Mikor megérkeztem egyből a szobámba szaladtam, majd kinyitottam a titkos kis rekeszemet, amiből kivettem a pisztolyt. A zsebembe csúsztattam, közben megkértem Hyun-Kit, hogy nézze meg a felvételeket, hogy merre keressem őt, hiszen a csip kimutatja az irányt. Mikor az úti célt rendesen lehetett látni, beszálltam a kocsiba és egyenesen hajtottam a célom elé. Remélem még időben érek oda, és ajánlom, hogy nem esett baja, mert akkor Luhan-nak vége. Hiába jó barátom, Hye sokkal fontosabb nekem mint valami barát aki ilyet tesz velem. A köd teljesen ellepte a tudatom, csak egy célom van, méghozzá, hogy vissza szerezzem a tulajdonom és, hogy Luhan megkapja a méltó büntetését. Mindig is megvédtem azt ami az enyém, soha senkivel sem osztozok a dolgaimon, és ha valaki ráteszi a kezét annak azon a napon befellegzett.
Luhan nagyon jó helyet választott ki, hiszen jó messze van a várostól, és sűrű erdő veszi körbe, hogy nehezebben lehessen megtalálni. Az ég egyre jobban sötétedik, a nap elfáradt és nyugovóra tér, és átveszi a helyét a sötét, hideg, fagyos éjszaka amilyen most a szívem. Az én napom távol van tőlem és legbelül a sötétség uralkodik. Gyorsítani kezdtem, hogy minél hamarabb fogjam a karjaim közé az én napomat. Majd hirtelen autókat vettem észre, aminek a fényszórója bevilágította az utat, és akkor ismertem fel Hyet, ahogy Luhan karjaiból próbál kiszabadulni. Leálltam és mérgesen szálltam ki az autóból.
- ENGED EL. ~ Felém kapták a fejüket és Hye nagy szemekkel nézett rám, majd ellökte Luhant, elmosolyogtam magam, de akkor a mosolyom lehervadt. Luhan visszarántotta Hyet és a nyakához kést fogott. Nem akarok hinni a szememnek. Remegő lábbal tettem egy lépést, de nem mertem tovább menni.
- Nem megy sehová Chen, ő nem lehet a tiéd. ~ Luhan mérges tekintetét még soha sem láttam, mindig kedves volt.
- Luhan...tedd le a kést és beszéljük meg, mint férfi a férfival.
- NEM, mindig is te voltál az akit előnybe részesítettek. Mindig te nyertél, de végre van valaki aki kell nekem, miért pont te vagy az aki elvette még őt is tőlem?
- Nem vettem el, szeretem, ahogy ő is engem. Luhan...nem kellene így viselkednek, hiszen te kedves ember vagy, ne legyél olyan mint én.
- Hát ez az, mindig kedves voltam vele, míg te állandóan ellökted, akkor miért pont te kellesz neki? Jobban tettem volna, ha úgy viselkedtem volna mint te, akkor most lehet engem szeretne.
- Nem is tudod mit beszélsz, azt hogy ilyet tettél, nem csak Hye miatt, van más is.
- Igen van, mindent tudok rólad, a családodról, ti....gyilkosok vagytok, romlottak. Hogyan élhetnek ilyen emberek a földön?
- Szóval tudod, hogy milyen a múltam, oké...nem tagadom, de már nem így élek, nem vagyok olyan mint apa, vagy Kris. És erről csak is Hye tehet, nekem nincs semmim csak ő, és ha őt is elveszik tőlem, akkor nekem nincs miért élnem.
- Még soha sem láttalak ilyennek Chen, látom tényleg szereted. De félek neked adni, hiszen melletted nincs biztonságban.
- EBBŐL ELÉG, miért csináltok úgy mintha nem lennék itt? ~ A mi kis beszélgetésünket Hye volt aki félbeszakította, de igaza van, hiszen neki semmi beleszólást nem adtunk, pedig ő az aki miatt ilyenek vagyunk.
- Luhan, engedj el...szeretlek, de mint barát, nekem Chen az aki fényt adhat az életembe. Nekem az ő karjai közt kell élnem, szóval kérlek Luhan, ne tedd ezt és engedj el.
- Miért Hye? Miért löksz el? Miért nem vagyok neked jó? ~ Luhan szembe fordította magával Hyet, majd mind két kezét a vállára tette. A többi beszélgetést amit ők ketten hajtódtak végre, nem hallottam. Majd Hye megölelte és szembe fordult velem, és mosolyt küldött felém, majd szaladni kezdet és a karjaimba ugrott. Szorosan a karjaimba zártam, egy nap telt el azóta, hogy nem láttam, de az az idő olyan volt számomra mintha egy év telt el volna. Olyan jó újra magam mellett tudni, csókolni, szeretni.
"Nem kellene látnom téged
Talán egy másik világba kellene élnem
Ha nem ismernénk egymást
Nem ismerném ezt a (fajta) fájdalmat
Még ha minden nap kitöröllek
Még ha minden nap elhagylak téged
A szívem már bezárt téged
És nem enged el"
A hangulat egy kicsivel rosszabbodott, hiszen ez a zene éppen olyan mintha a mi történetünket írta volna le. De Hye nem engedte, hogy kikapcsolja, így hagytam hadd menjen. Nyugtató volt egyben a zene, de sirató is. Néha Hye felé néztem és láttam, hogy élvezi a zenét, majd elnyomta az állom. Mikor megérkeztünk nem akartam felébreszteni, hiszen biztos nagyon elfáradt. Így a karjaimba vettem, úgy hogy véletlen se ébresszem fel. Közben sokan elénk futottak és mikor meglátták a nőt a karjaimba megkönnyebbültek. Egyenesen a szobámba vittem és óvatosan lefektettem az ágyamra, majd levettem a cipőjét és betakartam. Leültem mellé és egy tincset tűrtem el a füle mögé. Olyan békésen alszik mint egy tündér, olyan gyönyörű, számomra olyan mint egy kincs, soha sem akarom kiadni a kezemből és minden áron meg akarom védeni. Nagyon szeretem, jobban mint az életemet. Ha ő nem lenne, még mindig úgy élnék mint egy árnyék. Mivel nem voltam álmos így neki ültem a munkámnak, hogy minél jobban teljesítsek. Nem akarok veszíteni Kris ellen, mert nem akarom elengedni Hye kezét.
Yoon Eun Hye
Sötétség van, sehol semmi fény, csend van és hideg. Bármerre nézek nem láttok semmit, hiába kiáltok senki sincs itt. Egyedül vagyok, félek. Merre menjek, hol a kijárat, valaki, valaki segítsen! A kezem nekitámasztottam a falnak, ami nyirkos volt és hideg, így keresve a kijuttat. Mikor egy kilincset tapogattam ki a sötétségben, kinyitottam azt és egy nagy terembe találtam magam. Nem volt benne senki, csak egy asztal és egy nagy tükör, ami a falon lógót. Megindultam felé, de akkor egy kéz ragadta meg az egyik kezem, majd még egy és ez így ment tovább. Rengeteg kéz terített be, már nem láttok és nem kapok levegőt. Egyre sötétebb van, megint a félelem lett rajtam úrrá. Mikor újra kaptam levegőt és újra láttam, Chent pillantottam meg, ahogy a szép mosolyával engem néz. Boldogan megindultam felé és szorosan karjaiba bújtam, de akkor meleget éreztem meg a kezemen és mikor megláttam, felismertem, hogy ez Chen vére. Félelemmel teli tekintettel néztem rá, de addigra már nem volt előttem. Kiáltani kezdtem a nevét, de akkor hangos kacaj töltötte be a helyiséget. A távolban pedig Chen alakja jelent meg előttem, ahogy egy keresztre van feszítve.
Hangos kiáltással ugrottam fel az ágyon, majd gyors és mély levegőket vettem, így nyugtatni magam. Nem igazán sikerül lenyugtatni magam, kiszálltam az ágyból és remegő lábakkal indultam el a kijárat felé, közben halkan Chent szólítottam. Egyre jobban bepánikóltam, míg őt kerestem. Egyre hangosabban kiáltottam a nevét, már többen is lefogtak, de míg nem látom őt, addig nem nyugszom le.
- Hye...mi a baj? ~ A hang felé kaptam a fejem és mikor megláttam Chent, megindultam felé és szorosan magamhoz húztam. Mélyen magamba szívtam az illatát.
- Mi a baj Hye?
- Csak rosszat álmodtam, de hála semmi bajod, csak féltem, hogy igaz az álmom. ~ A kezét a fejemre rakta és simogatni kezdet.
- Semmi baj, én itt vagyok és nem is hagylak el, nyugalom.
- Tudom Chen.
- Menjünk. ~ Megfogta a kezem és kéz a kézben sétáltunk fel a szobámba. Míg én elmentem lezuhanyozni Chen addig hozott fel nekem ételt, hiszen nagyon éhes vagyok. Mikor kimentem Chen már kint várt és nagyot nyelt mikor meglátott, hiszen csak egy kék fehérnemű volt rajtam ami a combomig ért, nem sokat takarva a lábamból.
Leültem vele szembe és kivettem egy kagylót a tálcáról.
Míg jó izűen ettem Chen addig egy újságot olvasott, közben végig őt figyeltem. Olyan szexi, ahogy olvass, a hosszú lábai nagyon hívogatóak voltak számomra és elképzeltem, hogy azok a lábak rajtam nyugodnak miközben szeretkezünk. Az arcára figyeltem és elidőztem a gyönyörű állkapcsán, olyan férfias és aranyos egyben. Eddig nem figyeltem meg ennyire, de nagyon helyes, és csak az enyém. Chen megérezhette, hogy őt nézem mert felnézet az újságból és rám nézett. Elmosolyogta magát és rendesen végig mért, majd a szemembe nézett, nah itt betelt a pohár, felálltam és elindultam felé, majd elvettem tőle az újságot és átdobtam a lábaimat a lábán a kezeimet pedig átfűztem a nyaka körül, majd megcsókoltam, de olyan mohon, hogy azt hittem ez az utolsó, hogy együtt lehetünk. Chen visszacsókolt és a kezei a combomra vándoroltak, majd hirtelen felállt és a lábaimat körbe fűztem a dereka körül, majd az ágyon értünk ki. Chen mohon letépte rólam a fehérneműt és kényeztetni kezdte a mellemet amitől a hátam megfeszült. Közben megszabadult a nadrágjától, lejeb csúszott és csókokat nyomot a belső combomra, majd ajkait a nőiességemnél éreztem. Mivel ez az első alkalom egy kicsit féltem, de egyben izgultam is. Hiszen olyannal lesz az első akit szeretek. Mikor az ajkai a nőiességemre tapadt, hangosan felnyögtem. Az újaimmal a hajába túrtam, és Chen gyorsabban kezdte el mozgatni a nyelvét amitől szinte sikítottam. Chen hirtelen felém kerekedet és az ajkaival tépni kezdte az enyémet, majd megéreztem a kőkemény férfiasságát.
- Annyira szeretlek Hye.
- Én is Chen.
- Bocsáss meg ha fájdalmat okozom.
- Semmi gond Chen, csak siess már. ~ Lehúztam magamhoz és újra megcsókoltam és akkor megéreztem a férfiasságét. Az elején fájdalmat éreztem meg és ez még így is volt pár lökésnél, de a végére már nagyon élveztem, ahogy Chen is. Egyre jobban összeszoktunk, szinte egyszerre mozogtunk és nyögtünk fel kéjesen. Majd egy erősebb lökésnél mind ketten a csúcsra értünk. Chen mellém feküdt és karjaiba vont, közben finom csókokat nyomot az ajkaimra. Olyan boldog vagyok, remélem soha sem lesz vége.
- Hye...remélem soha sem hagysz el.
- Ahogy te sem, legyen bármi mi mindig együtt maradunk.
- Rendben.
- Chen ha véletlen előbb halok meg mint te, akkor kérlek élj tovább boldogan.
- Miért mondasz ilyeneket? Soha sem engedem, hogy előbb menj el mint én.
- Abba belehalnék, hogy ha te előbb meghalnál mint én, szóval itt egy szabály érvényes a lányoké az elsőbbség.
- Nem mondj ilyeneket, nélküled nem élet az élet. Ha meg is kell halni, akkor együtt halunk meg. ~ Bólintottam majd lassan elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése