15.rész Féltékenység

Yoon Eun Hye

Kérdően figyelem, ahogy az a lány Chen nyakába ugrik. Ki ez a lány és még is mit művel, hogy képes a barátomra így rástartolni? Mellesleg már a hideg is kiráz a hangjától. Chen viszonyozta az ölelését, és mind ketten elnevették magukat, engem pedig megöl a féltékenység. Talán régi barátnő, vagy lehet, hogy megcsalt a hátam mögött? Mikre nem gondolok, biztos vagyok benne, hogy Chen nem tenne ilyet velem. De olyan jól elcsevegnek, én pedig magányosan iszogatom a pezsgőmet ami kezd elfogyni. Összeszedtem magam és mosolyt csaltam az arcomra, majd elindultam a pár felé. Mikor meglátott Chen elmosolyogta magát és közelebb húzott, hogy betudjon mutatni a kis idegesítő picsának. Még nem is ismerem, de már most nem szimpatikus, hiszen látszik rajta, hogy megjátssza magát a pasik előtt. Persze, hogy megmutassam ki az úr a háznál Chen karjába karoltam és csókot leheltem az ajkaira. Elmosolyogtam és a lány felé fordultam, látszik rajta, hogy nem tetszik a dolgok. Nyert ügyem van, ez az.
- Oppa, kiben tisztelhetem meg magam? ~ O...oppaaa? Hogy meri így szólítani előttem a nő előtt aki a barátnője? Haa...ha még egyszer így hívja megfojtom a saját kezemmel.
- Ő a barátnőm Yoon Eun Hye, Hye ő pedig egy kedves barátom Lee Da Hae. ~ Szóval régi kedves barát mi? Még azt akarja, hogy elhiggyem, hiszen olyan jól elmúlatják az időt, hogy észre se veszik ha már flörtölnek. Lehet felőlem barát, vagy volt barátnő nekem egyre megy, egy picsa és kész.
- Örvendek, örülök, hogy megismerhetem. ~ Meghajoltam és nagy mosollyal üdvözöltem, mégsem mutathatóm ki az undoromat. Persze észre se vett, hiszen el volt foglalva a pitizésével. Köszöntünk egymásnak, ennyit beszélgettünk, semmi többet. Végig Chen mellett álltam míg ők jól elbeszélgettek. Már vagy hat pezsgős poharat elfogyasztottam, de még ez sem segített rajtam. Persze ők még mindig beszélgetnek, még csak fel sem kért táncolni. Egyre idegesebb vagyok és már alig bírok állni a lábamon.
- Mi a baj Hye? Nyugodtan elmehetsz lepihenni. ~ Chen aggódóan tekintett felém, de úgy tettem mintha minden rendben lenne, pedig egyáltalán nincs semmi rendben. Hiszen amióta belépet az a picsa azóta Chen vele van elfoglalva. Csak kuncogtam egyet és intettem neki, hogy semmi bajom, pedig ez nem igaz, hiszen már nagyon szédültem és nem éreztem a lábaimat, minek kellett nekem magassarkút felvennem? Újra beszélgetni kezdtek a távolban pedig Luhant vettem észre, ahogy engem néz azokkal két szép szempárokkal. Mikor találkozott a tekintetünk, letette a poharát majd megindult felém. Mikor megállt előttünk Chen felé kapta a tekintetét és mérgesen mérte végig.
- Miért jöttél Luhan? ~ Luhan még csak Chen-re se nézett, kinyújtotta a kezét és meghajolt előttem.
- Hölgyem megtisztelne egy tánccal? ~ Nah végre valaki felkért, de miért pont Luhan? Nem baj, hadd egye Chent a féltékenység, hiszen eddig észre se vett. Nem néztem Chen-re csak igent mondtam és elsétáltunk a táncparkettre. Mindvégig éreztem Chen szúrós tekintetét, ebből még baj lesz érzem. Egy lassú zene váltotta fel a gyorsabb zenét a háttérben, Luhan közelebb húzott, így éreztem a mámorító illatát. Mind ketten egyszerre kezdtünk el a zenére mozogni. Olyan nyugtató a karjaiban lenni, pont ez kellett most nekem, hiszen ha nem jött volna oda hozzám akkor tuti elájultam volna. Most nem érdekel Chen vagy az a picsa, most a zenére koncentrálok.
- Sajnálom Hye, bunkó voltam és nem gondolkoztam.
- Semmi baj, nem tehetsz róla, te csak őszinte voltál hozzám. Én pedig bunkó voltam.
- Nem tehetsz te semmiről Hye, nem tudom miért tettem, hiszen ez nem én vagyok.
- Felejtsük el és mától legyünk újra jó barátok, hiszen nekem csak te vagy. ~ Nem szólalt meg csak bólintott, majd hirtelen megpörgetett én pedig hangosan felnevettem. Jól eset, hogy legalább Luhan itt van most velem, hiszen senkit sem ismerek. Mikor vége lett a táncnak még egy pohár pezsgőt lenyomtam, hiszen most már nem számít. Érzem, hogy a világ körbe-körbe forog. Kimentem a levegőre és lenéztem a korlátról, de olyan érzés kerített hatalmába mintha le akarnék esni. De akkor egy kar ragadott meg hátulról.
- Ohoo nézzenek oda, előbb még jót táncoltál, most meg megakarsz halni? ~ Szembefordultam Chen-nel majd megböktem az arcát és elnevettem magam.
- Te be vagy rúgva.
- Jááá...én nem...csak csak sokat ittam.
- Ja azt látom, na gyere felkísérlek a szobába. ~ Megfogta a kezem, de kihúztam és kérdően nézett rám. Majd az ujjammal mutogatni kezdtem, hogy nem megyek sehová.
- Neeem megyek sehovááá, még maradok...te...nem állithatsz meg, teee...

Chen

Jót mulattam rajta, de nem maradhat itt kint, mi lesz ha valaki meglátja? Még a végén leokádja és akkor neki vége, sőt nekem is végem. Látom, hogy már alig bír megállni a lábain, de még akkor is táncol. Vagyis ő ezt annak nevezni, mert össze vissza ugrál ide oda. Még szerencse, hogy nincs itt senki, mert jót nevetnének rajta.
- Lálálá...milyen jó ha dalolni jóóóóóóóó.
- Inkább ne énekelj mert még a végén bereped a fal. ~ Hirtelen felém fordult majd összehúzta a szemöldökét és még jobban énekelt, egyre hangosabban.
- Nem érdekel így legalább meghaljááák a csodááás hangomaat...láláláláááááá. ~ Hirtelen összecsuklott, de gyorsan ott termettem előtte és elkaptam. Az ujjával bökdösni kezdte az orromat, hiába szóltam rá nem hagyta abba. Így hát a hátamra vettem.
- Chen...Chen...Chen... ~ Csak egyszer érjek fel a szobájába, mert mindjárt meghalok.
- Jáá...hány kiló vagy te?
- Ohoo, hogy mersz így beszélni velem? Ki vagy te, te semmire kellő.
- S...semmi mi? Aigoo soha, de soha többé nem ihatsz. ~ Dudorászni kezdet, közben pedig a hajammal játszott. Igazából élveztem ezt az énét is, hiszen nagyon jól múlatok rajta, egyben vicces, kedves és gyerekes. Nem gondoltam volna, hogy ilyen ha részeg. Persze egyben idegesítő is, de nagyon imádni való. Mikor megérkeztünk a szobába letettem az ágyra és levettem a kényelmetlen ruhát, szóval csak egy szál fehérneműben feküdt előttem.
- Istenem milyen gyönyörű. ~ Hye kinyitotta a szemeit és hirtelen magára húzott.
- Jáá...még csak fel sem kértél táncolni te állat. ~ Állat? Még előbb semmire kellő voltam most meg állat? Csak józanodjon ki, adok én neki olyan állatot!! Lehámoztam magamról a kezét és felálltam, közben betakartam. Hamar elaludt, hát ezt hozza ki az emberből az alkohol. Jobb lesz ha most magára hagyom.
Óvatosan csuktam be magam mögött az ajtót, majd mikor megfordultam Lee állt előttem.
- Látom jól kiütötte magát.
- Így van, holnap biztos nagyon fog neki fájni a feje, de megérdemelte. Most pedig te is menj pihenj le. ~ Elköszöntem és elindultam a szobám felé, de akkor Lee utánam szólt.
- Oppa, szereted őt, igaz?
- Mire véljem ezt a kérdést? ~ Lee felém fordult és fájdalmat véltem felfedezni a szemeiben.
- Oppa tudta a legjobban, hogy valójában mit is érzek iránta, de látom...most boldog vagy. Fáj így látnom téged, hiszen mindvégig rád vártam, arra vártam, hogy mikor fogsz valamit érezni irántam, de úgy látszik, hogy te mindig annak a kislánynak fogsz tekinteni.
- Sajnálom Lee, de te mindig is csak a barátom voltál, soha sem akartalak megbántani és nem akartam fájdalmat okozni neked, már pedig aki a közelembe férkőzik annak mindig fájdalmat okozok.
- Akkor mi lesz Hye-vel, neki is fájdalmat fogsz okozni?
- Nem, soha sem akarom bántani, már nem az a régi Chen vagyok, Hye az életem és ha nem lehet velem, akkor semmit sem jelent számomra az élet. Bocsáss meg, hogy nem tudtam viszonyozni az érzéseidet.

Lee Da Hae 

Miért vág hozzám ilyen szavakat? Hiszen nagyon jól tudja, hogy az érzéseim nem fognak elmúlni iránta. Küzdeni fogok érte és nem engedem át valaki jöttmentnek.
- Értem oppa, sajnálom, hogy ilyenekkel zavarlak. ~ Elmosolyogtam magam, majd elindultam a szobám felé. Óvatosan csuktam be az ajtót, hogy véletlen se higgye Chen, hogy mérges vagyok. Mikor meghalódtam Chen lépteit távolodni, belenéztem a tükörbe majd ami éppen a kezem közelébe volt megfogtam és neki dobtam a tükörnek. Több száz darabra tört össze és hullott le a földre. Senki...senki sem töltheti be a helyem Chen mellet, csak is én. Ha kell tönkre teszem az a ribancot, de nem adóm fel ilyen könnyen. Holnaptól Hye neked véged.

14.rész Családi titok

Chen

Óvatosan nyitottam ki a szemeimet, mert féltem, hogy a hirtelen világosság fájna a sötéthez szokott szemeimnek. Ma éjszaka boldogan aludtam el és keltem fel, hiszen a szeretett nő karjaiban aludhattam el és ébredhettem fel. Régóta nem volt ilyen kellemes éjszakám. Boldog vagyok, hogy itt van mellettem és, hogy új életet kezdhetek mellette. Már abba is jó belegondolni, hogy minden reggel az ő gyönyörű alvó arcát láthatóm. Az újaimmal cirógatni kezdtem az arcát, olyan puha és selymes, maga a megtestesült szépség. Az ujjam a szempilláira tévedt és végig húztam rajta, milyen hosszúak, még ez is szép rajta. Hye szemei lassan nyitódtak ki, még neki is szoknia kell a fényt. Mikor kitisztult minden előtte egy mosolyt dobott felém, én pedig jó reggelt csókot nyomtam az ajkaira. Még pár percig némán néztük egymást, így még kora reggel nem volt kedvünk beszélni, de ez a csend mindent elárult. Olyan békés ma minden, nem hallok semmilyen hangot beszivárogni, nagy a csend, talán túlságosan is. Pedig ma van a nagy est, talán arra készülődik mindenki a nagy teremnél.
Hye arca felé húzódtam és puszit nyomtam a homlokára, majd egy szál semmiben kiszálltam az ágyból. Hallottam ahogy Hye ajkai nagy sóhajt hagy el.
- Istenem milyen formás popó. ~ Visszafordultam felé és kacsintottam, majd felhúztam egy rövidnadrágot, de mielőtt elindultam volna lezuhanyozni, még előtte megmutattam a formás popómat, majd szexisen rácsaptam, amitől Hye hangosan elnevette magát. Beálltam a zuhany alá és csak azt érzékeltem, hogy két kar fonódik a derekam köré. Mikor megfordultam Hye gyönyörű szemeivel találtam magam szembe, ahogy engem néz teli vággyal a tekintetében. Levette a tusfürdőt majd öntött egy kicsit a szivacsra és dörzsölni kezdet. Olyan jó érzés volt, ahogy ő mosdat engem, nem mintha mozgássérült lennék. De nem tiltakoztam, mikor végzet rám került a sor. Legszívesebben rávetném magam, de most nem lehet hiszen estére kell kiszülnöm. Mikor mind ketten végeztünk felöltöztünk és behozták a reggelit, amit jóízűen fogyasztottunk el. Hye hirtelen egy dobozt csúsztatott elém, nem tudom mi lehet az és kérdően figyeltem fel rá.
- Mi ez?
- Mi lenne? Boldog születésnapot szerelmem. ~ Milyen kedves, nem gondoltam, hogy kapok tőle valamit, sőt azt sem, hogy tudja, hogy ma van a születésnapom, de nagyon jól esett.
- Azt hitted mi, hogy nem tudom mikor van? Hát akkor nagyon nem ismersz engem.
- Bocsi drágám, de tényleg nem hittem volna, de köszönöm. ~ Kinyitottam és egy medál volt benne, ami nem más mint egy szív, mikor megfordítottam az én nevem volt belevésve, meg szeretlek szó. Egyből megkértem, hogy tegye fel, majd hirtelen megfogtam a kezét és lerántottam a karjaimba.
- Jááá megijedtem.
- Ohh bocsi, de nem bírtam ki. Éreznem kell téged. ~ Megakartam csókolni, de nem engedte.
- Jobb lesz ha készülsz a ma estére.
- Nah...csak egy menet.
- Haha, egy sem, menj készülődni.
- Igen is asszonyom, megyek is.
- Nyugodtan tegezhetsz uram. ~ Elnevettük magunkat, majd mind ketten a saját dolgunkra mentünk.

Yoon Eun Hye

Még soha sem voltam ilyen boldog, tényleg boldogít a szerelem és végre én is megérezhettem a szerelemnek az ízét. Olyan jó volt úgy felébredni, hogy közben a szerelmem arca jelenik meg. Ma nem volt semmilyen rémálmom, boldogan aludtam el. A mai napom sokkal jobban indult, és még soha sem volt ilyen jó kedvem. Bementem a gardróbba és körül néztem, hogy mit is kellene ma felvennem erre a fontos napra. A sok ruha közül fogalmam sincs mi legyen az. Nem akarok olyan kirívót, de ne is legyen unalmas, azét vonja a tekinteteket rám. Haaa nem tudok választani.
- Elnézést, hogy zavarom magát Yoon úrnő, de kérem kövessen.
- Oké, megyek. ~ A szobalány egy másik szobába kísért, de nem volt bent senki. Jobban körbenéztem és megpillantottam egy ruhát ami meg van világítva. Istenem pont az esetem. Gyorsan magamra is húztam, majd jól megnéztem magam a tükörbe. Mintha rám lett volna szabva, olyan szép.

Chen tudja a dolgát, ebben is profi, biztos vagyok benne, hogy sok nőnek adót már ruhát ajándékba.  Az órára pillantottam és még két óra van vissza a kezdésig. Levettem a ruhát mert féltem, hogy véletlen elszakad, majd elindultam vissza a szobába. Mikor egyedül maradtam a szobába Krist vettem észre, ahogy kifelé néz az ablakon és egy boros poharat tart a kezében.
- Látom boldog vagy. ~ Nem fordult felém, úgy beszélt hozzám.
- Mit akar? ~ Elindultam felé és akkor hirtelen megfordult, majd leült egy székre.
- Beszélgessünk. ~ Intet a fejével, hogy foglaljak helyet.
- Tudod jól, hogy nem sokára itt van a választás ideje.
- Igen tudom, Chen nagy erőt visz bele. Ügye tudod, hogy neked is rész kell venned a szavazáson?
- Nem, nem tudtam, de köszönöm, hogy szolt.
- Szívesen.
- Azt akarja ügye, hogy önre szavazzak?
- Milyen okos nő vagy te.
- Miért szavaznék rád, mikor én Chent szeretem? Mi okból kellene?
- Chen nem lehet örökös, neked pedig rám kell szavaznod. Biztos vagyok benne, hogy én fogok nyerni és akkor neki el kell menned, neked pedig vissza kell állnod szolgának.
- Ezért nem fogok rád szavazni, Chen fog nyerni és önnek kell majd elmennie. Én pedig...soha többé nem leszek szolga.
- Ha nem akarsz újra cseléd lenni, akkor rám szavazol és akkor olyan életed lehet amilyent szeretnél.
- Eszem ágában sincs önre szavazni. Biztos vagyok benne, hogy Chen fog nyerni. De akkor neked kell elmenned.
- Hehe...nagyon bátor nő vagy te, de jobban tennéd ha félnél tőlem.
- Nincs miért, Kris te nem érhetsz fel Chen-nel szembe. ~ Láttam rajta, hogy egyre jobban ideges, majd felállt és megkerülte a székemhez így hátam mögött állt meg. Nem mertem felé nézni, hiszen biztos vagyok benne, hogy most nagyon mérges és senki merné őt megállítani.
- Tudod csak azért nem bántalak mert Chen kis kurvája vagy. ~ Kurva? Még hogy én? Felálltam és mérgesen fordítottam felé a tekintetemet.
- Nem vagyok kurva és ha az lennék akkor Park is az.
- Ő is az, egy csettintésre alám feküdt és ez így is megy, de kezdem megunni lassan, le kell váltanom, csak nincs olyan aki lekörözné a szépségét. Csak...te. ~ Megindult felém és pedig hátrálni kezdtem. Egyre közelebb ért én pedig neki ütköztem a falnak. Kris mind két kezét a falnak támasztotta a fejem mellett. Nem tudtam elszabadulni, nincs kiút.
- Mit szólnál, ha megnyerem te lehetnél az ágyasom és akkor úgy élhetnél mint egy hercegnő. Chen elhagyja a házat Park pedig újra szolgasorban fog élni. ~ Mind két kezemet a mellkasára raktam és mérgesen ellöktem, meglepődőt, de nem szólt semmit.
- Nem leszek neked a játékszered, és hogy vagy képes ilyet tenni, hiszen Park szeret Chen pedig az öcséd.
- Nekem aztán nem, Park csak játékszer míg Chen még csak nem is a testvérem.
- Mi?
- Jól hallottad, Chen csak befogadott gyerek...neki nem kellene itt lennie és akkor most minden az enyém lenne. Chen csak egy árva...neki semmi köze a vagyonomhoz.
- Nem, nem hiszem el.
- Pedig igaz, menj és kérdezd meg tőle, olyan jól érzi itt magát, hogy elfelejtette, hol a helye. Szerettem, de nem annyira, hogy a hatalmamon osztozzak vele. Neki nincs itt semmije, miért akarja őt örökösnek apám?
- Mert talán jobban megbízik benne, mint benned. ~ Kris megragadta a kezem és magához rántott, már majdnem összeértek az ajkain, de nem hagytam maga. Végig álltam a tekintetét.
- Kemény nő vagy, de nem olyan kemény, hogy ne törj össze a szerelmed elvesztése miatt. Ha pedig így folytatód megölöm és téged pedig ágyasommá teszlek. Három napod van, válasz, vagy él Chen, vagy meghal. ~ Mikor magamra hagyott összeestem és lerogytam a földre. Komolyan beszélt? Nem akarok semmit sem hinni neki. Chen tényleg nem vérszerinti gyermek? Most mégis mit kellene tennem? Mit tegyek? Hogyan szavazhatnék Chen ellen, de ha nem teszem meg akkor Kris megfogja őt ölni.
Gyorsan összeszedtem magam és elmentem lezuhanyozni.
Az idő gyorsan pörgött és el is jött az est, Chen nagy csokor rózsával fogadott engem, majd jól végig mért.
- Hát igen, gyönyörű vagy benne. ~ Odamentem és belekaroltam a karába.
- Biztos vagyok benne, hogy jó sok nőnek vettél már ruhát.
- Igen, de nekik inkább fehérneműt.
- Jáá...megakarsz halni? ~ Elnevette magát majd hosszan megcsókolt. Majd mikor kimondták a nevünket beléptünk a nagy terembe.

Minden szempár ránk vándorolt, egy kicsit feszengtem, de Chen jelen léte segítette jobban érezni magamat. Mosolyogva léptünk be és üdvözöltük a vendégeket. Olyan százan lehetünk, de lehet, hogy többen is. Chen magamra hagyott pár vendégre akik a ruhámról kérdezgettek, boldogan számoltam be róla, hogy Chen hogyan lepett meg vele. Nagyon jól elbeszélgettem másokkal, nem gondoltam volna, de egész végig éreztem Kris szúrós tekintetét.
- OPPAAAA...~ Mindenki a hang felé kapta a fejét, majd egy lány szaladt Chen karjaiba.

13.rész Szeretlek

Chen

Mikor megérkeztem egyből a szobámba szaladtam, majd kinyitottam a titkos kis rekeszemet, amiből kivettem a pisztolyt. A zsebembe csúsztattam, közben megkértem Hyun-Kit, hogy nézze meg a felvételeket, hogy merre keressem őt, hiszen a csip kimutatja az irányt. Mikor az úti célt rendesen lehetett látni, beszálltam a kocsiba és egyenesen hajtottam a célom elé.  Remélem még időben érek oda, és ajánlom, hogy nem esett baja, mert akkor Luhan-nak vége. Hiába jó barátom, Hye sokkal fontosabb nekem mint valami barát aki ilyet tesz velem.  A köd teljesen ellepte a tudatom, csak egy célom van, méghozzá, hogy vissza szerezzem a tulajdonom és, hogy Luhan megkapja a méltó büntetését. Mindig is megvédtem azt ami az enyém, soha senkivel sem osztozok a dolgaimon, és ha valaki ráteszi a kezét annak azon a napon befellegzett.
Luhan nagyon jó helyet választott ki, hiszen jó messze van a várostól, és sűrű erdő veszi körbe, hogy nehezebben lehessen megtalálni. Az ég egyre jobban sötétedik, a nap elfáradt és nyugovóra tér, és átveszi a helyét a sötét, hideg, fagyos éjszaka amilyen most a szívem. Az én napom távol van tőlem és legbelül a sötétség uralkodik. Gyorsítani kezdtem, hogy minél hamarabb fogjam a karjaim közé az én napomat. Majd hirtelen autókat vettem észre, aminek a fényszórója bevilágította az utat, és akkor ismertem fel Hyet, ahogy Luhan karjaiból próbál kiszabadulni. Leálltam és mérgesen szálltam ki az autóból.
- ENGED EL. ~ Felém kapták a fejüket és Hye nagy szemekkel nézett rám, majd ellökte Luhant, elmosolyogtam magam, de akkor a mosolyom lehervadt. Luhan visszarántotta Hyet és a nyakához kést fogott. Nem akarok hinni a szememnek. Remegő lábbal tettem egy lépést, de nem mertem tovább menni.
- Nem megy sehová Chen, ő nem lehet a tiéd. ~ Luhan mérges tekintetét még soha sem láttam, mindig kedves volt.
- Luhan...tedd le a kést és beszéljük meg, mint férfi a férfival.
- NEM, mindig is te voltál az akit előnybe részesítettek. Mindig te nyertél, de végre van valaki aki kell nekem, miért pont te vagy az aki elvette még őt is tőlem?
- Nem vettem el, szeretem, ahogy ő is engem. Luhan...nem kellene így viselkednek, hiszen te kedves ember vagy, ne legyél olyan mint én.
- Hát ez az, mindig kedves voltam vele, míg te állandóan ellökted, akkor miért pont te kellesz neki? Jobban tettem volna, ha úgy viselkedtem volna mint te, akkor most lehet engem szeretne.
- Nem is tudod mit beszélsz, azt hogy ilyet tettél, nem csak Hye miatt, van más is.
- Igen van, mindent tudok rólad, a családodról, ti....gyilkosok vagytok, romlottak. Hogyan élhetnek ilyen emberek a földön?
- Szóval tudod, hogy milyen a múltam, oké...nem tagadom, de már nem így élek, nem vagyok olyan mint apa, vagy Kris. És erről csak is Hye tehet, nekem nincs semmim csak ő, és ha őt is elveszik tőlem, akkor nekem nincs miért élnem.
- Még soha sem láttalak ilyennek Chen, látom tényleg szereted. De félek neked adni, hiszen melletted nincs biztonságban.
- EBBŐL ELÉG, miért csináltok úgy mintha nem lennék itt? ~ A mi kis beszélgetésünket Hye volt aki félbeszakította, de igaza van, hiszen neki semmi beleszólást nem adtunk, pedig ő az aki miatt ilyenek vagyunk.
- Luhan, engedj el...szeretlek, de mint barát, nekem Chen az aki fényt adhat az életembe. Nekem az ő karjai közt kell élnem, szóval kérlek Luhan, ne tedd ezt és engedj el.
- Miért Hye? Miért löksz el? Miért nem vagyok neked jó? ~ Luhan szembe fordította magával Hyet, majd mind két kezét a vállára tette. A többi beszélgetést amit ők ketten hajtódtak végre, nem hallottam. Majd Hye megölelte és szembe fordult velem, és mosolyt küldött felém, majd szaladni kezdet és a karjaimba ugrott. Szorosan a karjaimba zártam, egy nap telt el azóta, hogy nem láttam, de az az idő olyan volt számomra mintha egy év telt el volna. Olyan jó újra magam mellett tudni, csókolni, szeretni.

Mind ketten beültünk a kocsiba, majd utoljára ránéztem a barátomra, majd beindítottam a kocsit. Útközben nem igazán szólaltunk meg, hiszen mind ketten még a történtek alatt vagyunk. Hye csendben néz ki az ablakon míg én a vezetésre koncentráltam. A kezemet a combjára raktam, Hye csak elmosolyogta magát, majd visszafordult. Mivel nagy volt a csend, bekapcsoltam a magnót és egy szép lassú zene ment éppen alatta.

"Nem kellene látnom téged 

Talán egy másik világba kellene élnem 

Ha nem ismernénk egymást 

Nem ismerném ezt a (fajta) fájdalmat 

Még ha minden nap kitöröllek 

Még ha minden nap elhagylak téged 

A szívem már bezárt téged 

És nem enged el"

A hangulat egy kicsivel rosszabbodott, hiszen ez a zene éppen olyan mintha a mi történetünket írta volna le. De Hye nem engedte, hogy kikapcsolja, így hagytam hadd menjen. Nyugtató volt egyben a zene, de sirató is. Néha Hye felé néztem és láttam, hogy élvezi a zenét, majd elnyomta az állom. Mikor megérkeztünk nem akartam felébreszteni, hiszen biztos nagyon elfáradt. Így a karjaimba vettem, úgy hogy véletlen se ébresszem fel. Közben sokan elénk futottak és mikor meglátták a nőt a karjaimba megkönnyebbültek. Egyenesen a szobámba vittem és óvatosan lefektettem az ágyamra, majd levettem a cipőjét és betakartam. Leültem mellé és egy tincset tűrtem el a füle mögé. Olyan békésen alszik mint egy tündér, olyan gyönyörű, számomra olyan mint egy kincs, soha sem akarom kiadni a kezemből és minden áron meg akarom védeni. Nagyon szeretem, jobban mint az életemet. Ha ő nem lenne, még mindig úgy élnék mint egy árnyék. Mivel nem voltam álmos így neki ültem a munkámnak, hogy minél jobban teljesítsek. Nem akarok veszíteni Kris ellen, mert nem akarom elengedni Hye kezét. 

Yoon Eun Hye

Sötétség van, sehol semmi fény, csend van és hideg. Bármerre nézek nem láttok semmit, hiába kiáltok senki sincs itt. Egyedül vagyok, félek. Merre menjek, hol a kijárat, valaki, valaki segítsen! A kezem nekitámasztottam a falnak, ami nyirkos volt és hideg, így keresve a kijuttat. Mikor egy kilincset tapogattam ki a sötétségben, kinyitottam azt és egy nagy terembe találtam magam. Nem volt benne senki, csak egy asztal és egy nagy tükör, ami a falon lógót. Megindultam felé, de akkor egy kéz ragadta meg az egyik kezem, majd még egy és ez így ment tovább. Rengeteg kéz terített be, már nem láttok és nem kapok levegőt. Egyre sötétebb van, megint a félelem lett rajtam úrrá. Mikor újra kaptam levegőt és újra láttam, Chent pillantottam meg, ahogy a szép mosolyával engem néz. Boldogan megindultam felé és szorosan karjaiba bújtam, de akkor meleget éreztem meg a kezemen és mikor megláttam, felismertem, hogy ez Chen vére. Félelemmel teli tekintettel néztem rá, de addigra már nem volt előttem. Kiáltani kezdtem a nevét, de akkor hangos kacaj töltötte be a helyiséget. A távolban pedig Chen alakja jelent meg előttem, ahogy egy keresztre van feszítve. 

Hangos kiáltással ugrottam fel az ágyon, majd gyors és mély levegőket vettem, így nyugtatni magam. Nem igazán sikerül lenyugtatni magam, kiszálltam az ágyból és remegő lábakkal indultam el a kijárat felé, közben halkan Chent szólítottam. Egyre jobban bepánikóltam, míg őt kerestem. Egyre hangosabban kiáltottam a nevét, már többen is lefogtak, de míg nem látom őt, addig nem nyugszom le. 

- Hye...mi a baj? ~ A hang felé kaptam a fejem és mikor megláttam Chent, megindultam felé és szorosan magamhoz húztam. Mélyen magamba szívtam az illatát. 

- Mi a baj Hye?

- Csak rosszat álmodtam, de hála semmi bajod, csak féltem, hogy igaz az álmom. ~ A kezét a fejemre rakta és simogatni kezdet. 

- Semmi baj, én itt vagyok és nem is hagylak el, nyugalom. 

- Tudom Chen.

- Menjünk. ~ Megfogta a kezem és kéz a kézben sétáltunk fel a szobámba. Míg én elmentem lezuhanyozni Chen addig hozott fel nekem ételt, hiszen nagyon éhes vagyok. Mikor kimentem Chen már kint várt és nagyot nyelt mikor meglátott, hiszen csak egy kék fehérnemű volt rajtam ami a combomig ért, nem sokat takarva a lábamból. 

Leültem vele szembe és kivettem egy kagylót a tálcáról. 

Míg jó izűen ettem Chen addig egy újságot olvasott, közben végig őt figyeltem. Olyan szexi, ahogy olvass, a hosszú lábai nagyon hívogatóak voltak számomra és elképzeltem, hogy azok a lábak rajtam nyugodnak miközben szeretkezünk. Az arcára figyeltem és elidőztem a gyönyörű állkapcsán, olyan férfias és aranyos egyben. Eddig nem figyeltem meg ennyire, de nagyon helyes, és csak az enyém. Chen megérezhette, hogy őt nézem mert felnézet az újságból és rám nézett. Elmosolyogta magát és rendesen végig mért, majd a szemembe nézett, nah itt betelt a pohár, felálltam és elindultam felé, majd elvettem tőle az újságot és átdobtam a lábaimat a lábán a kezeimet pedig átfűztem a nyaka körül, majd megcsókoltam, de olyan mohon, hogy azt hittem ez az utolsó, hogy együtt lehetünk. Chen visszacsókolt és a kezei a combomra vándoroltak, majd hirtelen felállt és a lábaimat körbe fűztem a dereka körül, majd az ágyon értünk ki. Chen mohon letépte rólam a fehérneműt és kényeztetni kezdte a mellemet amitől a hátam megfeszült. Közben megszabadult a nadrágjától, lejeb csúszott és csókokat nyomot a belső combomra, majd ajkait a nőiességemnél éreztem. Mivel ez az első alkalom egy kicsit féltem, de egyben izgultam is. Hiszen olyannal lesz az első akit szeretek. Mikor az ajkai a nőiességemre tapadt, hangosan felnyögtem. Az újaimmal a hajába túrtam, és Chen gyorsabban kezdte el mozgatni a nyelvét amitől szinte sikítottam. Chen hirtelen felém kerekedet és az ajkaival tépni kezdte az enyémet, majd megéreztem a kőkemény férfiasságát. 

- Annyira szeretlek Hye.

- Én is Chen. 

- Bocsáss meg ha fájdalmat okozom. 

- Semmi gond Chen, csak siess már. ~ Lehúztam magamhoz és újra megcsókoltam és akkor megéreztem a férfiasságét. Az elején fájdalmat éreztem meg és ez még így is volt pár lökésnél, de a végére már nagyon élveztem, ahogy Chen is. Egyre jobban összeszoktunk, szinte egyszerre mozogtunk és nyögtünk fel kéjesen. Majd egy erősebb lökésnél mind ketten a csúcsra értünk. Chen mellém feküdt és karjaiba vont, közben finom csókokat nyomot az ajkaimra. Olyan boldog vagyok, remélem soha sem lesz vége. 

- Hye...remélem soha sem hagysz el.

- Ahogy te sem, legyen bármi mi mindig együtt maradunk.

- Rendben.

- Chen ha véletlen előbb halok meg mint te, akkor kérlek élj tovább boldogan.

- Miért mondasz ilyeneket? Soha sem engedem, hogy előbb menj el mint én.

- Abba belehalnék, hogy ha te előbb meghalnál mint én, szóval itt egy szabály érvényes a lányoké az elsőbbség.  

- Nem mondj ilyeneket, nélküled nem élet az élet. Ha meg is kell halni, akkor együtt halunk meg. ~ Bólintottam majd lassan elnyomott az álom. 

12.rész Elrabolva

Chen

Mikor elengedtem Hye kezét legszívesebben meghaltam volna. Sóvárogtam, hogy újra itt legyen mellettem és, hogy együtt fedezzük fel a dolgokat. Félek, hogy valami történik vele, félek, hogy itt hagy, elhagy engem. Pedig biztos vagyok benne, hogy ő nem tenne ilyet velem, de akkor miért félek ennyire? Gyorsan lerendeztem a dolgomat és megyek is vissza hozzá.

Ahogy beértem a liftbe egy nő állt be mellém, gondolom ő is ugyan oda tart mint én, olyan ismerősnek tűnik, de nem tudom hová tenni az arcát. Nah mindegy....ahogy a telefonomért nyúltam volna, hirtelen megmozdult a lift és kieset a kezemből, majd a nő ijedtében rátaposott. Gyorsan felvettem, de azt vettem észre, hogy a lift nem mozdul. 

- Omo...nem megy a lift. ~ Nézett rám a fiatal hölgy ijedten. 

- Igen hölgyem, észre vettem, de.... a telefonom.

- Ohh sajnálom, de megijedtem és nem vettem észre. 

- Van önnek telefonja? Valakinek kellene szólnia. 

- Sajnálom, de nincs nálam...haa most mi lesz?

- Istenem, most mi lesz? ~ Leguggoltam és gondolkozni kezdtem....majd hirtelen egy arc ugrott be. Hirtelen felálltam és szemügyre vettem a nő arcát...igen...most már tudom ki ő.

- Maga...nem...Luhan testőre véletlen? ~ Minden kedves mozdulat megszűnt felőle, majd felém nézett és gúnyos mosolyt dobott felém.

- De igen uram, miért? Van valami gond?

- Nem...csak maga mindig ott volt vele...akkor most miért van itt? 

- Van egy kis dolgom, de ahogy látom nem mozdul a lift. ~ Valami nekem itt nem tetszik, nyugtalan vagyok és ez a nő még jobban rásegít. Valami van az arcán, de nem tudom mi lehet az. Olyan mintha direkt tört volna el a telefonom és direkt állt volna meg a lift, de miért tette volna? Mi célból? 

- Lassan....elindult a lift. ~ Ahogy kimondta meg is mozdult, majd kérdően tekintettem rá.

- Honnan tudta? 

- Megérzés.... ~ Kérdezni szerettem volna valamit, de akkor kinyílt a lift és a testőreim rohamoztak le.

- Uram...uram....

- Mi a baj?

- Yoon úrnőt....Yoon... ~ Megragadtam az ingét ás magamhoz húztam.

- Mi van vele, nyögd már ki.

- Elrabolták. ~ Mi....az nem lehet, miért, hogyan? Mit kellene most tennem? Merre mennyek? Elengedtem az ingét, majd mérgesen megfordultam és a falba csaptam a kezem. 

- Áááááá.... ~ Hirtelen a nő jutott az eszembe majd elkezdtem futni amerre ment. Mikor megláttam kiabálni kezdtem, de akkor elkezdet futni. Nagyon gyors meg kell hagyni, de nem olyan gyors mint én, így hamar elkaptam és neki löktem egy autónak. Felkiáltott, de nem érdekelt ebben a pillanatban.

- Hol van? HOL VAN?

- Gondolom....jó messze. 

- Nem szeretem, ha feleselnek velem, hová vitte az a bolond?

- Belőlem nem faggat ki semmit. ~ Egyre jobban nem tudom vissza tartani a haragomat, minden áron, de vissza szerzem a tulajdonomat. 

- Okéé...úgy látszik mást kell alkalmaznom. ~ A testőrömtől elkértem egy pisztolyt, majd a fejéhez emeltem. 

- Le akar lőni? 

- Nem, ha jó kislány leszel. Hová vitték? 

- Nem tudom....nem tudok semmit sem, csak a dolgomat végeztem. 

- Tényleg? Pont te aki a legközelebb van Luhan-hoz, nem tudja? Ne viccelődj velem? Ha én most megöllek, nem fogok semmit sem kapni, ügye ezt tudod? Szóval..jobban teszed ha beszélsz.

- Nem....tudok semmit, felőlem meg is ölhet akkor sem tudok semmit. 

- Oké, te akartad. ~ Ahogy rántottam a kezemet egy golyó fúródót bele a vállába. Hangosan felkiáltott a fájdalomtól, majd újra megkérdeztem. 

- Újra megkérdezem, hol van?

- Nem...tudom...

- Oké. ~ A kezem újra megmarkolta a pisztolyt, de most a jobb lábába fúródót. 

- Nem volt elég? Mert van még töltény a pisztolyba. ~ Könnyes szemekkel nézett fel rám és teli volt gyűlölettel. 

- Nem....tudom...~ A hangja néha-néha elcsuklót, de akkor sem sajnáltam, mert nekem ő egy senki.

- Ha nem tudod akkor nincs miért élned. Luhan...ennyire tart téged? Hiszen képes volt itt hagyni. 

- Nem érdekel...

- Oké, vigyétek. ~ A testőreim meghajoltak majd magukkal vitték a lányt. 

Hol lehetsz Hye? Merre vagy? 

Yoon eun Hye

Mikor kinyitottam a szeme egy szobában találtam magam. 

Fogalmam sincs, hogy hol lehetek, de egyben biztos vagyok, hogy az élrablóm házában. Óvatosan kiszálltam az ágyból és megindultam az ablakok felé, de ahogy kinyitottam volna valaki belépet a szobába. 

- Tudtam, hogy megpróbálsz elszökni. ~ Olyan ismerős ez a hang, ahogy megfordultam Luhant pillantottam  meg. Az nem lehet, hogy ő ilyet tett volna? Hiszen Chen-nel legjobb barátok. 

- Biztos azt kérdezed magadban, hogy miért tettem? Hát nagyon egyszerű....nekem te kellesz.

- Ez nem válasz Luhan, neked jó szíves van, ennél sokkal erősebb, hogyan....hogyan voltál képes elrabolni egy embert?

- Embert? Hiszen te halott vagy, senki sem ismer, senki sem keres. Olyan vagy a városban mint egy szellem. 

- Igazad van, de nincs mit tenni ellene, nekem ez a sorsom. 

- Tényleg? Nem ezt akartad? 

- Mi? Luhan te semmit sem tudsz rólam, vagy a múltamról, ne szólj bele és engedj el. 

- Tudod mit nem értek, hogy miért maradsz mellette? Miért nem hagyod el? Ott volt a lehetőség, simán megszökhettél volna. 

- Nekem nem olyan könnyűm szeretem Luhan és a szerelem sokkal erősebb.

- tudom, hiszen képes voltam elrabolni azt a nőt akit szeretek. Mellettem úgy élhetnél mint egy királynő, szabad lehetnél, míg Chen mellet halott vagy, és nem vagy szabad. 

- Nem érdekel Luhan, egész életembe így éltem és Chen volt az aki kisegített ebből a rémálomból. Nekem ő volt az első szerelmem és ő is marad. Soha sem hittem volna, hogy így fogok valaki iránt érezni. Sajnálom, de ha be is zársz ide, akkor sem fogalak szeretni. 

- Értem, szóval így állunk, oké. De csak tud, Chen nem fog eljönni érted.

- Majd meglátjuk. ~ Luhan oda ment az ablakhoz és kinyitotta ezzel friss levegőt engedve be. 

Majd mikor magamra hagyott leültem az ágyra és felhúztam a térdeimet. Vajon Chen eljön értem? Ügy nem hagy magamra? Miért gondolok ilyenekre hiszen biztos vagyok benne, hogy eljön értem. Már most hiányzik. Gyorsan felugrottam az ágyról és az ablakhoz szaladtam, és lenéztem. Ha innét leugrom lehet, hogy bele is hallok, hiszen egy mélység mellett terül el a ház. Ahogy lenézek egy nagy mélység terül el, a távolban pedig Szöult lehet látni. Mély levegőt vettem, majd kimásztam és elindultam a másik ablakhoz majd így tovább. A távolban észre vettem, hogy végre föld, gyorsítani kezdtem magamban pedig folyamatosan azt hajtogattam, hogy ne néz le. Mikor elértem lehuppantam a földre, istenem megcsináltam...huuu. Körbe néztem, de sehol senki. Gyorsan futni kezdtem, nem néztem hátra csak belevesztem az erdőbe. 

Egyre jobban vesztem bele a sűrű lombokba, néha fájdalmat éreztem meg a lábamba, de nem törődtem vele. Egy úthoz értem ami biztos Szöulba vezet. Végig azon mentem, már szerintem egy órája, hogy itt gyaloglók a semmi közepén, de már nem lehet messze. Mikor megláttam a város fényeit boldogan futni kezdtem, de akkor egy kocsi állt elém és Luhan szállt ki rajta.

- Megörültél, mi van ha történt volna valami veled? 

- Menj el Luhan és többé ne lássalak. ~ Megkerültem a kocsit és futni kezdtem, de akkor Luhan megragadta a derekam és szorosan magához húzott. Elakartam lökni, de nem volt erőm.

- ENGED EL. ~ Egyből felismertem ezt a hangot, Chen. Kirántottam magam Luhan karjaiból és akkor megláttam Chent ahogy mérgesen néz Luhan-ra, majd rám. 

- Jól vagy Hye?

- Hmm...igen. ~ Megindultam felé, de akkor egy kéz ragadott meg és hideg fémet éreztem meg a nyakam mellett. 

- Nem megy sehová. 

11.rész Új élet kezdete

Yoon Eun Hye

Az hogy belőlem ágyas lesz nem villanyoz fel annyira, de ha nagyobb hatalmat akarok akkor annak kell lennem, és akkor soha többé nem nézhetnek le. Régen még bele gondolni is rossz volt, hogy én véletlen is ágyas legyek, de most nem bánom, hiszen olyannal lehetek akit nagyon szeretek. Mind végig Chen mellett lehetek, és nem kell félnem, hogy véletlen valami közbe jönne.
Ahogy eljött az éjszaka, a szobámat egyre több szobalány rohamozta le. Mindegyik hozott magával valamiféle kiegészítőt, ruhákat, cipőket és ékszereket. Nem volt könnyű választani, de végül is így elsőnek nem választottam olyan nagyon kihívót. Megfürdettek, majd felöltöztettek, megcsinálták a hajam és feldobtak rám egy kis sminket. Mikor végeztem kivezettek a nagy csarnokban, ahol már mindenki minket várta. Majd mikor kimondták a nevem beléptem, minden szem rám szegeződőt, én pedig büszkén léptem be egyre beljebb.  A ház ura felé fordultam és mikor megláttam gyűlölet szállta meg a szívemet. De most nincs ennek itt az ideje, büszkén meghajoltam, majd kihirdette, hogy mától harmadrangú szobalány lettem. Ettől nagyon meglepődtem, hiszen egyből két szintet emeltek a rangomon. Általában ha valaki ágyas lesz az a legalján kezdi, ahogy a nővérem is. Majd egyre nagyobb rangot kap, ha megérdemli. Most már vagyok olyan hatalmas a házban mind a drága nővérem.
Meg fordultam a tömeg felé, akik egyszerre hajoltak meg és üdvözöltek. Még soha sem éreztem ilyent, olyan mintha én lennék itt a királynő, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzam meg. Nem gondolta volna, hogy ilyen boldog leszek attól, hogy ágyasnak neveznek ki.
Mikor minden lezajlott Chen lépett hozzám én pedig kérdően meredtem rá.
- Hogy lehetséges ez?
- Még is mi?
- Hogyan lehetek egyből harmadrangú?
- Ne kérdezd, te akartad nem, olyan hatalmat akartál mint Park úrnőnek. Hát megkaptad.
- Ohh...szóval te érted el ezt, kamsa. ~ Belekaroltam a karjába és elindultunk az új szobám felé, de útközben összefutottunk a nővéremmel. Éppen rá akartam mosolyogni mikor a keze felém rendült és arcon ütött.
Mérgesen pillantottam vissza, majd elváltam Chen-től aki nem akart hinni a szemének.
- Még is mit művelsz Yoon úrnővel, Park? Mától ő az ágyasom, ne merészeld még egyszer megütni őt. ~ A nővérem nem figyelt Chen-re, csak is velem foglalkozott.
- Most boldog vagy? Boldog vagy, hogy így élheted az élteted mint én? Most meg van mindened, nem de bár?
- Látom egy kicsit féltékeny vagy rám Park. Nem kellene hiszen nem egy szinten vagyunk, mellesleg nem Kris ágyasa vagyok ha jól tudom, akkor meg minek parázol?
- Mi van? Miért csinálsz úgy mintha nem értenéd mit akarok kihozni? ~ Válaszolni szerettem volna, de Chen visszatartott, majd Park elé állt.
- Nincs mit megbeszélni, hagyj minket békén. Ne vedd el a jó kedvünket.
- Chen...te semmit sem tudsz, ha tudnád nem beszélnél ilyeneket és nem tettem volna ágyassá.
- Hye...menj előre, menj a szobámba én is megyek.

Park

Mikor Hye elment kettesben maradtam Chen-nel akit a világon a legjobban gyűlölök. Ő volt az akit elsőnek megpillantottam a ködös, álmatlan éjszakámon. Mikor a szüleim meghaltak egyből szobalánynak fogtak, tizenöt éves lehettem, a húgom pedig nyolc. Hét év van közöttünk, míg belőlem szobalány lett ő be volt zárva egy pincébe, majd mikor betöltötte a tizedik évét akkor dolgozni fogták. Az idő gyorsan ment, akkor még nem annyira ismeretem Krist, de Chent viszont igen. Kris akkor lehetett tizennyolc éves, Chen pedig annyi mint én. Mikor tizennyolc lettem Chen szobalánya lettem, majd egyszer letámadott és megerőszakolt...azóta gyűlölöm, megvettem és mindig is azon voltam, hogy bosszút álljak rajta. De most...a húgom lett a csalétek, innét nincs kiút. Azokon a napokon Kris volt az aki kedves volt hozzám, így szerettem belé és lettem az ágyasa.
- Miért vagy ellenne, hogy Hye legyen az ágyasom?
- Nem érdemled meg őt, félek, hogy megfogod bántani...hiszen te nem elégszel be egy lánnyal.
- Nem ismersz engem Park, szerettem őt...szóval ne szólj bele a dolgomba. Nem engedem, hogy elvegyék tőlem, ha kell...ölni is képes vagyok érte.
- Haa...a nagy nőcsábász szerelmes lett, kíváncsi vagyok mire leszel képes, hogy megvédd a szerelmedet. Mi lesz ha rájön, hogy régen milyen voltál?
- Nem fog...és akkor mit tehetne, hiszen nem ártottam neked, mellesleg nem kedvel téged.
- Csak, hogy tud...elfogom neki mondani, ha bántani fogod, vagy ha olyat teszel, minden fel fogok neki tárni.
- Miért véded őt ennyire? Mellesleg az a múlt, változtam, ahogy te is.
- Te semmit sem változtál.
- Csak egyet mondok neked Park, ha hozzá mersz nyúlni neked akkor véged, és csak hogy tud még ott van a választás is.
- Attól nem félek, hiszen te semmi kép nem nyerhetsz.
- De ha igen, akkor Kris-nek kel elmennie, és neked akkor újra szolgának kell lenned. Nem fogod megbánni nem?
- És ha te vesztesz, akkor neked kell menned és Hye-nek szolgának kell újra lennie.
- Nem fogok veszíteni, de ha igen...akkor Hyet magammal viszem jó messzire. De szerintem hyung téged nem fog.
- Jobban teszed ha oda figyelsz miket mondasz. Mert ha nem mindent elmondok Yoon úrnőnek és akkor neked véged. Mert csak, hogy tud....ő...a...húgom.

Chen

Mit mondott az imént, még hogy húga? Az nem lehet, hiszen nem egy a nevük és nem is hasonlítanak egymásra. Az nem lehet, akkor Hye azért viselkedett így? Nem...nem lehet.
- Látom nem akarod elhinni, pedig ez az igazság, de ha nem hiszed el akkor kérdezd meg. Most mennem kell. ~ Mikor elment még pármásodpercig egy helyben álltam, majd elindultam a szobám felé. Mikor megpillantottam Hye, leültem mellé a kanapéra majd megfogtam a kezét. Talán megkérdezzem, vagy nem? Mit tegyek?
- Mi a baj Chen?
- Semmi, gyere megmutatom neked a szobádat. ~ Természetes a női részlegen volt, bár inkább helyeztem volna az én szobám mellé, de a szabályok tiltják és ha én leszek a ház ura ezt el is törlőm.
Mikor kinyitották Hye tátott szájal járta végig.
- Ez...ez eszméletlen.

- És még gardróbom is van...és who milyen rucik, istenem imádom. Köszönöm Chen. ~ Ahogy kimondta a karjaimba ugrott, olyan boldog vagyok, hogy nincs kedvem megkérdezni tőle az igazságot.
- Mikor járassuk be az ágyat?
- Mi?
- Tud te jól miről beszélek? Hiszen mától...mi...olyanok vagyunk mint férj és feleség.
- Jááá...aigoo...már ezen jár az eszed, mi? ~ Erősen belebokszol a vállamba, majd nevetve táncolt végig a ruhák között.
- Látom boldog vagy, így hát mi lenne, ha elmennénk vásárolni?
- Hogy mi...ki...kimehetek vásárolni?
- Persze? ~ Meg sem hallotta mit mondtam már szaladt is ki.
Tőlünk az út egy óra a városig. Hye egész végig le sem szállt az ablakról, de nem csodálom hiszen már több mint tíz éve nem járt a háton kívül. Mikor megérkeztünk szorosan fogtam a kezét, mert féltem, hogy elszalad. De ő is viszonyozta. Boldog párként mentünk végig a nagy üzletek közt. Majd meg-meg álltunk mikor megtetszett valami. Vettem Hye-nek egy telefont és sok-sok ékszert, ruhát, cipőt.
Majd éppen leültünk fagyizni mikor csörgött a telefonom.
- Hye...elkel ugranom egy kicsit, addig maradj itt ésa fiúk vigyáznak rád.
- Rendben, és el ne merj szökni nekem.
- Okéé főnők. ~ Nem akarom magára hagyni, mi lesz ha elszökik, mi lesz ha elhagy?

Yoon Eun Hye

Mikor magamra hagyott olyan üresnek éreztem magam, mit kellene most tennem, hiszen olyan ismeretlen nekem itt minden.
- Unatkozom, talán elmehetek körbe nézni. ~ Felálltam és elindultam amerre a lábam vitt, persze a fiúk minden hová követtek még a vécébe is. Le kell ráznom őket, de hogyan...talán...itt az idő, hogy megszökjek? Miért most jut eszembe? De ha siker ül is a chip még bennem van és Chen...szeretem, képtelen lennék elengedni őt.
Ahogy egyre jobban haladtam egy ismerős hangra kaptam fel a fejem, de hiszen...Luhan?
- Luhan, hát te?
- Ezt inkább én kérdezhetném? Mi ez a ruha és a testőrök?
- Hát..ő...nehéz elmagyarázni, de....
- Tudok mindent Hye. Mindent tudok Chen családjáról, ezét nem mehettem oda vissza. Hogy lehet valaki ilyen, hogy képes embereket fogságban tartani?
- Luhan...Chen nem olyan.
- Persze, ő jó ember, el is hiszed? Te is egy rab vagy a sok közül.
- Nem...én már nem vagyok az.
- Akkor mi vagy? Itt a lehetőség, hogy megszökj.
- Nem Luhan, nem szökök meg.
- Miért, mellettem jobb lenne az életed.
- Látod, miért szöknék meg ha magad mellé zárnál? Semmi értelme és legalább Chent szeretem.
- Értem...szóval ezért.
- Sajnálom Luhan. ~ Mikor elment elindultam a kijárat felé, de akkor valaki megragadott hátulról és beráncigált egy kocsiba.

10.rész Egy hirtelen jött cím

"Chen"

Még soha sem voltam ilyen boldog mint ebben a pár másodpercben, soha sem dobogott még így a szívem, majdnem kiesett a helyéről annyira izgultam. Végre kimondta a varázsszót amire annyira vágytam. Boldog vagyok, hogy a karjaimban tarthatóm, hogy végre érezhetem. Most semmi sem számít csak az, hogy mi ketten boldogok legyünk. Soha többi nem akarom bántani, vagy meg siratni, boldogan akarom eltölteni a vele együtt töltött napokat. De ahhoz, hogy végleg vele legyek, nekem kell lennem az örökösnek. Nem érdekelt eddig annyira a nagy verseny, de most már igen, amíg nem én vagyok az úr a háznál addig nem lehet teljesen az enyém. De mivel nekem mindene kell, így azzá kell válnom és akkor nem kell semmitől félnem.
Miközben Hye még a beteg ágyon feküdt, addig én össze szedtem magam és neki álltam ki dolgozni egy tervet. Csattanósnak kell lenni az ötletemnek, ha én akarok nyerni. Az öregeket nem könnyű lenyűgözni, ezt már nagyon jól megtapasztaltam. Egész nap ezen dolgoztam, közben néha-néha meglestem Hyet, hogy, hogy van. Hála a sebe kezd gyógyulni, de már három napja magas láza van. Egész éjszaka mellette vagyok, próbálom lejeb venni a lázát, így mindig vizes borogatást raktam a fejére. Miközben aludt, én még akkor is dolgoztam. A napok gyorsan teltek, és Hye egyre jobban érezte magát, ma már feltudott állni és kis segítséggel menni is tudott.

Majd eltelt még egy hét, és Hye most már sokkal jobban van, már dolgozni is tud, de nem olyan megerőltetőt. Végül is vissza hozattam magam mellé, így újra az én szobalányom. Már csak pár nap van vissza az ülésig, de még előtte lesz egy parti. Méghozzá az én születés napom, és már tudom is mit kérek ajándékba. Éppen ezért tartok most édesapám szobája felé. Mikor megérkeztem egyből fogadott és a nagy bőrfotelben ült, kávét szürcsölve. Mosollyal üdvözölt majd intett, hogy üljek le, vele szembe foglaltam helyet.
- Mi szél hozott fiam? Hogy állsz a dolgokkal?
- Jól apa, de nem ezért jöttem.
- Akkor miért?
- Lenne egy kérésem feléd, hiszen most lesz a születésnapom...és hát még soha sem kértem semmit sem, de most lenne valami.
- Ohh...a fiam kér valamit, hát mi lenne az, hiszen mindened meg van ami kell.
- Nekem semmi más nem kell...csak ő...nekem csak ő kell, apa...van egy lány...
- Lány?? Ki az?
- Ő...a szobalányom...
- Ohh, stop...szóval ágyast akarsz belőle csinálni?
- Igen apa...lehetséges?
- Nem tudom, hiszen annyi ágyasod van, minek még egy?
- Nekem ők nem kellenek, nekem csak ő kell, apa kérlek.
- Oké, legyen, de...lenne egy feltételem.
- Mi lenne az?
- Nyerj a választáson, semmi más nem kell, csak hogy te nyerj.
- Apa, azt hittem Kris az aki megfelelő lenne rá. Hiszen te is őt akarod, nem?
- Nem, Kris nem lehet örökösöm, mert akkor itt kifog törni a háború.
- Mi? Apa, Kris nem olyan. Hiszen őt valamivel jobban támogattad mint engem egész életemben.
- Meg volt az okom, de most....neked kell győznöd.
- Ha annyira akarod, hogy én legyek az akkor miért hívtál össze egy gyűlést?
- Mert ha én választom ki az örökösömet, akkor megpróbál majd megölni téged. De ha vannak mögötted, akkor nem tud hozzád nyúlni.
- Apa, te ezt nézed ki belőle? Hiszen a fiad.
- Nah és? Az nem jelent semmit sem, nagyon jól ismerem a természetét. Nah...benne vagy?
- Természetesen, hiszen ez volt a tervem apa, de akkor az a lány az enyém, ügye?
- Igen, ma eset...kihirdetem. ~ Ahogy kezet ráztunk, boldogan mentem keresve Hyet, akit persze a szobámban találtam meg. Nagy mosollyal fogadott, majd hirtelen megöleltem és csókot nyomtam a homlokára, majd a pici órára és hosszan az ajkira.
- Mitől vagy ilyen boldog Chen?
- Mától...ne a nevemen szólíts, hanem...
- Hanem min?
- O...oppaaa, mond, hallani akarom. ~ Hye ellökőt és rázni kezdte a fejét, persze nem hagytam ennyiben, utána mentem, de ő hamar kikerült.
- Mond kérlek.
- Nem, nem megy, ez túl korai. Majd később.
- Nem, nem, nem, most. ~ Hye az ágyra ugrott és felvett egy párnát amivel meg akart ütni, de gyorsabb voltam és leterítettem az ágyra. Főlé magasodtam és lefogtam mind két kezét.
- Mond ki...
- Nem.
- Nahh...a kedvemért.
- O...op...oppa.
- Nem halódtam, hangosabban.
- Aigooo, halottad te...direkt csinálod.
- Nem én... ~ Hye kiszabadította  a kezét és ledobott magáról, de utána nyúltam, hogy a karjaimban érezzem. De éppen, hogy jól éreztem magam mikor valaki hirtelen benyitott a szobámba. Mivel nincs mit tagadnunk a kapcsolatunkról így nem váltunk el egyből. De mikor megláttam Parkot, gyorsan felkeltünk.

- Mi szél hozott Park úrnő?
- Mit csináltok ti?
- Miért, nem látód?
- Látom jól el vagytok ti ketten, de...miért nekem kell vele foglalkoznom? Ha őt akarod ágyasnak, akkor kérj meg valaki más, hogy készítse fel az estéhez. ~ Hye hirtelen felém nézett, és kérdően meredt rám.
- Ezt hogy érti Chen?
- Vajon, Chen az ágyasává tett, ami soha sem akartál lenni. Most boldog vagy Hye? ~Mérgesen léptem egyet Park felé, azt sugallva, hogy hagyja abba.
- Mi a baj Chen, talán félsz, hogy Hye megszökik? Ohh vagy talán őt meg sem kérdezted?
- ELÉG PARK...ne szólj bele a dolgunkba, nem vagy te itt senki sem. Menj és törődj a magad dolgával.
- Tényleg, mit gondolsz Hye...igent mondasz, vagy nemet? ~ Felé néztem és lesütötte a tekintettét, nagyon jól tudom, hogy ez mit jelent. Most biztos nagyon mérges rám, de ezen is túl kell esnünk, nem de?
- Menj ki Park, beszélnem kell vele. ~ Láttam, hogy nem tetszett, ahogy beszéltem vele, de végül is kiment én pedig Hye felé léptem. A kezemet a vállára akartam tenni, de kikerülte.
- Mi ütött beléd Chen, hogy gondoltad, hogy csak úgy kihirdeted, hogy mától az ágyasod vagyok? Nekem talán nincs beleszólásom?
- Nem, csak..
- Csak mi, mindig te döntesz mindenen, engem meg sem kérdezel, és talán el sem akartad mondni, ügye?
- de igen, de ettől féltem...
- MITŐL?
- Látod ettől, ki akadsz mindenen, folyton felhúzod magad.
- Még csodálod, soha sem gondoltam arra, hogy véletlen ágyas leszek.
- Mi csak...így lehetünk együtt. ~ Hye szeme felcsillant, talán megértette, hogy miért tettem ezt.
- Oké...ágyas leszek, de akkor velem is úgy fognak bánni mint Park-kal.
- Alap, sőt...még jobban. ~ Boldogan indultam meg felé, és a karjaimba zártam. Olyan boldog vagyok, hogy így alakult.

Mikor este lett, mindenki összegyűlt a csarnokban, hogy megtudják ki lesz az új jövevény. Az aula megtelt eberekkel, mindenki sorban állt, annyi sor volt amennyi munka lehetőség, a szobalányok egy sorban míg a cselédek is, és így ment tovább. Mikor apa bejött mindenki csendben lett, én a jobb oldalán álltam a bal oldalon pedig Kris, Park-kal együtt. Az én oldalamon még nincs senki, de nem sokára lesz. Persze Kris-nek is sok ágyasa van, de köztük is meg van a rangsor. Hyung Park-ot részesíti nagyobb előnyben, így ő ott a főnők, ő megy mindenhová Kris-sel, míg a többi ágyas csak egy éjszakai kaland. Nálam is így lesz, Hye lesz a fő ágyasom, de én senki mást nem engedek be az ágyamba, csak is őt.
- Örülök, hogy összegyűltünk ma. Van egy bejelentésem, a fiam Chen, egy új ágyast avat fel. A neve Yoon Eun Hye, kérlek lépj be.

Istenem milyen gyönyörű, tényleg a ruha teszi az embert. Mindenki nyüzsögni kezdet és halottam, hogy miket beszélnek. Még Kris-nek is leeset az álla, hát igen...nekem van a világ legszebb csaja. Hye apa elé lépett és megláttam valamit a szemében, mikor apámra nézett. Még hozzá gyűlöletet, nem tehetek ez ellen semmit, hiszen Hye nagyon gyűlöli. El kell fogadnom, hogy a dolgokat nem lehet megváltoztatni.
- Yoon Eun Hye, mától harmadrangú ágyassá nevezlek ki. ~ Hye szemei nagyot nőttek mikor meghallotta a harmad rangot, de nem csak neki, hanem mindenkinek aki itt bent volt, csak nekem nem, én már az elején tudtam, hogy ilyen magas rangot fog kapni. Hye már olyan hatalommal bír mint Park úrnő. Meghajolt majd a szolgák elé fordul,t és akkor minden egyes ember hangosan köszöntötte és üdvözölte.
- Gratulálunk Yoon úrnő. ~ Mikor minden lezajlott odamentem Hye-hez és átöleltem.
- Az án drága úrnőm.
- Hogy lehetek már si harmadrangú ágya?
- Ohh...csak, de azon vagyok, hogy első rangú legyél és akkor olyan leszel itt mint egy királynő. ~ Boldogan lépkedtünk Hye szobálya felé, de akkor Park jelent meg előttünk és hirtelen lendült a kezem Hye felé, majd lesújtott.

9.rész Az igazság

"Chen"

Mióta megláttam Hyet Luhan karjai közt, azóta nem tudom kiverni a fejemből. Mindent megpróbáltam, de nem megy. Majd mikor Hye rám nézett felismertem tekintetéről, hogy ő ezt nem akarta, de miért próbált előttem úgy tetetni, mintha neki semmi köze nem lenne? Nem tudok kiigazodni róla, azt mondta nem érez irántam semmit, akkor miért érzem úgy, hogy ő is vágyik rám? Áhh nem értek már semmit, akkor azok ketten tényleg összejöttek? Nem, az nem lehet, hiszen ha Luhan rájön az igazi énünkre akkor biztos tett volna már valamit. Mi kellene tennem, mit csináljak? Bánatomban elnyújtózkodtam az ágyon, és a két kezemet a fejem alá raktam, közben a két lábam a földet súrolta.
Hye nem lehet együtt Luhan-nak, ők nem illenek össze, sehogy. Mit is próbálok bebeszélni, hiszen ők ketten jól mutatnak együtt. Luhan jobb lenne neki mint én, ő kedves míg én nem. Igaz jól tudom, hogy nem lehetnek együtt, hiszen Hye ide tartózik. Hirtelen felültem és elképzeltem ahogy ők most ketten lehet, hogy egymás karjaiba vannak. Gyorsan megráztam a fejem, hiszen nem lehetséges, Hye nem olyan. Mi van ha Luhan elkéri apától és itt hagy? Belegondolni is rossz. Jobb lenne ha inkább elmennék egy frissítő éjszakai futásra.
Ahogy léptem is ki a szobámból Hyun-Ki rohant felém és a nevemet kiáltotta, szinte már sikoltót.
- Uram, uraaam..nagy baj van.
- Mi a baj?
- Hye a szobalányt megtámadta egy bolond nő személy, és be van zárva az ajtaja.
- És...már nem én hozzám tartózik.
- De magánál van egy kulcs a szobájába...
- Hol van Park úrnő?
- Ő nincs éppen itthon, uram siessünk...~ Megragadta a kezem, de kirántottam és mérgesen néztem rá.
- Hogy mersz hozzám érni, engem nem érdekel némi szobalány. Majd megoldja, hiszen egy bolond nő mit tehetne vele? ~ Ahogy elindultam Hyun-Ki utánam kiáltott.
- Kés van nála és meg akarja öt ölni... ~ Nem vártam, hogy befejezze rohantam is amilyen gyorsan csak tudtam. Nem halhat meg Hye, meg kell mentem. Mikor megérkeztem már egy csomóan álltak az ajtó előt, gyorsan elkiabáltam magam, hogy félre majd az ajtó felé szaladtam. Kiakartam nyitni, de tényleg zárva volt, gyorsan elővettem a kulcsokat és egyesével próbálgattam őket, majd sikítást hallottam, megijedtem és kieset a kezemből a kulcs, de gyorsan összeszedtem magam és kivágtam az ajtót. Épp jókor mert Hye erre felé szaladt a nő pedig utána, de akkor elkapta Hye haját, gyorsan odarohantam és szétválasztottam majd két férfi jött be lefogni. Majd csak azt éreztem meg, hogy Hye szorosan hozzám bújt. Nem értettem a reakcióját, de jól eset a karjaimba fogni a törékeny testét. A kezem a hajára vándorolt így nyugtatva őt. Ahogy belemélyültem volna az illatába, hirtelen ellökött és nekicsapódtam a falnak. majd azt vettem észre, hogy a nő kihúzza a kést Hye-ból. Majd újra lecsap ugyan oda szúrva. Hye összeset, de gyorsan ott termettem és a karjaiba fogtam.
- Hye...hallasz...Hye, ne csukd be a szemed, nem halhatsz meg. Hallód? ~ Hiába szólítgattam lassan, könnyes szemit becsukta. A félelemtől, hogy véletlen meghalhat elkiabáltam a  nevét és a karjaimba kaptam. Rohantam az orvos szobáig majd erőből berúgtam az ajtót. Az orvos gyorsan neki is állt, kizavart mindenki és behívta a segítőit. Nem vihetem kórházba, hiszen Hye olyan a való életben mintha halott lenne. Azért alakítottunk ki itt a házban egy kórház szintet. Még zajlik a műtét addig kint vártam, de az idő nagyon lassan ment el. Több mint két órát vártam kint mikor végre kilépet az orvos. Hála nem kaptam rossz hírt, a műtét sikeres volt és még az volt a szerencse, hogy a két szúrás egy helyen hatolt be.

Egy nagy kő esett le a szívemről, mikor mindenki kiment bementem hozzá. Hye még komában volt és nyugalmasan feküdt az ágyon. Mellé ültem és megfogtam a kezét és csókot leheltem a puha bőrére.
- Bárcsak tehetnék érted valamit...miért, miért löktél el? Most...nekem kellene itt feküdnöm, nem neked. Miért tetted?

'Yoon Eun Hye"

Talán meghaltam, vagy hogyan kerülök ide? Egész életembe abban a házban éltem, de most...ez a hely ismeretlen számomra. Egy nagy mező közepén állok, és ha elnézek jobbra egy tó fogad, majd ha balra nézek egy hatalmas ház áll. Gyönyörű pont olyan amiről csak álmodhatok. Minden olyan nyugalmas, semmi mást nem hallok, csak a szél lágy hangját, ahogy végig siklik a fák lombjai közt. Majd a tó halk csobogását, ahogy a halak kibe ugrálnak a vízben. A ház felé indultam, közben élveztem a nap sugarait ahogy a bőrömre vetődik és a lágy szelő simogatását. Majd a távolban egy kellemes gyermek hang kiáltotta el a nevem. Felé pillantottam és egy kislányt pillantottam meg, ahogy felém fut.
- Anya, anyaaa...néz.... ~ Én, én lennék az anya? Mosolyt csaltam az arcomra és az ölembe kaptam, olyan aranyos kislányom van. Belemerültem a kislány gyönyörű hangjába és csodáltam őt. A ház ajtaja kinyílott....és óvatos felé kaptam a fejem, majd megláttam őt...kit annyira hiányoltam.  
Chen állt az ajtóban és nekem integetett, majd elmosolyogta magát amitől a szívem nagyot ugrott.

 A kislányom kiszaladt a karjaimból és Chen felé futott, majd az ölébe ugrott. Boldog vagyok...ha ilyen lehetne az életem akkor soha sem szeretnék felébredni. 

Hirtelen nyitottam ki a szemeimet és akkor eset le, hogy ez csak állom volt. Milyen szép állom, kár hogy ilyen hamar vége. Éreztem a fájdalmat a hasamnál és akkor minden beugrott, csoda, hogy túléltem.
- Hye felébredtél? ~ A hang felé kaptam a fejem és Chent pillantottam meg.
- Chen...
- Hogy voltál képes ilyet tenni?
- Mit tettem?
- Nekem kellene most itt feküdnöm...
- Nem, nem hagyhattam, hogy megsérüljön. Mellesleg engem célzott. ~ Megfogta a kezem és mélyen belenézett a szemembe.
- Miért tetted? Hiszen gyűlölsz.
- Nem....soha sem gyűlöltem önt.
- Mi?
- Én megkedveltem magát, de jól tudtam, hogy mi nem lehetünk együtt.
- Szóval...te kedvelsz engem, úgy mint én téged?
- Hmm...még annál is jobban. ~ Chen csak némán nézett rám, majd hirtelen megcsókolt.

8.rész Fájdalom és félelem.

"Yoon Eun Hye"

Mikor Chen magamra hagyott összeszedtem magam és megindultam a kijárat felé, hogy egy kis friss levegőt szívjak. Egyáltalán miért kérdeztem meg tőle, hiszen nagyon jól tudtam, hogy mit fog válaszolni, de biztosra akartam menni talán. A szavai szíven ütöttek, de nagyon jól tudom, hogy mi soha sem lehetnénk együtt boldogok. Hiába gondolok rá minden nap, hiába fáj tőle a szívem, tudom jól, hogy ennél mi soha sem lehetünk boldogabbak. Egyáltalán fogalmam sincs, hogy miért gondolok rá, csak el kellene felejtenem, de nem igazán megy ha egy fedél alatt lakik az ember. Próbálom elkerülni, de akár hová megyek ő mindig ott van.
- Hyeeee.... ~ A gondolkozásomat egy hang szakította félbe, és mikor félve felé pillantottam Luhant láttam meg, ahogy felém szalad a nagy esőben.
- Luhan, mit csinálsz, elázol.
- Értem nem bánom, valamit mondanom kell neked.
- Mi az, mi a baj?
- Én...annyira boldog vagyok melledet, hogyan mondjam el, hogy megértsd?
- Nem értelek.
- Látod egy szóval úgysem tudom elmagyarázni, így bocsáss meg amit most tenni fogok. ~ Tényleg nem értem mi a baja, de mikor szólni kívántam Luhan megragadta a karom és szájon csókolt. A döbbenettől nem tudtam ellökni magamtól, és csak némán álltam a karjai közt. Semmi mást nem hallottam csak az eső halk koppanását, ahogy a földre csapódik le. Mikor Luhan ajkai elváltak tőlem minden világos lett, értem hogy mit akart mondani, de nem is gondoltam volna.
- Most már érted mit akartam mondani?
- Igen, de...
- Látom rosszkor jöttem... ~ A hang felé kaptam a tekintettemet és igen, ő állt kint az esőben, és engem néz. Miért pont ő látott meg, miért nem valaki más? És egyáltalán miért fáj nekem őt így látnom, hiszen nem érez irántam semmit. Miért érzek megbánást, mikor semmi közünk egymáshoz. Mi hárman csendben álltunk egymással szembe, nem szólalt meg semelyikünk. Én lehajtottam a fejem, de közben éreztem, hogy ők ketten egymás szemébe bámulnak, és a levegőben egyre jobban lehetett érezni a harag illatát.
- Mit akarsz Chen? ~ Persze a csendet Luhan törte meg.
- Nem akarok én semmit sem, csak éppen most jöttek ki, ti meg...fogalmam sincs mit csináltok.
- Oké, akkor most elmehetsz Chen, van mit beszélnem ezzel a lánnyal, de ha te nem mész akkor mi megyünk. ~ Ahogy Chen gúnyosan elmosolyogta magát, Luhan megragadta a kezem és maga után húzott. Fogalmam sincs mit kellene most tennem, hiszen én még soha sem voltam ilyen helyzetben. Ha belegondolok nincs miért elküldenem Luhant, hiszen Chen az akivel rossz a kapcsolatom nem Luhan-nal. Nem rántottam ki a kezem Luhan szorításából, hanem oda mentem ahová ő visz. Mikor elhaladtam Chen mellett, éreztem a szúrós tekintettét és mintha pár másodpercre megéreztem volna az érintését. De biztos vagyok benne, hogy csak hallucináltam, hiszen annyira akarom az érintését. Mikor mi ketten maradtunk Luhan szólt egy szolgálónak, hogy hozzon nekünk törölközőt. Mikor megérkezett Luhan odajött hozzám és megtörölte az arcomat. Minden egyes érintésétől rosszul éreztem magam, hiszen nem ő az akit én kedvellek pedig ő olyan kedves, miért pont Chen az akit kedvelek? Ahogy Luhan engem törölgetett megéreztem a kezét az arcomon, majd egyre közelebb húzódott, szinte már összeértek az ajkaink. De mikor megcsókolhatott volna hátrálni kezdtem, amitől persze Luhan meglepődőt.
- Sajnálom Luhan, de én...nem vagyok felkészülve egy kapcsolatra.
- Ne mond ezt, tudod te, hogy mennyit készültem lelkileg erre, hogy végre kiadjam magamból az érzéseimet?  Tudom jól, hogy nem ez a baj...valami más van, ugye?
- Luhan...köszönöm mindent neked, de én nem lehetek veled, nincs ok rá...csak nekem olyan vagy mint egy testvér.
- Nem Hye, van valami a levegőben és ezt Chen is nagyon jól tudja, talán...te is kedveled őt?
- NEM, nem Luhan...hiszen ő olyan más, közte és köztem soha sem lehet semmi, mellesleg ő a főnököm fia.
- Ahogy tagadód...nagyon látszik, hogy az érzéseid nagyon erősek iránta, és ahogy látom Chen is így van vele. Nem kell előttem tagadnod.
- Látom te olvasol bennem, igen Luhan nagyon kedvelem, sőt szeretem. És most fogalmam sincs miért mondom ezeket neked?
- Megértelek, de Chen soha sem volt az a fajta aki kimutatja az érzéseit, ha igen akkor is csak azért mert le akar feküdni a lánnyal. Mivel Chen az akivel versenyeznem kell akkor legyen, mindig ő az aki mindig mindenben nyer. De most...nem adlak fel, ha kell elnyerem a szívedet. ~ Szólni szerettem volna, de addigra egyedül hagyott. Mit kellene tennem vele, hiszen ő olyan ártatlan. Mikor összeszedtem magam megindultam lezuhanyozni, mert most nagyon jól esne egy kis meleg víz. Mikor bementem a szobámba rázártam a kulcsot, és elkezdtem levetkőzni. De akkor halk sóhajt hallottam meg a hátam mögött, gyorsan hátrapillantottam és egy szobalányt vettem észre aki a sarokban ül és engem néz. Hogyan jött be ide?
- Elnézést de...
- Shhh...~ Jól megfigyeltem, de nem volt ismerős, a lány szerintem bolond lehet. A fal mellett guggolt és hintázott, közben fel le nézett. Az arcáról csak ijedséget lehetett leolvasni. Közelebb léptem, de akkor elkiáltotta magát és egy kést rántott elő. Ijedtembe hátra ugrottam és megkerültem az asztalt, hogy legyen valami köztünk. A lány felém indult és a késsel hadonászott.
- Te...te...álnok kígyó.
- Nem tudom ki vagy, de tedd el a kést.
- Nem, nem...ez a barátom...aki segít nekem...te te hallott vagy...
- Mit akarsz? Mit tettem....
- Elvetted tőlem...igen te voltál az....miattad meghalt ő...kit szerettem.
- Még is kit...~ A lány felém rendült és elkiabáltam magam és akkor kopogást hallottam meg az ajtón túl.
- Hye....te vagy bent?
- Igen, de ki ez a lány?
- Előbb nyisd ki az ajtót.
- Nem tudom, mert mellet van a kulcs.
- Ah remek, akkor valahogy várd meg míg bemegyünk. A lány bolond, valahogy tereld el a figyelmét.
- NEM VAGYOK BOLOND, te vagytok azok....és...te...te kígyó...add vissza őt nekeeem. ~ Újra felém indult és esélyt láttam, hogy kiszabaduljak, majd megindultam a kulcs felé, de éppen, hogy meg volt az ajtó kicsapódót és Chent pillantottam meg. Futni kezdtem, de lány megragadta a hajam és magához húzott. Próbáltam szabadulni, de nem ment majd Chen lépett közbe.
- Enged el...hallód?
- Nem, nem nem nem....meg kell halnia....~ Épp ahogy kimondta Chen-nek sikerült kitépnie a keze közül, és kér férfi fogta le. A nagy ijedség miatt nem gondolkoztam és csak is egyre tudtam gondolni, még, hogy Chen karjaiba találjak menedéket. Szorosan magamhoz húztam, és a nagy mellkasára fektettem a fejem. A két kezemmel átkaroltam és még jobban belesüllyedtem az illatába. De mikor kinéztem a válla felett megláttam, hogy a bolond nő kitépi magát és a késért nyúlt majd megindult felénk. A kés megcsillant a fényben és egy kép jelent meg előttem, ahogy a szüleim gyilkos fegyvere is felcsillant mielőtt lesújtott volna. Gyorsan ellöktem Chen,t aki a falnak csapódót, és akkor megéreztem a belém hasító fájdalmat. Éreztem ahogy kétszer is belém hatol a kés. Majd meghallottam a távolban Chen hangját, majd két kart éreztem meg a testem körül. Mikor a sötét homály elterítette a tudatomat,előtte Chen gyönyörű arcát pillantottam meg.

7.rész Fájdalom

"Chen"

Fogalmam sincs miért tettem ezt, miért jöttem ide, és miért ütöttem meg Luhant a legjobb barátomat? Nem értem mi ez a harag iránta, hiszen semmit sem tett, akkor miért vagyok rá mérges? Nem tehet ő semmiről, csak is én velem van a baj, nem tudom türtőztetni Hye iránti érzéseimet. Mikor megláttam őket nevetgélni olyan féltékenység tőrt rám, hogy csak így tudtam kiadni magamból. Most ahogy ők ketten itt állnak előttem nagyon jól tudom, hogy ezt már nem tudom visszacsinálni. Hye hirtelen felállt és kérdően nézet rám.
- Mit csinál? Miért ütötte meg?
- Semmi közöd hozzá, mivel egy nőt nem üthetek meg így ő volt a soros.
- Chen...nem értelek, miért kaptam ezt az ütést?
- Csak...egy szolgálva hencegsz mikor neki dolgoznia kellene, neked pedig nem kellene itt lenned.
- Oké, oké miért baj az, hogy vele beszélek? Mellesleg neked miért fáj az, hogy meglátogatom őt?
- Nekem nem fáj...csak, hogy tud ő nem lehet olyannak a barátnője mint neked.
- Mii? ~ Felállt és közelebb lépet, majd intettem Hye-nak hogy menjen ki, de ő olyan makacs...talán ezért szeretem, mert meg sem mozdult. Gúnyos mosolyt csaltam az arcomra és felé fordultam.
- Nem mész?
- Nem, mert mi éppen beszélhettünk maga meg szépen megzavarta.
- Haa..jáá én vagyok neked a főnököd. Szóval ha nem akarsz bajt, akkor most szépen kimész, még jó kedvembe vagyok. ~ De Hye Luhan mellé állt és belekarolt a karjába, na itt betelt a pohár. Megindultam felé és a vállamra dobtam, Luhan tiltakozott, de egy gyilkos pillantást lövelltem felé és lehiggadót. Hye próbált kiszabadulni, de nem tettem le csak az ajtón túl.
- Most pedig menj el...ne akard, hogy a szobádig így vigyelek végig.
- Miért...miért teszi ezt velem? Már nem a maga szobalánya vagyok, szóval ne nézzen rám, sőt...csináljon úgy mintha nem is ismerne.
- Éppen azon vagyok ha nem látnád, ne lássalak meg még egyszer a férfi részlegen. ~ Szólni készült, de fájó szível rácsaptam az ajtót. Még pármásodpercig az ajtó előtt álltam, de Luhan hangja felébresztett.
- Mire volt ez jó Chen?
- Bocsi, de ha őt üvöltöm le, akkor sem tanul belőle semmit, de ha valaki mással bánok így, akkor talán nem követi el többé a bajt. Bocsáss meg Luhan, nem volt szándékos, de többé ne keresd őt.
- Miért, ki szabja meg?
- Mi?
- Chen...ő egy ember akinek élete van, te csak egy ember vagy ebben a házban semmi más, neked nincs beleszólásod abba, hogy én vagy ő éppen kivel beszélget.
- De igen van, mert ő itt dolgozik, itt él. Én...azt csinálok vele amit akarok.
- Ő nem egy tárgy, vagy egy állat, ő ember, vannak érzései, van szíve.
- És szerinted neked adta a szívét?
- Engem nem érdekel...mert én neki adtam.
- Mi, te...szereted, kinek annyi előkelő nője lehetne?
- Nem izgatnak engem némi holmi lányok, engem olyanok érdekelnek akiknek van lelkük. Akik megnevettetnek, és benne minden megvan ami nekem kell.
- Jáá...nem szeretheted.
- Miért, mert talán te is érzel valamit iránta? ~ Némán álltam előtte és ahogy azt a beképzelt arcát néztem legszívesebben most is megütném, és meg mondanám neki, hogy ne nyúljon hozzá a nőmhöz.
- Luhan, nem akarok balhét, de felejtsd el őt.
- Hmm...nem, nem fogom, sőt...nem érdekel ha nem érez irántam semmit, akkor is az enyém lesz.
- Bolond vagy.
- Nem vagyok az, csak szerelmes. ~ Mikor kiment leültem a kanapéra és kimeredtem az ablakon. Milyen igaza van, nekem is mindent meg kellene tennem a szerelemért. Bárcsak én is egy egyszerű családba születtem volna, akkor nem kellene így élnem. Boldog lehetnék Hye-vel, elvehetném, sok gyerekünk lehetne és én lennék a legboldogabb férfi a világon. Bárcsak így lenne. Éppen készültem felkelni mikor Kris lépet be az ajtón.
- Végre meg vagy, gyere gyorsan az ülés terembe. ~ Vajon mi lehet a baj? Hyung mintha egy kicsit ideges lenne ami rá nem jellemző. Mikor odértem már mindenki a helyén ült, csak egy szék volt üres középen az pedig apa helye. Ami nem sokára vagy az én helyem lesz vagy Krisé. Mikor apa lépet be mindenki felállt, csak én maradtam ülve és Kris.
- Üdvözlök mindenkit ezen az ülésen, tudom, hogy hirtelen hívtalak össze titeket, de...van egy bejelentésem. Én nagyon öreg vagyok már és az orvos szerint nincs sok hátra nekem, így titeket szeretnélek megkérni, hogy segítsetek. Mert...én...mától...lemondok. ~ Felkaptam a fejem, de nem csak én hanem mindenki, tudtam jól, hogy ez lesz, de nem, hogy ilyen hamar.
- Kérem legyenek csendesebben, mert szeretném ha önök választanának a fiaim közül.
- Apa...~ Hirtelen Kris állt fel és hangosan apára kiáltott.
- Mi az? Talán félsz, hogy nem te elszel az?
- Nem, csak nem úgy volt, hogy megírtad?
- De igen, de a szavaztok segítenek nekem, hogy tényleg jól választottam.
- Apa, hiszen nincs mit firtatni, hiszen Chen fiatal és nem ért hozzá, mellesleg soha sem érdekelte semmi sem. Csoda, hogy most itt ül. ~ Ezekre a szavakra mindenki elkezdet bólogatni és egymásnak beszélni. Mindenki a testvérem mellett áll, remek. Nem törődve semmivel felálltam kihangsúlyozva, hogy rám figyeljenek. Minden szem engem nézett és egyáltalán nem voltam zavarban.
- Lehet, hogy nem ismerjük jól egymást, de attól még nekem is adhatnak egy esélyt nem Hyung? Mi lenne ha egy versenyben öntenénk el, apa majd eldönti mi legyen a címe és akkor dönthetnek ki a legalkalmasabb a vezetésre.
- Jááá Chen, ne csinálj úgy mintha...
- Elég Kris, nem rossz ötlet, benne vagyok.
- Apaa...
- Most pedig mindenki elmehet, ti pedig velem jöttök. ~ Apa dolgozó szobájába mentünk és mind ketten vele szembe foglaltunk helyet.
- Amit Chen mondott nem rossz ötlet, mi is legyen a cím?
- Apa, tudod jól, hogy Chen nem ért semmihez.
- Úgy látom félsz tőlem Kris.
- Mi?
- ELÉG LEGYEN, én mondom meg mit csináltok. A cím pedig legyen...áhhh meg is van. Le lesz bontva egy ház, de nem tudjuk mi legyen oda építve, találjatok ki valamit, oké? ~ Mind ketten igent mondtunk majd elköszöntünk tőle.
- Csak, hogy tud Chen nem fogok ellened veszíteni.
- Jó hyung mert én sem ellened. Nah csá. ~ Láttam rajta, hogy nagyon mérges rám, de nem hiheti el azt, hogy mindig azt teszem amit ő mond. Ahogy egyre jobban haladtam a belső udvarban egy kellemes hangra figyeltem fel. Mikor odaértem Hyet pillantottam meg, ahogy az ablakot pucolja és közben énekel. Némán nekidőltem a falnak és csendben figyeltem. Az arca már tiszta víz volt, de olyan mulatságos őt nézni, közben pedig az eső is elkezdet esni. Ahogy törölgette az ablakot hirtelen megállt, majd felém nézet.
- Látom el vagy. Nem is zavarok...
- Chen... ~ A nevem hallatán lesokkoltam és felé kaptam a fejem.
- Te...a nevemen szólítottál?
- Igen...ohh sajnálom.
- Semmi baj, mit akarsz?
- Tényleg igaz amit akkor mondtál? Hogy nem jelentek neked semmit? ~ Miért kérdezi meg tőlem? És miért láttok fájdalmat a szemeibe.
- Igen, igaz, de hagyjuk már ezt.
- Értem, sajnálom.

- Semmi baj, menj dolgozni. ~ Mikor magamra hagyott próbáltam lenyugtatni a szívem, de hiába mindig az ő arcára gondoltam. A lábaim maguktól elkezdtek futni és azt vettem észre, hogy kint találtam magam az esőben és mikor megláttam Hye felé indultam le hirtelen megálltam, mert Luhan...hirtelen megjelent és...megcsókolta. Miért fáj ezt látnom?

6.rész Hazugságok

"Chen"

Miközben azt a lányt csókoltam kit legjobban szeretek nem törődtem semmivel, nem érzékeltem a külvilágot. Semmi sem izgatott, nem érdekelt, hogy ki vagyok és az sem, hogy Hye kicsoda, csak élveztem ezt a gyönyörű pillantatott. Az ajkai olyan puhák mint amit elképzeltem, édes, kellemes érzés. Nem akartam ennél többet, de ahogy megéreztem már is még jobban megkívántam. Lassan a kezem a lábára vándorolt, majd egyre jobban hallattam felfelé és elértem a melleit, de mikor éppen a pólója alá nyúltam volna, hirtelen ellökött magáról. Nem szálltam le róla, csak az arcára néztem és akkor vettem észre, hogy sír. Megdöbbentem hiszen mikor megcsókoltam, visszacsókolt. Azt hittem ő is kíván, de tévedtem, az arca láttán minden kedvem elszállt és mérgesen szálltam le róla.  Míg felhúztam a felsőm Hye felszállt az ágyról és elindult volna ki az ajtón, de megállítottam.
- Talán én nem vagyok olyan fontos neked?
- Sajnálom uram, de...köztünk nem történhet semmi, hiszen én csak egy szolga vagyok.
- Egy szolgából is lehet ágyas. ~ Mikor ránéztem akkor vettem észre, hogy amit mondtam nem tetszett neki.
- Tudja, nekem eszem ágában sincs ágyas lenni, sem önnek, sem másnak. Nem adóm oda magam olyannak akit nem szeretek.
- Szóval...egy kicsit sem kedvelsz? Mikor én most kiöntöttem a lelkem?
- Sajnálom, de...soha sem néztem önre férfiként. Nekem mindig is a főnököm volt és az is marad.
- Tudom hogy nem igaz, hiszen visszacsókoltál.
- Csak mert féltem, féltem, hogy véletlen megölet, hiszen nekem innét nincs menekvés.
- És még ilyenkor is játszod a keményet, pedig nagyon jól tudom, hogy félsz tőlem.
- Nem félek, sem tőled, sem az apádtól, sőt...
- Miért? Miért gyűlölsz engem? Miért löksz el?
- Sajnálom.
- Nem kell, bocsiii...de...ne hidd el a szavakat amiket mondtam.

"Yoon Eun Hye"

Ahogy végig nézek rajta, legszívesebben újra  a karjaiba szaladnék, de nem lehet. Nekem más a célom, és soha sem leszek képes egy olyat szeretni aki megölte a családomat. Amiket mondott, hogy szeret valamiért nem elhihető, hogyan szerethetne pont engem?
- Tudod, amit előbb mondtam nem igaz.
- Mi?
- Mikor azt mondtam kedvellek, nem igaz, csak azért mondtam, hogy megdöngesselek. Bocsi, de nem gondoltam, hogy elhiszed. Azt hittem megadod magad ilyen szavak hallatán, de te tényleg más vagy mint a többi lány kit ismerek. Sajnálom, de fogalmam sincs miért pont téged választottalak, hiszen van egy csomó ágyasom, kik szépek, míg te...nem vagy az esetem. Most pedig menj el, nincs kedvem hozzád.
- Értem...szóval erre ment ki az egész, tudtam, tudtam, hogy maga ilyen és ilyen is marad. Maga soha sem volt felém őszinte, sőt még kedves sem, legalább egyszer ki mondhatta volna azokat a szavakat amitől jobban éreztem volna magam.
- Haa...te, tényleg kíváncsi vagy a véleményemre? Akkor megkapod, és őszinte leszek veled. Csak is azért vettelek magamhoz mert ez volt a célom, hogy lefeküdjek veled, de te olyan keménynek mutatod magad. Nem félsz semmitől, pedig kellene. Állandóan próbálsz kioktatni, pedig nem mész vele sokra. Jobban teszed, ha most lelépsz és soha sem kerülsz többet a szemem elé. Látód kedves vagyok, hiszen megkímélem az életed. ~ Nem tudtam mit mondani , hiszen a szava szíven ütöttek. Nagyon fájt...próbáltam eltakarni, de nem sokáig fogom bírni, így hát meghajoltam és kirohantam az ajtón. Mikor senki sem látott neki dőltem a hideg falnak, a hátam végig csúsztam rajta és a hideg padlón értem földet. Közben a fejemet a térdemre hajtottam és hangosan kiadtam magamból a fájdalmamat. Már régen éreztem akkora fájdalmat, utoljára akkor éltem át mikor a szüleim meghaltak. És most újra rám törnek a rossz emlékek. Annyira fáj legbelül, de nem tehetek semmit, csak a bosszúra kell koncentrálnom. Képes leszek elnyomni az érzéseimet, mivel muszáj lesz.

"Chen"

Ahogy hátat fordított a szívem végleg összetört. Utána akartam menni, de nem volt ahhoz erőm, csak néztem ahogy egyre jobban eltávolodik tőlem. Azt hittem, hogy ő is kedvel annyira mint én őt, de tévedtem, a bosszú és a fájdalom sokkal erősebb mint valami szerelem. Soha sem fog megtörni, hiszen neki csak egy cél lebeg a szemei előtt, de akkor miért fáj annyira? Miért érzem úgy, hogy legszívesebben magamhoz láncolnám? A szavakat amit hozzá vágtam, már most megbántam, nem akartam, de tudtam jól, ha az igazat mondtam volna, akkor kínosan érezném magam a közelébe. Hiszen hiába öntöttem ki a szívem, könnyen eldobott mint egy rongyot. Mikor az ágy felé lépkedtem megláttam a földön a pezsgős üveget, és akkor minden léjátszódót előttem, ahogy a karjaimba zártam és a finom csók. Minden fájdalmam egyre erősebb lett, lehajoltam az üvegér és pár másodpercig csak némán figyeltem. Majd mérgemben a falnak dobtam. Hangosan elkiabáltam magam és minden ami az utamba került a földhöz vágtam. Hyun-Ki lépet be és próbált nyugtatni, de nem igazán hatott. Majd hirtelen egy kéz lendült felém és arcon csapott. Lenyugodtam és az felé fordultam aki megütött és a bátyámat pillantottam meg.
- Még is mit művelsz?
- S semmit...
- AKKOR? Eszednél vagy? Éppen tárgyalás folyik ha nem tudnád, és minden le lehet hallani. Lehet, hogy téged nem izgat, de akkor legalább csendben lehetnél. És ha valami bajod van, akkor ad le valahogy máshogy a feszültségedet. Még mindig olyan vagy mint egy öt éves. Istenért felnőtt ember vagy, old meg a problémáidat emberként. ~ Mikor minden elmondott idegesen kiment a szobámból és egyedül maradtam, mikor lenyugodtam körbe néztem és a látványtól lesokkoltam. Minden szét volt törve, a falon nagy pezsgő folt viritott, az ágy húzat a földön hevert. Nem ismerek magamra, egy nő hogyan hozhat ki magamból ilyet? Miért viselkedek így?
Gyorsan összeszedtem magam és elindultam a női részlegre, majd nem törődve semmivel bevágtam Park ajtaját. Ki éppen a tükör előtt ült és úgy nézet rám.

- Mi szél hozott ide?
- Nem kell egy szobalány?
- Nekem, mégis minek? Van nekem bőven elég. ~ Mikor végzet a sminkjével felállt és odament a tőle nem messze lévő asztalhoz, és öntött egy kis fehér bort. Majd odajött hozzám és a kezembe nyomta, el fogadtam mert talán ez egy kicsit enyhíti a dühömet.
- Lámlám, csak nem el fogadtad? Miért akarsz te nekem adni egy szobalányt?
- Csak mert sok van és rád gondoltam.
- Akkor miért nem küldöd vissza?
- Nincs szívem, mellesleg elég ügyes, pont ide való.
- Bocsi, de nincs hely, mi a neve?
- Yoon Eun Hye...
- Mi? Hye...ohh...végül is oké. Még elfér itt egy szobalány, nyugodtan küld ide.
- Oké? De miért gondoltad meg magad?
- Csak...mert láttam, hogy milyen ügyes...jót tesz majd a csapatomnak.
- Oké, akkor küldöm majd. ~ Lehúztam a bort majd kimentem egyenesen Hyun-Kit keresve, mikor megláttam éppen egy cselédet kiabált le.
- Uram..
- Az új lányt helyezd át Park úrnőhöz.
- M m miért? Hiszen olyan jól elvoltak.
- Ne kérdezd, csak CSINÁLD. Ha nem látnád nincs jó kedvem. ~ Mérgesen mentem végig a folyosón mikor nevetésre figyeltem fel, a szoba felé vettem az irányt és Luhant pillantottam meg, ahogy éppen Hye-vel nevetgélnek kettesben. A lábaim maguktól indultak el és azt vettem észre, hogy behúztam egyet Luhannak.

5.rész Féltékenység

"Chen"

Ahogy Hye hirtelen leöntött azt hittem azért volt mert gyűlöl és így próbálja kimutatni, de mikor hirtelen össze esett minden gondolatom elszállt. Mikor megláttam, hogy hirtelen összeesik gyorsan felkeltem, de Luhan megelőzött és a karjaiba eset. Rossz érzés volt látni egy másik férfi karjaiba...nem tetszett, de ami kiverte a biztosítékot az, hogy véletlen elcsattant egy csók. A szívem a csók láttán majdnem megállt, nem tudom mi van velem, de legszívesebben megöltem volna Luhant. Tudom jól, hogy nem direkt volt, de még is...fájt legbelül. Sőt mikor a karjaiban elvitte csak nézni tudtam, pedig majdnem meghaltam féltékenységemben. Igen be kell vallanom magamnak...féltékeny voltam, hogy nem én voltam az aki a karjaiba fogta. Félek, hogy véletlen ez a fájdalom még nagyobb lesz, nem akarom látni őt más karaiban soha többé. Talán szeretem, de az nem lehet...még nem szerethetem...csak némi kis felindulás lehet. Hiszen ő olyan más mint ez eddigi lányok akikkel voltam eddig. Ők csinosak voltak, nemesek, szolidak és visszafogottak. Míg ő szegény, szobalány és nagy mocskos szája van, de viszont...gyönyörű. Pont az esetem, biztos vagyok benne, hogy ha a feleségem lenne sokan irigyelnének érte. Annyira más mint a többi lány, akkor miért vonzódom hozzá? Az igaz, hogy még soha sem nevettem ennyit mint ebben a pár hétben, nagyon jól éreztem magam mellette, mert mikor velem volt nem egy idegen Chent kellett eljátszanom, hanem magam lehettem. Nem voltak elvárások, ellazultam és jól éreztem magam vele. Talán jobban tenném ha elengedném magam mellől, hiszen ő és én soha sem lehetünk együtt. De miért esik ennyire nehézre elengednem őt?
Szomorúan ballagtam vissza a szobámba, közben még mindig az a kép játszódott le előttem mikor a szemem előtt ragadta meg Luhan és vitte el. Mikor beértem a szobámba megálltam egy pármásodpercre az ajtónál és az elhagyatott folyosóra tereltem a figyelmem. Milyen üres és milyen boldogtalan, sehol senki, nem lehet hallani a csevejeket és a nevetéseket. Már semmi sem olyan mint régen, és ezeket most vesszem észre mert ugyan olyan elhagyatott mint most az én szívem. Legszívesebben Hye-hoz rohannék, de próbálom visszafogni magamat. Így bementem a szobámba és kiadtam parancsba, hogy senki sem jöhet be a szobámba, és ne is zaklassanak egy kis ideig. Szóval egyedül fekszem a szobámba és hallgatom a nagy csendet, amit még ezelőtt a gyönyörű női hang terített be. De most olyan üres, olyan hideg, nincs itt Hye aki kitöltötte a mosolyával és a kellemes hangjával. Miért vagyok egyáltalán ilyen lehangolt, hiszen még csak pár órája nincs itt mellettem. Ahogy becsuktam a szemem az ő arca jelent meg előttem, ahogy engem szólít és magához húz közben kedvesen súgja a nevemet. Olyan jó volt elképzelni a vele együtt töltök napokat. Pont egy mezőn jártam mikor Hyun-Ki lépett be az ajtón. Ideges voltam mert kiadtam parancsba, hogy senki sem zavarjon, de nem volt kedvem kiabálni vele, sőt még felkelni sem volt kedvem.
- Uram...kérem ne hagyja el magát, mi a gond?
- Csak menj ki, aludni szeretnék.
- De uram...ha a kisasszony miatt aggódik, megnyugodhat nincs semmi komoly baja, csak egy kicsit kimerült.
- Örülök neki, de nem miatta aggódtam, csak fáradt vagyok...menjen és ne zavarjon senki sem, értetted?
- De uram...
- MONDOM KIFELÉ. ~ Felültem és idegesen felé dobtam egy párnát. De legalább így végre egyedül hagyott. Mikor kiment felkeltem és töltöttem magamnak egy kis vörös bort, de mivel jól esett így töltöttem magamnak még egyet.

"Yoon Eun Hye"

Mikor kinyitottam a szemem egy ismeretlen helyiség fogadott. Próbáltam felkelni, de akkor egy kéz nyomott vissza, kezdtem volna veszekedni, de akkor vettem észre, hogy nem Chen az, hanem egy idegen fiatal ember. Így hát nem veszekedtem és visszadőltem a párnámra, közben jobban betakart és a kezembe nyomott egy pohár vizet
- Idd meg, az orvos szerint sokat kell innod és enned, hogy erős legyél.
- Köszönöm, de nekem mennem kell...biztos mérges már Chen, hogy nem vagyok ott.
- Dehogy is pihenned kell, és Chen tudja, hogy beteg vagy szóval nem lesz mérges, ha kihagysz egy napot.
- Mennyi az idő?
- Hmm...este kilenc?
- Mennyi? Akkor tényleg mennem kell... ~ Nem tudtam felkelni mert nagyon erősködött, hogy nem mehetek.
- Kérem mennem kell...
- Miért? Jobban aggódik iránta mint saját maga iránt? Lehet, hogy a főnöke, de a maga élete fontosabb. Nyugodjon meg, nem fogja önt kirúgni ezért.
- Maga nem tud semmit sem, mert...áhh hagyjuk. ~ Nem mondhatok neki semmit, hiszen akkor halál várna rám, de úgy se hinne nekem, hiszen nagyon jóba lehet Chen-nel. Meg mellesleg valamiért nem lenne szívem beköpni őt, de nem tudom miért, hiszen erre a pillanatra vártam, hogy valaki jöjjön, de nincs szívem.
- Hye a nevem Luhan és Chen barátja vagyok, ne kérdezze honnét tudom a nevét, csak úgy meghallottam.
- Chen...volt itt?
- Nem, vagyis amíg én itt voltam nem volt itt bent, de biztos elfoglalt.
- Ohh..igaz, biztos. ~ Miért fáj ennyire, hogy még meg sem látogatott, nem értem, hogy miért esik ennyire rosszul. Mikor Luhan magamra hagyott, felhúztam a térdem és ráhajtottam a fejemet, közben a sötétségbe bámultam előre. Miért hiányzik nekem Chen arca, és miért fáj a szívem, hogy nem érdekli, hogy hogy vagyok? Talán...nem, az nem lehet, nem kedvelhetem őt, hiszen bosszút kell állnom a családján. De akkor miért hiányzik?

Három nappal később már sokkal jobban voltam, így hát én vittem Chen-nek a reggelit. Már nagyon izgatott vagyok, hogy Chen hogy fog rám reagálni. Hiszen a három nap alatt meg sem látogatott. Egy kicsit rosszul esett,de hamar túl lettem rajta, hiszen biztos, hogy azért nem mert nem akart pletykákat hallani. Mikor megérkeztem hangosan bemondták, hogy megérkezett a reggeli. Ahogy beléptem lesokkoltam a látványtól. Chen egy nő karjaiban feküdt és az egyik kezében egy pezsgős pohárt tartott. Mikor meglátott a szemei tágra nyíltak és egy kis ideig csak némán meredt rám, majd intett hogy tegyem le és távozzak. Lassan valahogy elindultam és az ágy mellett lévő asztalra tettem a tálat. Féltem odanézni, féltem hogy olyat láttok ami nekem nem tetszik. Gyorsan kiöntöttem a bort és már távoztam is. Ahogy a szobámba értem leültem az ágyra és a kezemet a szívemhez szorítottam. Miért, miért fáj ennyire így látnom őt? Miért fáj a szívem érte, hiszen nagyon jól tudom, hogy mi soha sem lehetünk együtt, és azt is jól tudtam, hogy bármikor magához szólíthat egy ágyast, de akkor miért fáj? Nem lehet belé szerelmes, mert akkor semmit sem tehetek a bosszúmért, azt hiszem jobb lenne, ha mától úgy viselkednék vele mint egy idegennel.
A napok gyorsan teltek csak azt vettem észre, hogy feljött a nap majd lement. Nem sok dolgom volt csak annyi, hogy én vittem be neki a reggelit és a vacsorát, semmi más. Már nem kérte, hogy énekeljek neki, sőt semmire sem kért meg, de miért bánt? Hiszen ki nem állhattam, hogy mindent velem csináltatott meg. De most hiányzik.
- Hyee... ~ A hang felé kaptam a fejem és Luhant pillantottam meg aki boldogan futott felém, majd szorosan átölelt. A napok leteltével nagyon jóba lettünk, Luhan nagyon kellemes személyiség. Szinte mindig nevet, és soha sem hagy engem szomorúnak. Boldog vagyok mellette és örülök, hogy egy ilyen barátra találtam, de...Chen iránt érzéseim nem változtak. Minden este csak rá gondolok és arra, hogy most is egy másik nővel fekszik a karjai közt. Mióta az érzéseimre pazaroltam az időt, elfelejtettem a bosszúmat.
- Hye...vidd be a pezsgőt amit a fiatal úr kért.
- Miért pont én?
- Mert te..ne kérdez, hanem menj. ~ Tudtam, hogy megint olyan látvány fogad ami nem fog tetszeni így hát felkészültem, de mikor beléptem csak maga Chen volt bent egy száll törölközővel. Intett hogy menjek közelebb és adjam a kezébe a pezsgőt, de akkor megragadta a kezem és a pezsgős üveg a padlón ért földet. Én pedig tehetetlenül az ágyon feküdtem rajtam pedig Chen.
- Mi mit csinál?
- Tudod, hogy mennyire hiányoztál?
- Tessék?
- Próbáltalak kiverni a fejemből, de nem megy, hiába veszem magam körbe lányokkal, még így is te vagy a gondolataimban. Miért, MIÉRT? Szállj ki a fejemből, kérlek.
- Uram, nem értem...
- Csak hogy tud, kedvellek...nagyon is, beleszerettem ebbe a kis gödröcskékbe mikor nevetsz. Nem tudom hogy hogyan, de a szívembe csak te vagy. Még soha sem adtam oda senkinek sem a szívem, csak neked. Te vagy az első, pedig megfogadtam, de te áttörted a falakat.
- Chen..
- Már attól borzongok, hogy kimondod a nevem. ~ Nem hittem, hogy ilyen érzéseket táplál irántam, de én félek elmondani, hogy mit érzek mert a bosszúm miatt nem lehetek mellette. Mondani szerettem volna valamit, de akkor az ajkai nehezetek az enyémre.