Még soha sem voltam ilyen boldog mint ebben a pár másodpercben, soha sem dobogott még így a szívem, majdnem kiesett a helyéről annyira izgultam. Végre kimondta a varázsszót amire annyira vágytam. Boldog vagyok, hogy a karjaimban tarthatóm, hogy végre érezhetem. Most semmi sem számít csak az, hogy mi ketten boldogok legyünk. Soha többi nem akarom bántani, vagy meg siratni, boldogan akarom eltölteni a vele együtt töltött napokat. De ahhoz, hogy végleg vele legyek, nekem kell lennem az örökösnek. Nem érdekelt eddig annyira a nagy verseny, de most már igen, amíg nem én vagyok az úr a háznál addig nem lehet teljesen az enyém. De mivel nekem mindene kell, így azzá kell válnom és akkor nem kell semmitől félnem.
Miközben Hye még a beteg ágyon feküdt, addig én össze szedtem magam és neki álltam ki dolgozni egy tervet. Csattanósnak kell lenni az ötletemnek, ha én akarok nyerni. Az öregeket nem könnyű lenyűgözni, ezt már nagyon jól megtapasztaltam. Egész nap ezen dolgoztam, közben néha-néha meglestem Hyet, hogy, hogy van. Hála a sebe kezd gyógyulni, de már három napja magas láza van. Egész éjszaka mellette vagyok, próbálom lejeb venni a lázát, így mindig vizes borogatást raktam a fejére. Miközben aludt, én még akkor is dolgoztam. A napok gyorsan teltek, és Hye egyre jobban érezte magát, ma már feltudott állni és kis segítséggel menni is tudott.
Majd eltelt még egy hét, és Hye most már sokkal jobban van, már dolgozni is tud, de nem olyan megerőltetőt. Végül is vissza hozattam magam mellé, így újra az én szobalányom. Már csak pár nap van vissza az ülésig, de még előtte lesz egy parti. Méghozzá az én születés napom, és már tudom is mit kérek ajándékba. Éppen ezért tartok most édesapám szobája felé. Mikor megérkeztem egyből fogadott és a nagy bőrfotelben ült, kávét szürcsölve. Mosollyal üdvözölt majd intett, hogy üljek le, vele szembe foglaltam helyet.
- Mi szél hozott fiam? Hogy állsz a dolgokkal?
- Jól apa, de nem ezért jöttem.
- Akkor miért?
- Lenne egy kérésem feléd, hiszen most lesz a születésnapom...és hát még soha sem kértem semmit sem, de most lenne valami.
- Ohh...a fiam kér valamit, hát mi lenne az, hiszen mindened meg van ami kell.
- Nekem semmi más nem kell...csak ő...nekem csak ő kell, apa...van egy lány...
- Lány?? Ki az?
- Ő...a szobalányom...
- Ohh, stop...szóval ágyast akarsz belőle csinálni?
- Igen apa...lehetséges?
- Nem tudom, hiszen annyi ágyasod van, minek még egy?
- Nekem ők nem kellenek, nekem csak ő kell, apa kérlek.
- Oké, legyen, de...lenne egy feltételem.
- Mi lenne az?
- Nyerj a választáson, semmi más nem kell, csak hogy te nyerj.
- Apa, azt hittem Kris az aki megfelelő lenne rá. Hiszen te is őt akarod, nem?
- Nem, Kris nem lehet örökösöm, mert akkor itt kifog törni a háború.
- Mi? Apa, Kris nem olyan. Hiszen őt valamivel jobban támogattad mint engem egész életemben.
- Meg volt az okom, de most....neked kell győznöd.
- Ha annyira akarod, hogy én legyek az akkor miért hívtál össze egy gyűlést?
- Mert ha én választom ki az örökösömet, akkor megpróbál majd megölni téged. De ha vannak mögötted, akkor nem tud hozzád nyúlni.
- Apa, te ezt nézed ki belőle? Hiszen a fiad.
- Nah és? Az nem jelent semmit sem, nagyon jól ismerem a természetét. Nah...benne vagy?
- Természetesen, hiszen ez volt a tervem apa, de akkor az a lány az enyém, ügye?
- Igen, ma eset...kihirdetem. ~ Ahogy kezet ráztunk, boldogan mentem keresve Hyet, akit persze a szobámban találtam meg. Nagy mosollyal fogadott, majd hirtelen megöleltem és csókot nyomtam a homlokára, majd a pici órára és hosszan az ajkira.
- Mitől vagy ilyen boldog Chen?
- Mától...ne a nevemen szólíts, hanem...
- Hanem min?
- O...oppaaa, mond, hallani akarom. ~ Hye ellökőt és rázni kezdte a fejét, persze nem hagytam ennyiben, utána mentem, de ő hamar kikerült.
- Mond kérlek.
- Nem, nem megy, ez túl korai. Majd később.
- Nem, nem, nem, most. ~ Hye az ágyra ugrott és felvett egy párnát amivel meg akart ütni, de gyorsabb voltam és leterítettem az ágyra. Főlé magasodtam és lefogtam mind két kezét.
- Mond ki...
- Nem.
- Nahh...a kedvemért.
- O...op...oppa.
- Nem halódtam, hangosabban.
- Aigooo, halottad te...direkt csinálod.
- Nem én... ~ Hye kiszabadította a kezét és ledobott magáról, de utána nyúltam, hogy a karjaimban érezzem. De éppen, hogy jól éreztem magam mikor valaki hirtelen benyitott a szobámba. Mivel nincs mit tagadnunk a kapcsolatunkról így nem váltunk el egyből. De mikor megláttam Parkot, gyorsan felkeltünk.
- Mi szél hozott Park úrnő?
- Mit csináltok ti?
- Miért, nem látód?
- Látom jól el vagytok ti ketten, de...miért nekem kell vele foglalkoznom? Ha őt akarod ágyasnak, akkor kérj meg valaki más, hogy készítse fel az estéhez. ~ Hye hirtelen felém nézett, és kérdően meredt rám.
- Ezt hogy érti Chen?
- Vajon, Chen az ágyasává tett, ami soha sem akartál lenni. Most boldog vagy Hye? ~Mérgesen léptem egyet Park felé, azt sugallva, hogy hagyja abba.
- Mi a baj Chen, talán félsz, hogy Hye megszökik? Ohh vagy talán őt meg sem kérdezted?
- ELÉG PARK...ne szólj bele a dolgunkba, nem vagy te itt senki sem. Menj és törődj a magad dolgával.
- Tényleg, mit gondolsz Hye...igent mondasz, vagy nemet? ~ Felé néztem és lesütötte a tekintettét, nagyon jól tudom, hogy ez mit jelent. Most biztos nagyon mérges rám, de ezen is túl kell esnünk, nem de?
- Menj ki Park, beszélnem kell vele. ~ Láttam, hogy nem tetszett, ahogy beszéltem vele, de végül is kiment én pedig Hye felé léptem. A kezemet a vállára akartam tenni, de kikerülte.
- Mi ütött beléd Chen, hogy gondoltad, hogy csak úgy kihirdeted, hogy mától az ágyasod vagyok? Nekem talán nincs beleszólásom?
- Nem, csak..
- Csak mi, mindig te döntesz mindenen, engem meg sem kérdezel, és talán el sem akartad mondni, ügye?
- de igen, de ettől féltem...
- MITŐL?
- Látod ettől, ki akadsz mindenen, folyton felhúzod magad.
- Még csodálod, soha sem gondoltam arra, hogy véletlen ágyas leszek.
- Mi csak...így lehetünk együtt. ~ Hye szeme felcsillant, talán megértette, hogy miért tettem ezt.
- Oké...ágyas leszek, de akkor velem is úgy fognak bánni mint Park-kal.
- Alap, sőt...még jobban. ~ Boldogan indultam meg felé, és a karjaimba zártam. Olyan boldog vagyok, hogy így alakult.
Mikor este lett, mindenki összegyűlt a csarnokban, hogy megtudják ki lesz az új jövevény. Az aula megtelt eberekkel, mindenki sorban állt, annyi sor volt amennyi munka lehetőség, a szobalányok egy sorban míg a cselédek is, és így ment tovább. Mikor apa bejött mindenki csendben lett, én a jobb oldalán álltam a bal oldalon pedig Kris, Park-kal együtt. Az én oldalamon még nincs senki, de nem sokára lesz. Persze Kris-nek is sok ágyasa van, de köztük is meg van a rangsor. Hyung Park-ot részesíti nagyobb előnyben, így ő ott a főnők, ő megy mindenhová Kris-sel, míg a többi ágyas csak egy éjszakai kaland. Nálam is így lesz, Hye lesz a fő ágyasom, de én senki mást nem engedek be az ágyamba, csak is őt.
- Örülök, hogy összegyűltünk ma. Van egy bejelentésem, a fiam Chen, egy új ágyast avat fel. A neve Yoon Eun Hye, kérlek lépj be.
- Yoon Eun Hye, mától harmadrangú ágyassá nevezlek ki. ~ Hye szemei nagyot nőttek mikor meghallotta a harmad rangot, de nem csak neki, hanem mindenkinek aki itt bent volt, csak nekem nem, én már az elején tudtam, hogy ilyen magas rangot fog kapni. Hye már olyan hatalommal bír mint Park úrnő. Meghajolt majd a szolgák elé fordul,t és akkor minden egyes ember hangosan köszöntötte és üdvözölte.
- Gratulálunk Yoon úrnő. ~ Mikor minden lezajlott odamentem Hye-hez és átöleltem.
- Az án drága úrnőm.
- Hogy lehetek már si harmadrangú ágya?
- Ohh...csak, de azon vagyok, hogy első rangú legyél és akkor olyan leszel itt mint egy királynő. ~ Boldogan lépkedtünk Hye szobálya felé, de akkor Park jelent meg előttünk és hirtelen lendült a kezem Hye felé, majd lesújtott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése