12.rész Elrabolva

Chen

Mikor elengedtem Hye kezét legszívesebben meghaltam volna. Sóvárogtam, hogy újra itt legyen mellettem és, hogy együtt fedezzük fel a dolgokat. Félek, hogy valami történik vele, félek, hogy itt hagy, elhagy engem. Pedig biztos vagyok benne, hogy ő nem tenne ilyet velem, de akkor miért félek ennyire? Gyorsan lerendeztem a dolgomat és megyek is vissza hozzá.

Ahogy beértem a liftbe egy nő állt be mellém, gondolom ő is ugyan oda tart mint én, olyan ismerősnek tűnik, de nem tudom hová tenni az arcát. Nah mindegy....ahogy a telefonomért nyúltam volna, hirtelen megmozdult a lift és kieset a kezemből, majd a nő ijedtében rátaposott. Gyorsan felvettem, de azt vettem észre, hogy a lift nem mozdul. 

- Omo...nem megy a lift. ~ Nézett rám a fiatal hölgy ijedten. 

- Igen hölgyem, észre vettem, de.... a telefonom.

- Ohh sajnálom, de megijedtem és nem vettem észre. 

- Van önnek telefonja? Valakinek kellene szólnia. 

- Sajnálom, de nincs nálam...haa most mi lesz?

- Istenem, most mi lesz? ~ Leguggoltam és gondolkozni kezdtem....majd hirtelen egy arc ugrott be. Hirtelen felálltam és szemügyre vettem a nő arcát...igen...most már tudom ki ő.

- Maga...nem...Luhan testőre véletlen? ~ Minden kedves mozdulat megszűnt felőle, majd felém nézett és gúnyos mosolyt dobott felém.

- De igen uram, miért? Van valami gond?

- Nem...csak maga mindig ott volt vele...akkor most miért van itt? 

- Van egy kis dolgom, de ahogy látom nem mozdul a lift. ~ Valami nekem itt nem tetszik, nyugtalan vagyok és ez a nő még jobban rásegít. Valami van az arcán, de nem tudom mi lehet az. Olyan mintha direkt tört volna el a telefonom és direkt állt volna meg a lift, de miért tette volna? Mi célból? 

- Lassan....elindult a lift. ~ Ahogy kimondta meg is mozdult, majd kérdően tekintettem rá.

- Honnan tudta? 

- Megérzés.... ~ Kérdezni szerettem volna valamit, de akkor kinyílt a lift és a testőreim rohamoztak le.

- Uram...uram....

- Mi a baj?

- Yoon úrnőt....Yoon... ~ Megragadtam az ingét ás magamhoz húztam.

- Mi van vele, nyögd már ki.

- Elrabolták. ~ Mi....az nem lehet, miért, hogyan? Mit kellene most tennem? Merre mennyek? Elengedtem az ingét, majd mérgesen megfordultam és a falba csaptam a kezem. 

- Áááááá.... ~ Hirtelen a nő jutott az eszembe majd elkezdtem futni amerre ment. Mikor megláttam kiabálni kezdtem, de akkor elkezdet futni. Nagyon gyors meg kell hagyni, de nem olyan gyors mint én, így hamar elkaptam és neki löktem egy autónak. Felkiáltott, de nem érdekelt ebben a pillanatban.

- Hol van? HOL VAN?

- Gondolom....jó messze. 

- Nem szeretem, ha feleselnek velem, hová vitte az a bolond?

- Belőlem nem faggat ki semmit. ~ Egyre jobban nem tudom vissza tartani a haragomat, minden áron, de vissza szerzem a tulajdonomat. 

- Okéé...úgy látszik mást kell alkalmaznom. ~ A testőrömtől elkértem egy pisztolyt, majd a fejéhez emeltem. 

- Le akar lőni? 

- Nem, ha jó kislány leszel. Hová vitték? 

- Nem tudom....nem tudok semmit sem, csak a dolgomat végeztem. 

- Tényleg? Pont te aki a legközelebb van Luhan-hoz, nem tudja? Ne viccelődj velem? Ha én most megöllek, nem fogok semmit sem kapni, ügye ezt tudod? Szóval..jobban teszed ha beszélsz.

- Nem....tudok semmit, felőlem meg is ölhet akkor sem tudok semmit. 

- Oké, te akartad. ~ Ahogy rántottam a kezemet egy golyó fúródót bele a vállába. Hangosan felkiáltott a fájdalomtól, majd újra megkérdeztem. 

- Újra megkérdezem, hol van?

- Nem...tudom...

- Oké. ~ A kezem újra megmarkolta a pisztolyt, de most a jobb lábába fúródót. 

- Nem volt elég? Mert van még töltény a pisztolyba. ~ Könnyes szemekkel nézett fel rám és teli volt gyűlölettel. 

- Nem....tudom...~ A hangja néha-néha elcsuklót, de akkor sem sajnáltam, mert nekem ő egy senki.

- Ha nem tudod akkor nincs miért élned. Luhan...ennyire tart téged? Hiszen képes volt itt hagyni. 

- Nem érdekel...

- Oké, vigyétek. ~ A testőreim meghajoltak majd magukkal vitték a lányt. 

Hol lehetsz Hye? Merre vagy? 

Yoon eun Hye

Mikor kinyitottam a szeme egy szobában találtam magam. 

Fogalmam sincs, hogy hol lehetek, de egyben biztos vagyok, hogy az élrablóm házában. Óvatosan kiszálltam az ágyból és megindultam az ablakok felé, de ahogy kinyitottam volna valaki belépet a szobába. 

- Tudtam, hogy megpróbálsz elszökni. ~ Olyan ismerős ez a hang, ahogy megfordultam Luhant pillantottam  meg. Az nem lehet, hogy ő ilyet tett volna? Hiszen Chen-nel legjobb barátok. 

- Biztos azt kérdezed magadban, hogy miért tettem? Hát nagyon egyszerű....nekem te kellesz.

- Ez nem válasz Luhan, neked jó szíves van, ennél sokkal erősebb, hogyan....hogyan voltál képes elrabolni egy embert?

- Embert? Hiszen te halott vagy, senki sem ismer, senki sem keres. Olyan vagy a városban mint egy szellem. 

- Igazad van, de nincs mit tenni ellene, nekem ez a sorsom. 

- Tényleg? Nem ezt akartad? 

- Mi? Luhan te semmit sem tudsz rólam, vagy a múltamról, ne szólj bele és engedj el. 

- Tudod mit nem értek, hogy miért maradsz mellette? Miért nem hagyod el? Ott volt a lehetőség, simán megszökhettél volna. 

- Nekem nem olyan könnyűm szeretem Luhan és a szerelem sokkal erősebb.

- tudom, hiszen képes voltam elrabolni azt a nőt akit szeretek. Mellettem úgy élhetnél mint egy királynő, szabad lehetnél, míg Chen mellet halott vagy, és nem vagy szabad. 

- Nem érdekel Luhan, egész életembe így éltem és Chen volt az aki kisegített ebből a rémálomból. Nekem ő volt az első szerelmem és ő is marad. Soha sem hittem volna, hogy így fogok valaki iránt érezni. Sajnálom, de ha be is zársz ide, akkor sem fogalak szeretni. 

- Értem, szóval így állunk, oké. De csak tud, Chen nem fog eljönni érted.

- Majd meglátjuk. ~ Luhan oda ment az ablakhoz és kinyitotta ezzel friss levegőt engedve be. 

Majd mikor magamra hagyott leültem az ágyra és felhúztam a térdeimet. Vajon Chen eljön értem? Ügy nem hagy magamra? Miért gondolok ilyenekre hiszen biztos vagyok benne, hogy eljön értem. Már most hiányzik. Gyorsan felugrottam az ágyról és az ablakhoz szaladtam, és lenéztem. Ha innét leugrom lehet, hogy bele is hallok, hiszen egy mélység mellett terül el a ház. Ahogy lenézek egy nagy mélység terül el, a távolban pedig Szöult lehet látni. Mély levegőt vettem, majd kimásztam és elindultam a másik ablakhoz majd így tovább. A távolban észre vettem, hogy végre föld, gyorsítani kezdtem magamban pedig folyamatosan azt hajtogattam, hogy ne néz le. Mikor elértem lehuppantam a földre, istenem megcsináltam...huuu. Körbe néztem, de sehol senki. Gyorsan futni kezdtem, nem néztem hátra csak belevesztem az erdőbe. 

Egyre jobban vesztem bele a sűrű lombokba, néha fájdalmat éreztem meg a lábamba, de nem törődtem vele. Egy úthoz értem ami biztos Szöulba vezet. Végig azon mentem, már szerintem egy órája, hogy itt gyaloglók a semmi közepén, de már nem lehet messze. Mikor megláttam a város fényeit boldogan futni kezdtem, de akkor egy kocsi állt elém és Luhan szállt ki rajta.

- Megörültél, mi van ha történt volna valami veled? 

- Menj el Luhan és többé ne lássalak. ~ Megkerültem a kocsit és futni kezdtem, de akkor Luhan megragadta a derekam és szorosan magához húzott. Elakartam lökni, de nem volt erőm.

- ENGED EL. ~ Egyből felismertem ezt a hangot, Chen. Kirántottam magam Luhan karjaiból és akkor megláttam Chent ahogy mérgesen néz Luhan-ra, majd rám. 

- Jól vagy Hye?

- Hmm...igen. ~ Megindultam felé, de akkor egy kéz ragadott meg és hideg fémet éreztem meg a nyakam mellett. 

- Nem megy sehová. 

11.rész Új élet kezdete

Yoon Eun Hye

Az hogy belőlem ágyas lesz nem villanyoz fel annyira, de ha nagyobb hatalmat akarok akkor annak kell lennem, és akkor soha többé nem nézhetnek le. Régen még bele gondolni is rossz volt, hogy én véletlen is ágyas legyek, de most nem bánom, hiszen olyannal lehetek akit nagyon szeretek. Mind végig Chen mellett lehetek, és nem kell félnem, hogy véletlen valami közbe jönne.
Ahogy eljött az éjszaka, a szobámat egyre több szobalány rohamozta le. Mindegyik hozott magával valamiféle kiegészítőt, ruhákat, cipőket és ékszereket. Nem volt könnyű választani, de végül is így elsőnek nem választottam olyan nagyon kihívót. Megfürdettek, majd felöltöztettek, megcsinálták a hajam és feldobtak rám egy kis sminket. Mikor végeztem kivezettek a nagy csarnokban, ahol már mindenki minket várta. Majd mikor kimondták a nevem beléptem, minden szem rám szegeződőt, én pedig büszkén léptem be egyre beljebb.  A ház ura felé fordultam és mikor megláttam gyűlölet szállta meg a szívemet. De most nincs ennek itt az ideje, büszkén meghajoltam, majd kihirdette, hogy mától harmadrangú szobalány lettem. Ettől nagyon meglepődtem, hiszen egyből két szintet emeltek a rangomon. Általában ha valaki ágyas lesz az a legalján kezdi, ahogy a nővérem is. Majd egyre nagyobb rangot kap, ha megérdemli. Most már vagyok olyan hatalmas a házban mind a drága nővérem.
Meg fordultam a tömeg felé, akik egyszerre hajoltak meg és üdvözöltek. Még soha sem éreztem ilyent, olyan mintha én lennék itt a királynő, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzam meg. Nem gondolta volna, hogy ilyen boldog leszek attól, hogy ágyasnak neveznek ki.
Mikor minden lezajlott Chen lépett hozzám én pedig kérdően meredtem rá.
- Hogy lehetséges ez?
- Még is mi?
- Hogyan lehetek egyből harmadrangú?
- Ne kérdezd, te akartad nem, olyan hatalmat akartál mint Park úrnőnek. Hát megkaptad.
- Ohh...szóval te érted el ezt, kamsa. ~ Belekaroltam a karjába és elindultunk az új szobám felé, de útközben összefutottunk a nővéremmel. Éppen rá akartam mosolyogni mikor a keze felém rendült és arcon ütött.
Mérgesen pillantottam vissza, majd elváltam Chen-től aki nem akart hinni a szemének.
- Még is mit művelsz Yoon úrnővel, Park? Mától ő az ágyasom, ne merészeld még egyszer megütni őt. ~ A nővérem nem figyelt Chen-re, csak is velem foglalkozott.
- Most boldog vagy? Boldog vagy, hogy így élheted az élteted mint én? Most meg van mindened, nem de bár?
- Látom egy kicsit féltékeny vagy rám Park. Nem kellene hiszen nem egy szinten vagyunk, mellesleg nem Kris ágyasa vagyok ha jól tudom, akkor meg minek parázol?
- Mi van? Miért csinálsz úgy mintha nem értenéd mit akarok kihozni? ~ Válaszolni szerettem volna, de Chen visszatartott, majd Park elé állt.
- Nincs mit megbeszélni, hagyj minket békén. Ne vedd el a jó kedvünket.
- Chen...te semmit sem tudsz, ha tudnád nem beszélnél ilyeneket és nem tettem volna ágyassá.
- Hye...menj előre, menj a szobámba én is megyek.

Park

Mikor Hye elment kettesben maradtam Chen-nel akit a világon a legjobban gyűlölök. Ő volt az akit elsőnek megpillantottam a ködös, álmatlan éjszakámon. Mikor a szüleim meghaltak egyből szobalánynak fogtak, tizenöt éves lehettem, a húgom pedig nyolc. Hét év van közöttünk, míg belőlem szobalány lett ő be volt zárva egy pincébe, majd mikor betöltötte a tizedik évét akkor dolgozni fogták. Az idő gyorsan ment, akkor még nem annyira ismeretem Krist, de Chent viszont igen. Kris akkor lehetett tizennyolc éves, Chen pedig annyi mint én. Mikor tizennyolc lettem Chen szobalánya lettem, majd egyszer letámadott és megerőszakolt...azóta gyűlölöm, megvettem és mindig is azon voltam, hogy bosszút álljak rajta. De most...a húgom lett a csalétek, innét nincs kiút. Azokon a napokon Kris volt az aki kedves volt hozzám, így szerettem belé és lettem az ágyasa.
- Miért vagy ellenne, hogy Hye legyen az ágyasom?
- Nem érdemled meg őt, félek, hogy megfogod bántani...hiszen te nem elégszel be egy lánnyal.
- Nem ismersz engem Park, szerettem őt...szóval ne szólj bele a dolgomba. Nem engedem, hogy elvegyék tőlem, ha kell...ölni is képes vagyok érte.
- Haa...a nagy nőcsábász szerelmes lett, kíváncsi vagyok mire leszel képes, hogy megvédd a szerelmedet. Mi lesz ha rájön, hogy régen milyen voltál?
- Nem fog...és akkor mit tehetne, hiszen nem ártottam neked, mellesleg nem kedvel téged.
- Csak, hogy tud...elfogom neki mondani, ha bántani fogod, vagy ha olyat teszel, minden fel fogok neki tárni.
- Miért véded őt ennyire? Mellesleg az a múlt, változtam, ahogy te is.
- Te semmit sem változtál.
- Csak egyet mondok neked Park, ha hozzá mersz nyúlni neked akkor véged, és csak hogy tud még ott van a választás is.
- Attól nem félek, hiszen te semmi kép nem nyerhetsz.
- De ha igen, akkor Kris-nek kel elmennie, és neked akkor újra szolgának kell lenned. Nem fogod megbánni nem?
- És ha te vesztesz, akkor neked kell menned és Hye-nek szolgának kell újra lennie.
- Nem fogok veszíteni, de ha igen...akkor Hyet magammal viszem jó messzire. De szerintem hyung téged nem fog.
- Jobban teszed ha oda figyelsz miket mondasz. Mert ha nem mindent elmondok Yoon úrnőnek és akkor neked véged. Mert csak, hogy tud....ő...a...húgom.

Chen

Mit mondott az imént, még hogy húga? Az nem lehet, hiszen nem egy a nevük és nem is hasonlítanak egymásra. Az nem lehet, akkor Hye azért viselkedett így? Nem...nem lehet.
- Látom nem akarod elhinni, pedig ez az igazság, de ha nem hiszed el akkor kérdezd meg. Most mennem kell. ~ Mikor elment még pármásodpercig egy helyben álltam, majd elindultam a szobám felé. Mikor megpillantottam Hye, leültem mellé a kanapéra majd megfogtam a kezét. Talán megkérdezzem, vagy nem? Mit tegyek?
- Mi a baj Chen?
- Semmi, gyere megmutatom neked a szobádat. ~ Természetes a női részlegen volt, bár inkább helyeztem volna az én szobám mellé, de a szabályok tiltják és ha én leszek a ház ura ezt el is törlőm.
Mikor kinyitották Hye tátott szájal járta végig.
- Ez...ez eszméletlen.

- És még gardróbom is van...és who milyen rucik, istenem imádom. Köszönöm Chen. ~ Ahogy kimondta a karjaimba ugrott, olyan boldog vagyok, hogy nincs kedvem megkérdezni tőle az igazságot.
- Mikor járassuk be az ágyat?
- Mi?
- Tud te jól miről beszélek? Hiszen mától...mi...olyanok vagyunk mint férj és feleség.
- Jááá...aigoo...már ezen jár az eszed, mi? ~ Erősen belebokszol a vállamba, majd nevetve táncolt végig a ruhák között.
- Látom boldog vagy, így hát mi lenne, ha elmennénk vásárolni?
- Hogy mi...ki...kimehetek vásárolni?
- Persze? ~ Meg sem hallotta mit mondtam már szaladt is ki.
Tőlünk az út egy óra a városig. Hye egész végig le sem szállt az ablakról, de nem csodálom hiszen már több mint tíz éve nem járt a háton kívül. Mikor megérkeztünk szorosan fogtam a kezét, mert féltem, hogy elszalad. De ő is viszonyozta. Boldog párként mentünk végig a nagy üzletek közt. Majd meg-meg álltunk mikor megtetszett valami. Vettem Hye-nek egy telefont és sok-sok ékszert, ruhát, cipőt.
Majd éppen leültünk fagyizni mikor csörgött a telefonom.
- Hye...elkel ugranom egy kicsit, addig maradj itt ésa fiúk vigyáznak rád.
- Rendben, és el ne merj szökni nekem.
- Okéé főnők. ~ Nem akarom magára hagyni, mi lesz ha elszökik, mi lesz ha elhagy?

Yoon Eun Hye

Mikor magamra hagyott olyan üresnek éreztem magam, mit kellene most tennem, hiszen olyan ismeretlen nekem itt minden.
- Unatkozom, talán elmehetek körbe nézni. ~ Felálltam és elindultam amerre a lábam vitt, persze a fiúk minden hová követtek még a vécébe is. Le kell ráznom őket, de hogyan...talán...itt az idő, hogy megszökjek? Miért most jut eszembe? De ha siker ül is a chip még bennem van és Chen...szeretem, képtelen lennék elengedni őt.
Ahogy egyre jobban haladtam egy ismerős hangra kaptam fel a fejem, de hiszen...Luhan?
- Luhan, hát te?
- Ezt inkább én kérdezhetném? Mi ez a ruha és a testőrök?
- Hát..ő...nehéz elmagyarázni, de....
- Tudok mindent Hye. Mindent tudok Chen családjáról, ezét nem mehettem oda vissza. Hogy lehet valaki ilyen, hogy képes embereket fogságban tartani?
- Luhan...Chen nem olyan.
- Persze, ő jó ember, el is hiszed? Te is egy rab vagy a sok közül.
- Nem...én már nem vagyok az.
- Akkor mi vagy? Itt a lehetőség, hogy megszökj.
- Nem Luhan, nem szökök meg.
- Miért, mellettem jobb lenne az életed.
- Látod, miért szöknék meg ha magad mellé zárnál? Semmi értelme és legalább Chent szeretem.
- Értem...szóval ezért.
- Sajnálom Luhan. ~ Mikor elment elindultam a kijárat felé, de akkor valaki megragadott hátulról és beráncigált egy kocsiba.

10.rész Egy hirtelen jött cím

"Chen"

Még soha sem voltam ilyen boldog mint ebben a pár másodpercben, soha sem dobogott még így a szívem, majdnem kiesett a helyéről annyira izgultam. Végre kimondta a varázsszót amire annyira vágytam. Boldog vagyok, hogy a karjaimban tarthatóm, hogy végre érezhetem. Most semmi sem számít csak az, hogy mi ketten boldogok legyünk. Soha többi nem akarom bántani, vagy meg siratni, boldogan akarom eltölteni a vele együtt töltött napokat. De ahhoz, hogy végleg vele legyek, nekem kell lennem az örökösnek. Nem érdekelt eddig annyira a nagy verseny, de most már igen, amíg nem én vagyok az úr a háznál addig nem lehet teljesen az enyém. De mivel nekem mindene kell, így azzá kell válnom és akkor nem kell semmitől félnem.
Miközben Hye még a beteg ágyon feküdt, addig én össze szedtem magam és neki álltam ki dolgozni egy tervet. Csattanósnak kell lenni az ötletemnek, ha én akarok nyerni. Az öregeket nem könnyű lenyűgözni, ezt már nagyon jól megtapasztaltam. Egész nap ezen dolgoztam, közben néha-néha meglestem Hyet, hogy, hogy van. Hála a sebe kezd gyógyulni, de már három napja magas láza van. Egész éjszaka mellette vagyok, próbálom lejeb venni a lázát, így mindig vizes borogatást raktam a fejére. Miközben aludt, én még akkor is dolgoztam. A napok gyorsan teltek, és Hye egyre jobban érezte magát, ma már feltudott állni és kis segítséggel menni is tudott.

Majd eltelt még egy hét, és Hye most már sokkal jobban van, már dolgozni is tud, de nem olyan megerőltetőt. Végül is vissza hozattam magam mellé, így újra az én szobalányom. Már csak pár nap van vissza az ülésig, de még előtte lesz egy parti. Méghozzá az én születés napom, és már tudom is mit kérek ajándékba. Éppen ezért tartok most édesapám szobája felé. Mikor megérkeztem egyből fogadott és a nagy bőrfotelben ült, kávét szürcsölve. Mosollyal üdvözölt majd intett, hogy üljek le, vele szembe foglaltam helyet.
- Mi szél hozott fiam? Hogy állsz a dolgokkal?
- Jól apa, de nem ezért jöttem.
- Akkor miért?
- Lenne egy kérésem feléd, hiszen most lesz a születésnapom...és hát még soha sem kértem semmit sem, de most lenne valami.
- Ohh...a fiam kér valamit, hát mi lenne az, hiszen mindened meg van ami kell.
- Nekem semmi más nem kell...csak ő...nekem csak ő kell, apa...van egy lány...
- Lány?? Ki az?
- Ő...a szobalányom...
- Ohh, stop...szóval ágyast akarsz belőle csinálni?
- Igen apa...lehetséges?
- Nem tudom, hiszen annyi ágyasod van, minek még egy?
- Nekem ők nem kellenek, nekem csak ő kell, apa kérlek.
- Oké, legyen, de...lenne egy feltételem.
- Mi lenne az?
- Nyerj a választáson, semmi más nem kell, csak hogy te nyerj.
- Apa, azt hittem Kris az aki megfelelő lenne rá. Hiszen te is őt akarod, nem?
- Nem, Kris nem lehet örökösöm, mert akkor itt kifog törni a háború.
- Mi? Apa, Kris nem olyan. Hiszen őt valamivel jobban támogattad mint engem egész életemben.
- Meg volt az okom, de most....neked kell győznöd.
- Ha annyira akarod, hogy én legyek az akkor miért hívtál össze egy gyűlést?
- Mert ha én választom ki az örökösömet, akkor megpróbál majd megölni téged. De ha vannak mögötted, akkor nem tud hozzád nyúlni.
- Apa, te ezt nézed ki belőle? Hiszen a fiad.
- Nah és? Az nem jelent semmit sem, nagyon jól ismerem a természetét. Nah...benne vagy?
- Természetesen, hiszen ez volt a tervem apa, de akkor az a lány az enyém, ügye?
- Igen, ma eset...kihirdetem. ~ Ahogy kezet ráztunk, boldogan mentem keresve Hyet, akit persze a szobámban találtam meg. Nagy mosollyal fogadott, majd hirtelen megöleltem és csókot nyomtam a homlokára, majd a pici órára és hosszan az ajkira.
- Mitől vagy ilyen boldog Chen?
- Mától...ne a nevemen szólíts, hanem...
- Hanem min?
- O...oppaaa, mond, hallani akarom. ~ Hye ellökőt és rázni kezdte a fejét, persze nem hagytam ennyiben, utána mentem, de ő hamar kikerült.
- Mond kérlek.
- Nem, nem megy, ez túl korai. Majd később.
- Nem, nem, nem, most. ~ Hye az ágyra ugrott és felvett egy párnát amivel meg akart ütni, de gyorsabb voltam és leterítettem az ágyra. Főlé magasodtam és lefogtam mind két kezét.
- Mond ki...
- Nem.
- Nahh...a kedvemért.
- O...op...oppa.
- Nem halódtam, hangosabban.
- Aigooo, halottad te...direkt csinálod.
- Nem én... ~ Hye kiszabadította  a kezét és ledobott magáról, de utána nyúltam, hogy a karjaimban érezzem. De éppen, hogy jól éreztem magam mikor valaki hirtelen benyitott a szobámba. Mivel nincs mit tagadnunk a kapcsolatunkról így nem váltunk el egyből. De mikor megláttam Parkot, gyorsan felkeltünk.

- Mi szél hozott Park úrnő?
- Mit csináltok ti?
- Miért, nem látód?
- Látom jól el vagytok ti ketten, de...miért nekem kell vele foglalkoznom? Ha őt akarod ágyasnak, akkor kérj meg valaki más, hogy készítse fel az estéhez. ~ Hye hirtelen felém nézett, és kérdően meredt rám.
- Ezt hogy érti Chen?
- Vajon, Chen az ágyasává tett, ami soha sem akartál lenni. Most boldog vagy Hye? ~Mérgesen léptem egyet Park felé, azt sugallva, hogy hagyja abba.
- Mi a baj Chen, talán félsz, hogy Hye megszökik? Ohh vagy talán őt meg sem kérdezted?
- ELÉG PARK...ne szólj bele a dolgunkba, nem vagy te itt senki sem. Menj és törődj a magad dolgával.
- Tényleg, mit gondolsz Hye...igent mondasz, vagy nemet? ~ Felé néztem és lesütötte a tekintettét, nagyon jól tudom, hogy ez mit jelent. Most biztos nagyon mérges rám, de ezen is túl kell esnünk, nem de?
- Menj ki Park, beszélnem kell vele. ~ Láttam, hogy nem tetszett, ahogy beszéltem vele, de végül is kiment én pedig Hye felé léptem. A kezemet a vállára akartam tenni, de kikerülte.
- Mi ütött beléd Chen, hogy gondoltad, hogy csak úgy kihirdeted, hogy mától az ágyasod vagyok? Nekem talán nincs beleszólásom?
- Nem, csak..
- Csak mi, mindig te döntesz mindenen, engem meg sem kérdezel, és talán el sem akartad mondni, ügye?
- de igen, de ettől féltem...
- MITŐL?
- Látod ettől, ki akadsz mindenen, folyton felhúzod magad.
- Még csodálod, soha sem gondoltam arra, hogy véletlen ágyas leszek.
- Mi csak...így lehetünk együtt. ~ Hye szeme felcsillant, talán megértette, hogy miért tettem ezt.
- Oké...ágyas leszek, de akkor velem is úgy fognak bánni mint Park-kal.
- Alap, sőt...még jobban. ~ Boldogan indultam meg felé, és a karjaimba zártam. Olyan boldog vagyok, hogy így alakult.

Mikor este lett, mindenki összegyűlt a csarnokban, hogy megtudják ki lesz az új jövevény. Az aula megtelt eberekkel, mindenki sorban állt, annyi sor volt amennyi munka lehetőség, a szobalányok egy sorban míg a cselédek is, és így ment tovább. Mikor apa bejött mindenki csendben lett, én a jobb oldalán álltam a bal oldalon pedig Kris, Park-kal együtt. Az én oldalamon még nincs senki, de nem sokára lesz. Persze Kris-nek is sok ágyasa van, de köztük is meg van a rangsor. Hyung Park-ot részesíti nagyobb előnyben, így ő ott a főnők, ő megy mindenhová Kris-sel, míg a többi ágyas csak egy éjszakai kaland. Nálam is így lesz, Hye lesz a fő ágyasom, de én senki mást nem engedek be az ágyamba, csak is őt.
- Örülök, hogy összegyűltünk ma. Van egy bejelentésem, a fiam Chen, egy új ágyast avat fel. A neve Yoon Eun Hye, kérlek lépj be.

Istenem milyen gyönyörű, tényleg a ruha teszi az embert. Mindenki nyüzsögni kezdet és halottam, hogy miket beszélnek. Még Kris-nek is leeset az álla, hát igen...nekem van a világ legszebb csaja. Hye apa elé lépett és megláttam valamit a szemében, mikor apámra nézett. Még hozzá gyűlöletet, nem tehetek ez ellen semmit, hiszen Hye nagyon gyűlöli. El kell fogadnom, hogy a dolgokat nem lehet megváltoztatni.
- Yoon Eun Hye, mától harmadrangú ágyassá nevezlek ki. ~ Hye szemei nagyot nőttek mikor meghallotta a harmad rangot, de nem csak neki, hanem mindenkinek aki itt bent volt, csak nekem nem, én már az elején tudtam, hogy ilyen magas rangot fog kapni. Hye már olyan hatalommal bír mint Park úrnő. Meghajolt majd a szolgák elé fordul,t és akkor minden egyes ember hangosan köszöntötte és üdvözölte.
- Gratulálunk Yoon úrnő. ~ Mikor minden lezajlott odamentem Hye-hez és átöleltem.
- Az án drága úrnőm.
- Hogy lehetek már si harmadrangú ágya?
- Ohh...csak, de azon vagyok, hogy első rangú legyél és akkor olyan leszel itt mint egy királynő. ~ Boldogan lépkedtünk Hye szobálya felé, de akkor Park jelent meg előttünk és hirtelen lendült a kezem Hye felé, majd lesújtott.

9.rész Az igazság

"Chen"

Mióta megláttam Hyet Luhan karjai közt, azóta nem tudom kiverni a fejemből. Mindent megpróbáltam, de nem megy. Majd mikor Hye rám nézett felismertem tekintetéről, hogy ő ezt nem akarta, de miért próbált előttem úgy tetetni, mintha neki semmi köze nem lenne? Nem tudok kiigazodni róla, azt mondta nem érez irántam semmit, akkor miért érzem úgy, hogy ő is vágyik rám? Áhh nem értek már semmit, akkor azok ketten tényleg összejöttek? Nem, az nem lehet, hiszen ha Luhan rájön az igazi énünkre akkor biztos tett volna már valamit. Mi kellene tennem, mit csináljak? Bánatomban elnyújtózkodtam az ágyon, és a két kezemet a fejem alá raktam, közben a két lábam a földet súrolta.
Hye nem lehet együtt Luhan-nak, ők nem illenek össze, sehogy. Mit is próbálok bebeszélni, hiszen ők ketten jól mutatnak együtt. Luhan jobb lenne neki mint én, ő kedves míg én nem. Igaz jól tudom, hogy nem lehetnek együtt, hiszen Hye ide tartózik. Hirtelen felültem és elképzeltem ahogy ők most ketten lehet, hogy egymás karjaiba vannak. Gyorsan megráztam a fejem, hiszen nem lehetséges, Hye nem olyan. Mi van ha Luhan elkéri apától és itt hagy? Belegondolni is rossz. Jobb lenne ha inkább elmennék egy frissítő éjszakai futásra.
Ahogy léptem is ki a szobámból Hyun-Ki rohant felém és a nevemet kiáltotta, szinte már sikoltót.
- Uram, uraaam..nagy baj van.
- Mi a baj?
- Hye a szobalányt megtámadta egy bolond nő személy, és be van zárva az ajtaja.
- És...már nem én hozzám tartózik.
- De magánál van egy kulcs a szobájába...
- Hol van Park úrnő?
- Ő nincs éppen itthon, uram siessünk...~ Megragadta a kezem, de kirántottam és mérgesen néztem rá.
- Hogy mersz hozzám érni, engem nem érdekel némi szobalány. Majd megoldja, hiszen egy bolond nő mit tehetne vele? ~ Ahogy elindultam Hyun-Ki utánam kiáltott.
- Kés van nála és meg akarja öt ölni... ~ Nem vártam, hogy befejezze rohantam is amilyen gyorsan csak tudtam. Nem halhat meg Hye, meg kell mentem. Mikor megérkeztem már egy csomóan álltak az ajtó előt, gyorsan elkiabáltam magam, hogy félre majd az ajtó felé szaladtam. Kiakartam nyitni, de tényleg zárva volt, gyorsan elővettem a kulcsokat és egyesével próbálgattam őket, majd sikítást hallottam, megijedtem és kieset a kezemből a kulcs, de gyorsan összeszedtem magam és kivágtam az ajtót. Épp jókor mert Hye erre felé szaladt a nő pedig utána, de akkor elkapta Hye haját, gyorsan odarohantam és szétválasztottam majd két férfi jött be lefogni. Majd csak azt éreztem meg, hogy Hye szorosan hozzám bújt. Nem értettem a reakcióját, de jól eset a karjaimba fogni a törékeny testét. A kezem a hajára vándorolt így nyugtatva őt. Ahogy belemélyültem volna az illatába, hirtelen ellökött és nekicsapódtam a falnak. majd azt vettem észre, hogy a nő kihúzza a kést Hye-ból. Majd újra lecsap ugyan oda szúrva. Hye összeset, de gyorsan ott termettem és a karjaiba fogtam.
- Hye...hallasz...Hye, ne csukd be a szemed, nem halhatsz meg. Hallód? ~ Hiába szólítgattam lassan, könnyes szemit becsukta. A félelemtől, hogy véletlen meghalhat elkiabáltam a  nevét és a karjaimba kaptam. Rohantam az orvos szobáig majd erőből berúgtam az ajtót. Az orvos gyorsan neki is állt, kizavart mindenki és behívta a segítőit. Nem vihetem kórházba, hiszen Hye olyan a való életben mintha halott lenne. Azért alakítottunk ki itt a házban egy kórház szintet. Még zajlik a műtét addig kint vártam, de az idő nagyon lassan ment el. Több mint két órát vártam kint mikor végre kilépet az orvos. Hála nem kaptam rossz hírt, a műtét sikeres volt és még az volt a szerencse, hogy a két szúrás egy helyen hatolt be.

Egy nagy kő esett le a szívemről, mikor mindenki kiment bementem hozzá. Hye még komában volt és nyugalmasan feküdt az ágyon. Mellé ültem és megfogtam a kezét és csókot leheltem a puha bőrére.
- Bárcsak tehetnék érted valamit...miért, miért löktél el? Most...nekem kellene itt feküdnöm, nem neked. Miért tetted?

'Yoon Eun Hye"

Talán meghaltam, vagy hogyan kerülök ide? Egész életembe abban a házban éltem, de most...ez a hely ismeretlen számomra. Egy nagy mező közepén állok, és ha elnézek jobbra egy tó fogad, majd ha balra nézek egy hatalmas ház áll. Gyönyörű pont olyan amiről csak álmodhatok. Minden olyan nyugalmas, semmi mást nem hallok, csak a szél lágy hangját, ahogy végig siklik a fák lombjai közt. Majd a tó halk csobogását, ahogy a halak kibe ugrálnak a vízben. A ház felé indultam, közben élveztem a nap sugarait ahogy a bőrömre vetődik és a lágy szelő simogatását. Majd a távolban egy kellemes gyermek hang kiáltotta el a nevem. Felé pillantottam és egy kislányt pillantottam meg, ahogy felém fut.
- Anya, anyaaa...néz.... ~ Én, én lennék az anya? Mosolyt csaltam az arcomra és az ölembe kaptam, olyan aranyos kislányom van. Belemerültem a kislány gyönyörű hangjába és csodáltam őt. A ház ajtaja kinyílott....és óvatos felé kaptam a fejem, majd megláttam őt...kit annyira hiányoltam.  
Chen állt az ajtóban és nekem integetett, majd elmosolyogta magát amitől a szívem nagyot ugrott.

 A kislányom kiszaladt a karjaimból és Chen felé futott, majd az ölébe ugrott. Boldog vagyok...ha ilyen lehetne az életem akkor soha sem szeretnék felébredni. 

Hirtelen nyitottam ki a szemeimet és akkor eset le, hogy ez csak állom volt. Milyen szép állom, kár hogy ilyen hamar vége. Éreztem a fájdalmat a hasamnál és akkor minden beugrott, csoda, hogy túléltem.
- Hye felébredtél? ~ A hang felé kaptam a fejem és Chent pillantottam meg.
- Chen...
- Hogy voltál képes ilyet tenni?
- Mit tettem?
- Nekem kellene most itt feküdnöm...
- Nem, nem hagyhattam, hogy megsérüljön. Mellesleg engem célzott. ~ Megfogta a kezem és mélyen belenézett a szemembe.
- Miért tetted? Hiszen gyűlölsz.
- Nem....soha sem gyűlöltem önt.
- Mi?
- Én megkedveltem magát, de jól tudtam, hogy mi nem lehetünk együtt.
- Szóval...te kedvelsz engem, úgy mint én téged?
- Hmm...még annál is jobban. ~ Chen csak némán nézett rám, majd hirtelen megcsókolt.

8.rész Fájdalom és félelem.

"Yoon Eun Hye"

Mikor Chen magamra hagyott összeszedtem magam és megindultam a kijárat felé, hogy egy kis friss levegőt szívjak. Egyáltalán miért kérdeztem meg tőle, hiszen nagyon jól tudtam, hogy mit fog válaszolni, de biztosra akartam menni talán. A szavai szíven ütöttek, de nagyon jól tudom, hogy mi soha sem lehetnénk együtt boldogok. Hiába gondolok rá minden nap, hiába fáj tőle a szívem, tudom jól, hogy ennél mi soha sem lehetünk boldogabbak. Egyáltalán fogalmam sincs, hogy miért gondolok rá, csak el kellene felejtenem, de nem igazán megy ha egy fedél alatt lakik az ember. Próbálom elkerülni, de akár hová megyek ő mindig ott van.
- Hyeeee.... ~ A gondolkozásomat egy hang szakította félbe, és mikor félve felé pillantottam Luhant láttam meg, ahogy felém szalad a nagy esőben.
- Luhan, mit csinálsz, elázol.
- Értem nem bánom, valamit mondanom kell neked.
- Mi az, mi a baj?
- Én...annyira boldog vagyok melledet, hogyan mondjam el, hogy megértsd?
- Nem értelek.
- Látod egy szóval úgysem tudom elmagyarázni, így bocsáss meg amit most tenni fogok. ~ Tényleg nem értem mi a baja, de mikor szólni kívántam Luhan megragadta a karom és szájon csókolt. A döbbenettől nem tudtam ellökni magamtól, és csak némán álltam a karjai közt. Semmi mást nem hallottam csak az eső halk koppanását, ahogy a földre csapódik le. Mikor Luhan ajkai elváltak tőlem minden világos lett, értem hogy mit akart mondani, de nem is gondoltam volna.
- Most már érted mit akartam mondani?
- Igen, de...
- Látom rosszkor jöttem... ~ A hang felé kaptam a tekintettemet és igen, ő állt kint az esőben, és engem néz. Miért pont ő látott meg, miért nem valaki más? És egyáltalán miért fáj nekem őt így látnom, hiszen nem érez irántam semmit. Miért érzek megbánást, mikor semmi közünk egymáshoz. Mi hárman csendben álltunk egymással szembe, nem szólalt meg semelyikünk. Én lehajtottam a fejem, de közben éreztem, hogy ők ketten egymás szemébe bámulnak, és a levegőben egyre jobban lehetett érezni a harag illatát.
- Mit akarsz Chen? ~ Persze a csendet Luhan törte meg.
- Nem akarok én semmit sem, csak éppen most jöttek ki, ti meg...fogalmam sincs mit csináltok.
- Oké, akkor most elmehetsz Chen, van mit beszélnem ezzel a lánnyal, de ha te nem mész akkor mi megyünk. ~ Ahogy Chen gúnyosan elmosolyogta magát, Luhan megragadta a kezem és maga után húzott. Fogalmam sincs mit kellene most tennem, hiszen én még soha sem voltam ilyen helyzetben. Ha belegondolok nincs miért elküldenem Luhant, hiszen Chen az akivel rossz a kapcsolatom nem Luhan-nal. Nem rántottam ki a kezem Luhan szorításából, hanem oda mentem ahová ő visz. Mikor elhaladtam Chen mellett, éreztem a szúrós tekintettét és mintha pár másodpercre megéreztem volna az érintését. De biztos vagyok benne, hogy csak hallucináltam, hiszen annyira akarom az érintését. Mikor mi ketten maradtunk Luhan szólt egy szolgálónak, hogy hozzon nekünk törölközőt. Mikor megérkezett Luhan odajött hozzám és megtörölte az arcomat. Minden egyes érintésétől rosszul éreztem magam, hiszen nem ő az akit én kedvellek pedig ő olyan kedves, miért pont Chen az akit kedvelek? Ahogy Luhan engem törölgetett megéreztem a kezét az arcomon, majd egyre közelebb húzódott, szinte már összeértek az ajkaink. De mikor megcsókolhatott volna hátrálni kezdtem, amitől persze Luhan meglepődőt.
- Sajnálom Luhan, de én...nem vagyok felkészülve egy kapcsolatra.
- Ne mond ezt, tudod te, hogy mennyit készültem lelkileg erre, hogy végre kiadjam magamból az érzéseimet?  Tudom jól, hogy nem ez a baj...valami más van, ugye?
- Luhan...köszönöm mindent neked, de én nem lehetek veled, nincs ok rá...csak nekem olyan vagy mint egy testvér.
- Nem Hye, van valami a levegőben és ezt Chen is nagyon jól tudja, talán...te is kedveled őt?
- NEM, nem Luhan...hiszen ő olyan más, közte és köztem soha sem lehet semmi, mellesleg ő a főnököm fia.
- Ahogy tagadód...nagyon látszik, hogy az érzéseid nagyon erősek iránta, és ahogy látom Chen is így van vele. Nem kell előttem tagadnod.
- Látom te olvasol bennem, igen Luhan nagyon kedvelem, sőt szeretem. És most fogalmam sincs miért mondom ezeket neked?
- Megértelek, de Chen soha sem volt az a fajta aki kimutatja az érzéseit, ha igen akkor is csak azért mert le akar feküdni a lánnyal. Mivel Chen az akivel versenyeznem kell akkor legyen, mindig ő az aki mindig mindenben nyer. De most...nem adlak fel, ha kell elnyerem a szívedet. ~ Szólni szerettem volna, de addigra egyedül hagyott. Mit kellene tennem vele, hiszen ő olyan ártatlan. Mikor összeszedtem magam megindultam lezuhanyozni, mert most nagyon jól esne egy kis meleg víz. Mikor bementem a szobámba rázártam a kulcsot, és elkezdtem levetkőzni. De akkor halk sóhajt hallottam meg a hátam mögött, gyorsan hátrapillantottam és egy szobalányt vettem észre aki a sarokban ül és engem néz. Hogyan jött be ide?
- Elnézést de...
- Shhh...~ Jól megfigyeltem, de nem volt ismerős, a lány szerintem bolond lehet. A fal mellett guggolt és hintázott, közben fel le nézett. Az arcáról csak ijedséget lehetett leolvasni. Közelebb léptem, de akkor elkiáltotta magát és egy kést rántott elő. Ijedtembe hátra ugrottam és megkerültem az asztalt, hogy legyen valami köztünk. A lány felém indult és a késsel hadonászott.
- Te...te...álnok kígyó.
- Nem tudom ki vagy, de tedd el a kést.
- Nem, nem...ez a barátom...aki segít nekem...te te hallott vagy...
- Mit akarsz? Mit tettem....
- Elvetted tőlem...igen te voltál az....miattad meghalt ő...kit szerettem.
- Még is kit...~ A lány felém rendült és elkiabáltam magam és akkor kopogást hallottam meg az ajtón túl.
- Hye....te vagy bent?
- Igen, de ki ez a lány?
- Előbb nyisd ki az ajtót.
- Nem tudom, mert mellet van a kulcs.
- Ah remek, akkor valahogy várd meg míg bemegyünk. A lány bolond, valahogy tereld el a figyelmét.
- NEM VAGYOK BOLOND, te vagytok azok....és...te...te kígyó...add vissza őt nekeeem. ~ Újra felém indult és esélyt láttam, hogy kiszabaduljak, majd megindultam a kulcs felé, de éppen, hogy meg volt az ajtó kicsapódót és Chent pillantottam meg. Futni kezdtem, de lány megragadta a hajam és magához húzott. Próbáltam szabadulni, de nem ment majd Chen lépett közbe.
- Enged el...hallód?
- Nem, nem nem nem....meg kell halnia....~ Épp ahogy kimondta Chen-nek sikerült kitépnie a keze közül, és kér férfi fogta le. A nagy ijedség miatt nem gondolkoztam és csak is egyre tudtam gondolni, még, hogy Chen karjaiba találjak menedéket. Szorosan magamhoz húztam, és a nagy mellkasára fektettem a fejem. A két kezemmel átkaroltam és még jobban belesüllyedtem az illatába. De mikor kinéztem a válla felett megláttam, hogy a bolond nő kitépi magát és a késért nyúlt majd megindult felénk. A kés megcsillant a fényben és egy kép jelent meg előttem, ahogy a szüleim gyilkos fegyvere is felcsillant mielőtt lesújtott volna. Gyorsan ellöktem Chen,t aki a falnak csapódót, és akkor megéreztem a belém hasító fájdalmat. Éreztem ahogy kétszer is belém hatol a kés. Majd meghallottam a távolban Chen hangját, majd két kart éreztem meg a testem körül. Mikor a sötét homály elterítette a tudatomat,előtte Chen gyönyörű arcát pillantottam meg.

7.rész Fájdalom

"Chen"

Fogalmam sincs miért tettem ezt, miért jöttem ide, és miért ütöttem meg Luhant a legjobb barátomat? Nem értem mi ez a harag iránta, hiszen semmit sem tett, akkor miért vagyok rá mérges? Nem tehet ő semmiről, csak is én velem van a baj, nem tudom türtőztetni Hye iránti érzéseimet. Mikor megláttam őket nevetgélni olyan féltékenység tőrt rám, hogy csak így tudtam kiadni magamból. Most ahogy ők ketten itt állnak előttem nagyon jól tudom, hogy ezt már nem tudom visszacsinálni. Hye hirtelen felállt és kérdően nézet rám.
- Mit csinál? Miért ütötte meg?
- Semmi közöd hozzá, mivel egy nőt nem üthetek meg így ő volt a soros.
- Chen...nem értelek, miért kaptam ezt az ütést?
- Csak...egy szolgálva hencegsz mikor neki dolgoznia kellene, neked pedig nem kellene itt lenned.
- Oké, oké miért baj az, hogy vele beszélek? Mellesleg neked miért fáj az, hogy meglátogatom őt?
- Nekem nem fáj...csak, hogy tud ő nem lehet olyannak a barátnője mint neked.
- Mii? ~ Felállt és közelebb lépet, majd intettem Hye-nak hogy menjen ki, de ő olyan makacs...talán ezért szeretem, mert meg sem mozdult. Gúnyos mosolyt csaltam az arcomra és felé fordultam.
- Nem mész?
- Nem, mert mi éppen beszélhettünk maga meg szépen megzavarta.
- Haa..jáá én vagyok neked a főnököd. Szóval ha nem akarsz bajt, akkor most szépen kimész, még jó kedvembe vagyok. ~ De Hye Luhan mellé állt és belekarolt a karjába, na itt betelt a pohár. Megindultam felé és a vállamra dobtam, Luhan tiltakozott, de egy gyilkos pillantást lövelltem felé és lehiggadót. Hye próbált kiszabadulni, de nem tettem le csak az ajtón túl.
- Most pedig menj el...ne akard, hogy a szobádig így vigyelek végig.
- Miért...miért teszi ezt velem? Már nem a maga szobalánya vagyok, szóval ne nézzen rám, sőt...csináljon úgy mintha nem is ismerne.
- Éppen azon vagyok ha nem látnád, ne lássalak meg még egyszer a férfi részlegen. ~ Szólni készült, de fájó szível rácsaptam az ajtót. Még pármásodpercig az ajtó előtt álltam, de Luhan hangja felébresztett.
- Mire volt ez jó Chen?
- Bocsi, de ha őt üvöltöm le, akkor sem tanul belőle semmit, de ha valaki mással bánok így, akkor talán nem követi el többé a bajt. Bocsáss meg Luhan, nem volt szándékos, de többé ne keresd őt.
- Miért, ki szabja meg?
- Mi?
- Chen...ő egy ember akinek élete van, te csak egy ember vagy ebben a házban semmi más, neked nincs beleszólásod abba, hogy én vagy ő éppen kivel beszélget.
- De igen van, mert ő itt dolgozik, itt él. Én...azt csinálok vele amit akarok.
- Ő nem egy tárgy, vagy egy állat, ő ember, vannak érzései, van szíve.
- És szerinted neked adta a szívét?
- Engem nem érdekel...mert én neki adtam.
- Mi, te...szereted, kinek annyi előkelő nője lehetne?
- Nem izgatnak engem némi holmi lányok, engem olyanok érdekelnek akiknek van lelkük. Akik megnevettetnek, és benne minden megvan ami nekem kell.
- Jáá...nem szeretheted.
- Miért, mert talán te is érzel valamit iránta? ~ Némán álltam előtte és ahogy azt a beképzelt arcát néztem legszívesebben most is megütném, és meg mondanám neki, hogy ne nyúljon hozzá a nőmhöz.
- Luhan, nem akarok balhét, de felejtsd el őt.
- Hmm...nem, nem fogom, sőt...nem érdekel ha nem érez irántam semmit, akkor is az enyém lesz.
- Bolond vagy.
- Nem vagyok az, csak szerelmes. ~ Mikor kiment leültem a kanapéra és kimeredtem az ablakon. Milyen igaza van, nekem is mindent meg kellene tennem a szerelemért. Bárcsak én is egy egyszerű családba születtem volna, akkor nem kellene így élnem. Boldog lehetnék Hye-vel, elvehetném, sok gyerekünk lehetne és én lennék a legboldogabb férfi a világon. Bárcsak így lenne. Éppen készültem felkelni mikor Kris lépet be az ajtón.
- Végre meg vagy, gyere gyorsan az ülés terembe. ~ Vajon mi lehet a baj? Hyung mintha egy kicsit ideges lenne ami rá nem jellemző. Mikor odértem már mindenki a helyén ült, csak egy szék volt üres középen az pedig apa helye. Ami nem sokára vagy az én helyem lesz vagy Krisé. Mikor apa lépet be mindenki felállt, csak én maradtam ülve és Kris.
- Üdvözlök mindenkit ezen az ülésen, tudom, hogy hirtelen hívtalak össze titeket, de...van egy bejelentésem. Én nagyon öreg vagyok már és az orvos szerint nincs sok hátra nekem, így titeket szeretnélek megkérni, hogy segítsetek. Mert...én...mától...lemondok. ~ Felkaptam a fejem, de nem csak én hanem mindenki, tudtam jól, hogy ez lesz, de nem, hogy ilyen hamar.
- Kérem legyenek csendesebben, mert szeretném ha önök választanának a fiaim közül.
- Apa...~ Hirtelen Kris állt fel és hangosan apára kiáltott.
- Mi az? Talán félsz, hogy nem te elszel az?
- Nem, csak nem úgy volt, hogy megírtad?
- De igen, de a szavaztok segítenek nekem, hogy tényleg jól választottam.
- Apa, hiszen nincs mit firtatni, hiszen Chen fiatal és nem ért hozzá, mellesleg soha sem érdekelte semmi sem. Csoda, hogy most itt ül. ~ Ezekre a szavakra mindenki elkezdet bólogatni és egymásnak beszélni. Mindenki a testvérem mellett áll, remek. Nem törődve semmivel felálltam kihangsúlyozva, hogy rám figyeljenek. Minden szem engem nézett és egyáltalán nem voltam zavarban.
- Lehet, hogy nem ismerjük jól egymást, de attól még nekem is adhatnak egy esélyt nem Hyung? Mi lenne ha egy versenyben öntenénk el, apa majd eldönti mi legyen a címe és akkor dönthetnek ki a legalkalmasabb a vezetésre.
- Jááá Chen, ne csinálj úgy mintha...
- Elég Kris, nem rossz ötlet, benne vagyok.
- Apaa...
- Most pedig mindenki elmehet, ti pedig velem jöttök. ~ Apa dolgozó szobájába mentünk és mind ketten vele szembe foglaltunk helyet.
- Amit Chen mondott nem rossz ötlet, mi is legyen a cím?
- Apa, tudod jól, hogy Chen nem ért semmihez.
- Úgy látom félsz tőlem Kris.
- Mi?
- ELÉG LEGYEN, én mondom meg mit csináltok. A cím pedig legyen...áhhh meg is van. Le lesz bontva egy ház, de nem tudjuk mi legyen oda építve, találjatok ki valamit, oké? ~ Mind ketten igent mondtunk majd elköszöntünk tőle.
- Csak, hogy tud Chen nem fogok ellened veszíteni.
- Jó hyung mert én sem ellened. Nah csá. ~ Láttam rajta, hogy nagyon mérges rám, de nem hiheti el azt, hogy mindig azt teszem amit ő mond. Ahogy egyre jobban haladtam a belső udvarban egy kellemes hangra figyeltem fel. Mikor odaértem Hyet pillantottam meg, ahogy az ablakot pucolja és közben énekel. Némán nekidőltem a falnak és csendben figyeltem. Az arca már tiszta víz volt, de olyan mulatságos őt nézni, közben pedig az eső is elkezdet esni. Ahogy törölgette az ablakot hirtelen megállt, majd felém nézet.
- Látom el vagy. Nem is zavarok...
- Chen... ~ A nevem hallatán lesokkoltam és felé kaptam a fejem.
- Te...a nevemen szólítottál?
- Igen...ohh sajnálom.
- Semmi baj, mit akarsz?
- Tényleg igaz amit akkor mondtál? Hogy nem jelentek neked semmit? ~ Miért kérdezi meg tőlem? És miért láttok fájdalmat a szemeibe.
- Igen, igaz, de hagyjuk már ezt.
- Értem, sajnálom.

- Semmi baj, menj dolgozni. ~ Mikor magamra hagyott próbáltam lenyugtatni a szívem, de hiába mindig az ő arcára gondoltam. A lábaim maguktól elkezdtek futni és azt vettem észre, hogy kint találtam magam az esőben és mikor megláttam Hye felé indultam le hirtelen megálltam, mert Luhan...hirtelen megjelent és...megcsókolta. Miért fáj ezt látnom?

6.rész Hazugságok

"Chen"

Miközben azt a lányt csókoltam kit legjobban szeretek nem törődtem semmivel, nem érzékeltem a külvilágot. Semmi sem izgatott, nem érdekelt, hogy ki vagyok és az sem, hogy Hye kicsoda, csak élveztem ezt a gyönyörű pillantatott. Az ajkai olyan puhák mint amit elképzeltem, édes, kellemes érzés. Nem akartam ennél többet, de ahogy megéreztem már is még jobban megkívántam. Lassan a kezem a lábára vándorolt, majd egyre jobban hallattam felfelé és elértem a melleit, de mikor éppen a pólója alá nyúltam volna, hirtelen ellökött magáról. Nem szálltam le róla, csak az arcára néztem és akkor vettem észre, hogy sír. Megdöbbentem hiszen mikor megcsókoltam, visszacsókolt. Azt hittem ő is kíván, de tévedtem, az arca láttán minden kedvem elszállt és mérgesen szálltam le róla.  Míg felhúztam a felsőm Hye felszállt az ágyról és elindult volna ki az ajtón, de megállítottam.
- Talán én nem vagyok olyan fontos neked?
- Sajnálom uram, de...köztünk nem történhet semmi, hiszen én csak egy szolga vagyok.
- Egy szolgából is lehet ágyas. ~ Mikor ránéztem akkor vettem észre, hogy amit mondtam nem tetszett neki.
- Tudja, nekem eszem ágában sincs ágyas lenni, sem önnek, sem másnak. Nem adóm oda magam olyannak akit nem szeretek.
- Szóval...egy kicsit sem kedvelsz? Mikor én most kiöntöttem a lelkem?
- Sajnálom, de...soha sem néztem önre férfiként. Nekem mindig is a főnököm volt és az is marad.
- Tudom hogy nem igaz, hiszen visszacsókoltál.
- Csak mert féltem, féltem, hogy véletlen megölet, hiszen nekem innét nincs menekvés.
- És még ilyenkor is játszod a keményet, pedig nagyon jól tudom, hogy félsz tőlem.
- Nem félek, sem tőled, sem az apádtól, sőt...
- Miért? Miért gyűlölsz engem? Miért löksz el?
- Sajnálom.
- Nem kell, bocsiii...de...ne hidd el a szavakat amiket mondtam.

"Yoon Eun Hye"

Ahogy végig nézek rajta, legszívesebben újra  a karjaiba szaladnék, de nem lehet. Nekem más a célom, és soha sem leszek képes egy olyat szeretni aki megölte a családomat. Amiket mondott, hogy szeret valamiért nem elhihető, hogyan szerethetne pont engem?
- Tudod, amit előbb mondtam nem igaz.
- Mi?
- Mikor azt mondtam kedvellek, nem igaz, csak azért mondtam, hogy megdöngesselek. Bocsi, de nem gondoltam, hogy elhiszed. Azt hittem megadod magad ilyen szavak hallatán, de te tényleg más vagy mint a többi lány kit ismerek. Sajnálom, de fogalmam sincs miért pont téged választottalak, hiszen van egy csomó ágyasom, kik szépek, míg te...nem vagy az esetem. Most pedig menj el, nincs kedvem hozzád.
- Értem...szóval erre ment ki az egész, tudtam, tudtam, hogy maga ilyen és ilyen is marad. Maga soha sem volt felém őszinte, sőt még kedves sem, legalább egyszer ki mondhatta volna azokat a szavakat amitől jobban éreztem volna magam.
- Haa...te, tényleg kíváncsi vagy a véleményemre? Akkor megkapod, és őszinte leszek veled. Csak is azért vettelek magamhoz mert ez volt a célom, hogy lefeküdjek veled, de te olyan keménynek mutatod magad. Nem félsz semmitől, pedig kellene. Állandóan próbálsz kioktatni, pedig nem mész vele sokra. Jobban teszed, ha most lelépsz és soha sem kerülsz többet a szemem elé. Látód kedves vagyok, hiszen megkímélem az életed. ~ Nem tudtam mit mondani , hiszen a szava szíven ütöttek. Nagyon fájt...próbáltam eltakarni, de nem sokáig fogom bírni, így hát meghajoltam és kirohantam az ajtón. Mikor senki sem látott neki dőltem a hideg falnak, a hátam végig csúsztam rajta és a hideg padlón értem földet. Közben a fejemet a térdemre hajtottam és hangosan kiadtam magamból a fájdalmamat. Már régen éreztem akkora fájdalmat, utoljára akkor éltem át mikor a szüleim meghaltak. És most újra rám törnek a rossz emlékek. Annyira fáj legbelül, de nem tehetek semmit, csak a bosszúra kell koncentrálnom. Képes leszek elnyomni az érzéseimet, mivel muszáj lesz.

"Chen"

Ahogy hátat fordított a szívem végleg összetört. Utána akartam menni, de nem volt ahhoz erőm, csak néztem ahogy egyre jobban eltávolodik tőlem. Azt hittem, hogy ő is kedvel annyira mint én őt, de tévedtem, a bosszú és a fájdalom sokkal erősebb mint valami szerelem. Soha sem fog megtörni, hiszen neki csak egy cél lebeg a szemei előtt, de akkor miért fáj annyira? Miért érzem úgy, hogy legszívesebben magamhoz láncolnám? A szavakat amit hozzá vágtam, már most megbántam, nem akartam, de tudtam jól, ha az igazat mondtam volna, akkor kínosan érezném magam a közelébe. Hiszen hiába öntöttem ki a szívem, könnyen eldobott mint egy rongyot. Mikor az ágy felé lépkedtem megláttam a földön a pezsgős üveget, és akkor minden léjátszódót előttem, ahogy a karjaimba zártam és a finom csók. Minden fájdalmam egyre erősebb lett, lehajoltam az üvegér és pár másodpercig csak némán figyeltem. Majd mérgemben a falnak dobtam. Hangosan elkiabáltam magam és minden ami az utamba került a földhöz vágtam. Hyun-Ki lépet be és próbált nyugtatni, de nem igazán hatott. Majd hirtelen egy kéz lendült felém és arcon csapott. Lenyugodtam és az felé fordultam aki megütött és a bátyámat pillantottam meg.
- Még is mit művelsz?
- S semmit...
- AKKOR? Eszednél vagy? Éppen tárgyalás folyik ha nem tudnád, és minden le lehet hallani. Lehet, hogy téged nem izgat, de akkor legalább csendben lehetnél. És ha valami bajod van, akkor ad le valahogy máshogy a feszültségedet. Még mindig olyan vagy mint egy öt éves. Istenért felnőtt ember vagy, old meg a problémáidat emberként. ~ Mikor minden elmondott idegesen kiment a szobámból és egyedül maradtam, mikor lenyugodtam körbe néztem és a látványtól lesokkoltam. Minden szét volt törve, a falon nagy pezsgő folt viritott, az ágy húzat a földön hevert. Nem ismerek magamra, egy nő hogyan hozhat ki magamból ilyet? Miért viselkedek így?
Gyorsan összeszedtem magam és elindultam a női részlegre, majd nem törődve semmivel bevágtam Park ajtaját. Ki éppen a tükör előtt ült és úgy nézet rám.

- Mi szél hozott ide?
- Nem kell egy szobalány?
- Nekem, mégis minek? Van nekem bőven elég. ~ Mikor végzet a sminkjével felállt és odament a tőle nem messze lévő asztalhoz, és öntött egy kis fehér bort. Majd odajött hozzám és a kezembe nyomta, el fogadtam mert talán ez egy kicsit enyhíti a dühömet.
- Lámlám, csak nem el fogadtad? Miért akarsz te nekem adni egy szobalányt?
- Csak mert sok van és rád gondoltam.
- Akkor miért nem küldöd vissza?
- Nincs szívem, mellesleg elég ügyes, pont ide való.
- Bocsi, de nincs hely, mi a neve?
- Yoon Eun Hye...
- Mi? Hye...ohh...végül is oké. Még elfér itt egy szobalány, nyugodtan küld ide.
- Oké? De miért gondoltad meg magad?
- Csak...mert láttam, hogy milyen ügyes...jót tesz majd a csapatomnak.
- Oké, akkor küldöm majd. ~ Lehúztam a bort majd kimentem egyenesen Hyun-Kit keresve, mikor megláttam éppen egy cselédet kiabált le.
- Uram..
- Az új lányt helyezd át Park úrnőhöz.
- M m miért? Hiszen olyan jól elvoltak.
- Ne kérdezd, csak CSINÁLD. Ha nem látnád nincs jó kedvem. ~ Mérgesen mentem végig a folyosón mikor nevetésre figyeltem fel, a szoba felé vettem az irányt és Luhant pillantottam meg, ahogy éppen Hye-vel nevetgélnek kettesben. A lábaim maguktól indultak el és azt vettem észre, hogy behúztam egyet Luhannak.