, Hye tekintette, Kris gúnyos mosolya, minden itt lebeg előttem.

Park

A véletlen szó...nálam semmit sem jelent, nem hiszek senkinek sem, Kris pedig...olyan nekem mintha halott lenne. Mikor meghallottam, hogy megerőszakolta a húgomat, legszívesebben helyben megöltem volna, de nem tettem. Talán túlságosan is szeretem, de Kris már nem olyan mint régen. Mindent megtettem érte, hogy csak is engem nézzen, de úgy látszik nem voltam elégé kitartó. Mindig is bosszút akartam állni a szüleim miatt, de a szerelem elvakított, de most...erős leszek a végéig. Mától...Kris nekem olyan mintha számomra egy ismeretlen lenne. Minden érzelmeimet amit iránta érzek...düh és gyűlölet veszi át.
Tegnap óta Hye ki se mozdult a szobából, így nekem kell valamit tenni, hiszen Chen...ugyan olyan mint a fivére, még akkor is ha nem vérszerinti testvérek.
- Kisasszony... ~ Felnéztem a szobalányomra, de láttam rajta, hogy megijedt a tekintettem láttán, hát igen...nem festek valami jól. - E elnézést, hogy zavarom, de a fiatal hölgy semmit sem fogad el. Próbáltunk bevinni neki ételt és italt, de mindig földhöz vágja őket és a szobája olyan mintha egy kajacsata hely lenne.
- Értem, beszélek a fejével. ~ Mérgesen ellöktem magamtól a széket és megindultam Hye szobája felé, de mikor odaértem egy kiáltást hallottam és hangos csörömpölést. Majd egy szobalány szaladt ki rémültem, mikor meglátott meghajolt és gyorsan távozott. Beléptem a szobába és nagy sötétség fogadott, igaz nappal van, de a függönyök el vannak húzva. Megindultam felé, de jól megfigyeltem hová lépek mert minden tiszta cserép és étel. Hye felém pillantott, de csak annyit tudtam leolvasni az arcáról, hogy nem szívesen lát itt engem. A húgom leült az ágya elé és felhúzta a térdét, csak a sírását lehet hallani a nagy csendben.
Leguggoltam vele szembe és felakartam emelni a fejét, de túl makacs volt így hagytam és inkább leültem mellé, én is felhúztam a térdem és a kezeimet azon pihentettem. Pár percig csendben ültünk egymás mellett.
- Te te is így érezted akkor magad? ~ Hye felé pillantottam, de a fejét nem emelete fel úgy beszélt hozzám.
- Még is mikor?
- Mikor...Chen...megerőszakolt, te is ilyen fájdalmat éreztél át?
- Nem, nem fájt ennyire, mert akkor még nem volt senkim se akit szerethetnék. De neked, ott van Chen...aki még jobban megfájdította a szíved. Hallottam, hogy ellökött magától, de hidd el, hogy Chen nem ez miatt csinálta, csak meg akar védeni. ~ Hye felkapta a fejét és könnyes szemekkel mérte fel az arcomat. Ahogy őt nézzem, olyan mintha magamat látnám.
- Chen...nem akar megvédeni, te nem láttad milyen kifejezéssel lökött el magától, azt hiszi, hogy én is akartam az egészet.
- Nem, Chen nem...tudom, érzem. Te őt nem ismerted régen, de én igen...és mióta veled van, nagyon sokat változott. Soha sem láttam ennyit nevetni, sőt még nem is láttam mosolyogni. Szóval ne félj és várj.
- Mióta vagy te ilyen bölcs Park?
- Mióta az eszemet tudom. ~ Már nagyon régen beszélgettünk ilyen jól el. Most tudatosult bennem, hogy mennyire hiányzott nekem a testvérem, hiszen rajta kívül nincs nekem már senkim. Mi maradtunk egymásnak. Megfogtam a kezét és bátorító mosolyt küldtem felé, többé nem kell félned Hye, mert többet nem engedem el a kezed.

Chen

Letelt a két nap, olyan volt számomra mintha több évtized lett volna. A két nap alatt nem is láttam szerelmemet és már nagyon hiányzik. De azóta nagyobb lett az önbizalmam és nem félek kiállni a bizottság elé. Gyors felöltöztem egy kékes öltönybe, de inkább fekete és hozzá egy kockás nyakkendőt. Belőttem a hajam és dobtam magamra egy kis parfümöt.

Összeszedtem a papírokat amik fontosak, megfogtam a tabomat és elindultam felemelt fejjel. Ahogy a lépcsőhöz értem megpillantottam Hyet, ahogy csinosan kiöltözve jön felém, nem nézett rám még csak meg sem hajolt előttem. Mellém állt, hiszen ez a szokás majd felajánlottam a kezem, de nem fogadta el és elindult én pedig utána. Kris már ott volt Park-kal az élén és nagy mosollyal fogadtak minket. Mind a négyen léptünk be az ajtón, a képviselők egyszerre álltak fel és hajoltak meg. Édesapánk már ez elnöki székben ült és büszkén bólogatott.
Helyett fogaltunk és Kris kezdte el bemutatni a munkáját, nem figyeltem rá, saját gondolataimba voltam belemélyülve és egyre jobban izgulok. Még azt sem vettem észre, hogy Hye combján van a kezem így nyugtatva magam, de legalább nem lökte le róla a kezemet. Mikor Kris befejezte, nagy taps visszhang riasztott fel. Felálltam és kisétáltam a nagy bizottság elé, körbe néztem és egyre jobban féltem, de mikor Hye-re pillantottam, megláttam a biztató kifejezést az arcán és bólintott egyet. Kifújtam a levegőt és elkezdtem beszélni. Nem törődtem semmivel sem csak a dolgomra koncentráltam. Majd mikor mindent elmondtam meghajoltam és hirtelen mindenki felállt úgy gratulált.
Mikor lenyugodtak a kedélyek apa vette át a szót.
- Most akkor megkérek mindenkit, hogy szavazzon. Aki az idősebbik fiam mellett van az tegye fel a kezét. ~ Hirtelen emelkedtek fel a magasba a kezek, de nem mindenkié. Kris-nél és nálam is ugyan annyian jelentkeztek csak egy ember nem tette fel a kezét méghozzá Park.
- Hát, úgy látszik én döntöm el ki lesz az örökös. ~ Kris győzedelmes mosolyt csalt felém, és már tudom, hogy itt a vég.
- Én...döntöttem és a nyertes.... ~ Elmosolyogta magát én bennem meg több száz pillangó kezdet repkedni. ~ A nyertes nem más mint....Chen. Gratulálok. ~ Kris hirtelen felállt és kérdően nézett le Park-ra aki csak felállt és végig engem nézett, közben pedig tapsolni kezdet. Mindenki felállt és úgy üdvözölték az új elnököt, nem hiszem el, tényleg én nyertem. Édesapám felegyenesedett és mindenkit csendre intett.
- Fiam gratulálok...
- Nem, ez nem lehet, hogyan nyerhetett ő? NEM, NEM ENGEDEM. ~ Kris egyre jobban kiabált és megindult Park felé. - Te...te tehetsz mindenről... ~ Megragadta a torkát és erősen fogta, de sikerült lefejteni róla és mikor kivitték Park csak legyintett, hogy jól van, de látszott rajta, hogy nincs jól.
- Akkor...hadd kezdjem újra, gratulálok fiam. Remélem nem felejtetted el amit mondtam.
- Mit is?
- Azt mondtam, hogy akiből örökös lesz annak mondok valamit.
- Ohh igen, mi lenne az?
- Egy döntés ami el van végleg döntve, egy elnöknek megfelelő nő kell az oldalára és erre...kiválasztottam a neked való lányt.
- Miii?