Chen
Óvatosan nyitottam ki a szemeimet, mert féltem, hogy a hirtelen világosság fájna a sötéthez szokott szemeimnek. Ma éjszaka boldogan aludtam el és keltem fel, hiszen a szeretett nő karjaiban aludhattam el és ébredhettem fel. Régóta nem volt ilyen kellemes éjszakám. Boldog vagyok, hogy itt van mellettem és, hogy új életet kezdhetek mellette. Már abba is jó belegondolni, hogy minden reggel az ő gyönyörű alvó arcát láthatóm. Az újaimmal cirógatni kezdtem az arcát, olyan puha és selymes, maga a megtestesült szépség. Az ujjam a szempilláira tévedt és végig húztam rajta, milyen hosszúak, még ez is szép rajta. Hye szemei lassan nyitódtak ki, még neki is szoknia kell a fényt. Mikor kitisztult minden előtte egy mosolyt dobott felém, én pedig jó reggelt csókot nyomtam az ajkaira. Még pár percig némán néztük egymást, így még kora reggel nem volt kedvünk beszélni, de ez a csend mindent elárult. Olyan békés ma minden, nem hallok semmilyen hangot beszivárogni, nagy a csend, talán túlságosan is. Pedig ma van a nagy est, talán arra készülődik mindenki a nagy teremnél.
Hye arca felé húzódtam és puszit nyomtam a homlokára, majd egy szál semmiben kiszálltam az ágyból. Hallottam ahogy Hye ajkai nagy sóhajt hagy el.
- Istenem milyen formás popó. ~ Visszafordultam felé és kacsintottam, majd felhúztam egy rövidnadrágot, de mielőtt elindultam volna lezuhanyozni, még előtte megmutattam a formás popómat, majd szexisen rácsaptam, amitől Hye hangosan elnevette magát. Beálltam a zuhany alá és csak azt érzékeltem, hogy két kar fonódik a derekam köré. Mikor megfordultam Hye gyönyörű szemeivel találtam magam szembe, ahogy engem néz teli vággyal a tekintetében. Levette a tusfürdőt majd öntött egy kicsit a szivacsra és dörzsölni kezdet. Olyan jó érzés volt, ahogy ő mosdat engem, nem mintha mozgássérült lennék. De nem tiltakoztam, mikor végzet rám került a sor. Legszívesebben rávetném magam, de most nem lehet hiszen estére kell kiszülnöm. Mikor mind ketten végeztünk felöltöztünk és behozták a reggelit, amit jóízűen fogyasztottunk el. Hye hirtelen egy dobozt csúsztatott elém, nem tudom mi lehet az és kérdően figyeltem fel rá.
- Mi ez?
- Mi lenne? Boldog születésnapot szerelmem. ~ Milyen kedves, nem gondoltam, hogy kapok tőle valamit, sőt azt sem, hogy tudja, hogy ma van a születésnapom, de nagyon jól esett.
- Azt hitted mi, hogy nem tudom mikor van? Hát akkor nagyon nem ismersz engem.
- Bocsi drágám, de tényleg nem hittem volna, de köszönöm. ~ Kinyitottam és egy medál volt benne, ami nem más mint egy szív, mikor megfordítottam az én nevem volt belevésve, meg szeretlek szó. Egyből megkértem, hogy tegye fel, majd hirtelen megfogtam a kezét és lerántottam a karjaimba.
- Jááá megijedtem.
- Ohh bocsi, de nem bírtam ki. Éreznem kell téged. ~ Megakartam csókolni, de nem engedte.
- Jobb lesz ha készülsz a ma estére.
- Nah...csak egy menet.
- Haha, egy sem, menj készülődni.
- Igen is asszonyom, megyek is.
- Nyugodtan tegezhetsz uram. ~ Elnevettük magunkat, majd mind ketten a saját dolgunkra mentünk.
Yoon Eun Hye
Még soha sem voltam ilyen boldog, tényleg boldogít a szerelem és végre én is megérezhettem a szerelemnek az ízét. Olyan jó volt úgy felébredni, hogy közben a szerelmem arca jelenik meg. Ma nem volt semmilyen rémálmom, boldogan aludtam el. A mai napom sokkal jobban indult, és még soha sem volt ilyen jó kedvem. Bementem a gardróbba és körül néztem, hogy mit is kellene ma felvennem erre a fontos napra. A sok ruha közül fogalmam sincs mi legyen az. Nem akarok olyan kirívót, de ne is legyen unalmas, azét vonja a tekinteteket rám. Haaa nem tudok választani.
- Elnézést, hogy zavarom magát Yoon úrnő, de kérem kövessen.
- Oké, megyek. ~ A szobalány egy másik szobába kísért, de nem volt bent senki. Jobban körbenéztem és megpillantottam egy ruhát ami meg van világítva. Istenem pont az esetem. Gyorsan magamra is húztam, majd jól megnéztem magam a tükörbe. Mintha rám lett volna szabva, olyan szép.
- Látom boldog vagy. ~ Nem fordult felém, úgy beszélt hozzám.
- Mit akar? ~ Elindultam felé és akkor hirtelen megfordult, majd leült egy székre.
- Beszélgessünk. ~ Intet a fejével, hogy foglaljak helyet.
- Tudod jól, hogy nem sokára itt van a választás ideje.
- Igen tudom, Chen nagy erőt visz bele. Ügye tudod, hogy neked is rész kell venned a szavazáson?
- Nem, nem tudtam, de köszönöm, hogy szolt.
- Szívesen.
- Azt akarja ügye, hogy önre szavazzak?
- Milyen okos nő vagy te.
- Miért szavaznék rád, mikor én Chent szeretem? Mi okból kellene?
- Chen nem lehet örökös, neked pedig rám kell szavaznod. Biztos vagyok benne, hogy én fogok nyerni és akkor neki el kell menned, neked pedig vissza kell állnod szolgának.
- Ezért nem fogok rád szavazni, Chen fog nyerni és önnek kell majd elmennie. Én pedig...soha többé nem leszek szolga.
- Ha nem akarsz újra cseléd lenni, akkor rám szavazol és akkor olyan életed lehet amilyent szeretnél.
- Eszem ágában sincs önre szavazni. Biztos vagyok benne, hogy Chen fog nyerni. De akkor neked kell elmenned.
- Hehe...nagyon bátor nő vagy te, de jobban tennéd ha félnél tőlem.
- Nincs miért, Kris te nem érhetsz fel Chen-nel szembe. ~ Láttam rajta, hogy egyre jobban ideges, majd felállt és megkerülte a székemhez így hátam mögött állt meg. Nem mertem felé nézni, hiszen biztos vagyok benne, hogy most nagyon mérges és senki merné őt megállítani.
- Tudod csak azért nem bántalak mert Chen kis kurvája vagy. ~ Kurva? Még hogy én? Felálltam és mérgesen fordítottam felé a tekintetemet.
- Nem vagyok kurva és ha az lennék akkor Park is az.
- Ő is az, egy csettintésre alám feküdt és ez így is megy, de kezdem megunni lassan, le kell váltanom, csak nincs olyan aki lekörözné a szépségét. Csak...te. ~ Megindult felém és pedig hátrálni kezdtem. Egyre közelebb ért én pedig neki ütköztem a falnak. Kris mind két kezét a falnak támasztotta a fejem mellett. Nem tudtam elszabadulni, nincs kiút.
- Mit szólnál, ha megnyerem te lehetnél az ágyasom és akkor úgy élhetnél mint egy hercegnő. Chen elhagyja a házat Park pedig újra szolgasorban fog élni. ~ Mind két kezemet a mellkasára raktam és mérgesen ellöktem, meglepődőt, de nem szólt semmit.
- Nem leszek neked a játékszered, és hogy vagy képes ilyet tenni, hiszen Park szeret Chen pedig az öcséd.
- Nekem aztán nem, Park csak játékszer míg Chen még csak nem is a testvérem.
- Mi?
- Jól hallottad, Chen csak befogadott gyerek...neki nem kellene itt lennie és akkor most minden az enyém lenne. Chen csak egy árva...neki semmi köze a vagyonomhoz.
- Nem, nem hiszem el.
- Pedig igaz, menj és kérdezd meg tőle, olyan jól érzi itt magát, hogy elfelejtette, hol a helye. Szerettem, de nem annyira, hogy a hatalmamon osztozzak vele. Neki nincs itt semmije, miért akarja őt örökösnek apám?
- Mert talán jobban megbízik benne, mint benned. ~ Kris megragadta a kezem és magához rántott, már majdnem összeértek az ajkain, de nem hagytam maga. Végig álltam a tekintetét.
- Kemény nő vagy, de nem olyan kemény, hogy ne törj össze a szerelmed elvesztése miatt. Ha pedig így folytatód megölöm és téged pedig ágyasommá teszlek. Három napod van, válasz, vagy él Chen, vagy meghal. ~ Mikor magamra hagyott összeestem és lerogytam a földre. Komolyan beszélt? Nem akarok semmit sem hinni neki. Chen tényleg nem vérszerinti gyermek? Most mégis mit kellene tennem? Mit tegyek? Hogyan szavazhatnék Chen ellen, de ha nem teszem meg akkor Kris megfogja őt ölni.
Gyorsan összeszedtem magam és elmentem lezuhanyozni.
Az idő gyorsan pörgött és el is jött az est, Chen nagy csokor rózsával fogadott engem, majd jól végig mért.
- Hát igen, gyönyörű vagy benne. ~ Odamentem és belekaroltam a karába.
- Biztos vagyok benne, hogy jó sok nőnek vettél már ruhát.
- Igen, de nekik inkább fehérneműt.
- Jáá...megakarsz halni? ~ Elnevette magát majd hosszan megcsókolt. Majd mikor kimondták a nevünket beléptünk a nagy terembe.
- OPPAAAA...~ Mindenki a hang felé kapta a fejét, majd egy lány szaladt Chen karjaiba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése