Miközben azt a lányt csókoltam kit legjobban szeretek nem törődtem semmivel, nem érzékeltem a külvilágot. Semmi sem izgatott, nem érdekelt, hogy ki vagyok és az sem, hogy Hye kicsoda, csak élveztem ezt a gyönyörű pillantatott. Az ajkai olyan puhák mint amit elképzeltem, édes, kellemes érzés. Nem akartam ennél többet, de ahogy megéreztem már is még jobban megkívántam. Lassan a kezem a lábára vándorolt, majd egyre jobban hallattam felfelé és elértem a melleit, de mikor éppen a pólója alá nyúltam volna, hirtelen ellökött magáról. Nem szálltam le róla, csak az arcára néztem és akkor vettem észre, hogy sír. Megdöbbentem hiszen mikor megcsókoltam, visszacsókolt. Azt hittem ő is kíván, de tévedtem, az arca láttán minden kedvem elszállt és mérgesen szálltam le róla. Míg felhúztam a felsőm Hye felszállt az ágyról és elindult volna ki az ajtón, de megállítottam.
- Talán én nem vagyok olyan fontos neked?
- Sajnálom uram, de...köztünk nem történhet semmi, hiszen én csak egy szolga vagyok.
- Egy szolgából is lehet ágyas. ~ Mikor ránéztem akkor vettem észre, hogy amit mondtam nem tetszett neki.
- Tudja, nekem eszem ágában sincs ágyas lenni, sem önnek, sem másnak. Nem adóm oda magam olyannak akit nem szeretek.
- Szóval...egy kicsit sem kedvelsz? Mikor én most kiöntöttem a lelkem?
- Sajnálom, de...soha sem néztem önre férfiként. Nekem mindig is a főnököm volt és az is marad.
- Tudom hogy nem igaz, hiszen visszacsókoltál.
- Csak mert féltem, féltem, hogy véletlen megölet, hiszen nekem innét nincs menekvés.
- És még ilyenkor is játszod a keményet, pedig nagyon jól tudom, hogy félsz tőlem.
- Nem félek, sem tőled, sem az apádtól, sőt...
- Miért? Miért gyűlölsz engem? Miért löksz el?
- Sajnálom.
- Nem kell, bocsiii...de...ne hidd el a szavakat amiket mondtam.
"Yoon Eun Hye"
Ahogy végig nézek rajta, legszívesebben újra a karjaiba szaladnék, de nem lehet. Nekem más a célom, és soha sem leszek képes egy olyat szeretni aki megölte a családomat. Amiket mondott, hogy szeret valamiért nem elhihető, hogyan szerethetne pont engem?
- Tudod, amit előbb mondtam nem igaz.
- Mi?
- Mikor azt mondtam kedvellek, nem igaz, csak azért mondtam, hogy megdöngesselek. Bocsi, de nem gondoltam, hogy elhiszed. Azt hittem megadod magad ilyen szavak hallatán, de te tényleg más vagy mint a többi lány kit ismerek. Sajnálom, de fogalmam sincs miért pont téged választottalak, hiszen van egy csomó ágyasom, kik szépek, míg te...nem vagy az esetem. Most pedig menj el, nincs kedvem hozzád.
- Értem...szóval erre ment ki az egész, tudtam, tudtam, hogy maga ilyen és ilyen is marad. Maga soha sem volt felém őszinte, sőt még kedves sem, legalább egyszer ki mondhatta volna azokat a szavakat amitől jobban éreztem volna magam.
- Haa...te, tényleg kíváncsi vagy a véleményemre? Akkor megkapod, és őszinte leszek veled. Csak is azért vettelek magamhoz mert ez volt a célom, hogy lefeküdjek veled, de te olyan keménynek mutatod magad. Nem félsz semmitől, pedig kellene. Állandóan próbálsz kioktatni, pedig nem mész vele sokra. Jobban teszed, ha most lelépsz és soha sem kerülsz többet a szemem elé. Látód kedves vagyok, hiszen megkímélem az életed. ~ Nem tudtam mit mondani , hiszen a szava szíven ütöttek. Nagyon fájt...próbáltam eltakarni, de nem sokáig fogom bírni, így hát meghajoltam és kirohantam az ajtón. Mikor senki sem látott neki dőltem a hideg falnak, a hátam végig csúsztam rajta és a hideg padlón értem földet. Közben a fejemet a térdemre hajtottam és hangosan kiadtam magamból a fájdalmamat. Már régen éreztem akkora fájdalmat, utoljára akkor éltem át mikor a szüleim meghaltak. És most újra rám törnek a rossz emlékek. Annyira fáj legbelül, de nem tehetek semmit, csak a bosszúra kell koncentrálnom. Képes leszek elnyomni az érzéseimet, mivel muszáj lesz.
"Chen"
Ahogy hátat fordított a szívem végleg összetört. Utána akartam menni, de nem volt ahhoz erőm, csak néztem ahogy egyre jobban eltávolodik tőlem. Azt hittem, hogy ő is kedvel annyira mint én őt, de tévedtem, a bosszú és a fájdalom sokkal erősebb mint valami szerelem. Soha sem fog megtörni, hiszen neki csak egy cél lebeg a szemei előtt, de akkor miért fáj annyira? Miért érzem úgy, hogy legszívesebben magamhoz láncolnám? A szavakat amit hozzá vágtam, már most megbántam, nem akartam, de tudtam jól, ha az igazat mondtam volna, akkor kínosan érezném magam a közelébe. Hiszen hiába öntöttem ki a szívem, könnyen eldobott mint egy rongyot. Mikor az ágy felé lépkedtem megláttam a földön a pezsgős üveget, és akkor minden léjátszódót előttem, ahogy a karjaimba zártam és a finom csók. Minden fájdalmam egyre erősebb lett, lehajoltam az üvegér és pár másodpercig csak némán figyeltem. Majd mérgemben a falnak dobtam. Hangosan elkiabáltam magam és minden ami az utamba került a földhöz vágtam. Hyun-Ki lépet be és próbált nyugtatni, de nem igazán hatott. Majd hirtelen egy kéz lendült felém és arcon csapott. Lenyugodtam és az felé fordultam aki megütött és a bátyámat pillantottam meg.
- Még is mit művelsz?
- S semmit...
- AKKOR? Eszednél vagy? Éppen tárgyalás folyik ha nem tudnád, és minden le lehet hallani. Lehet, hogy téged nem izgat, de akkor legalább csendben lehetnél. És ha valami bajod van, akkor ad le valahogy máshogy a feszültségedet. Még mindig olyan vagy mint egy öt éves. Istenért felnőtt ember vagy, old meg a problémáidat emberként. ~ Mikor minden elmondott idegesen kiment a szobámból és egyedül maradtam, mikor lenyugodtam körbe néztem és a látványtól lesokkoltam. Minden szét volt törve, a falon nagy pezsgő folt viritott, az ágy húzat a földön hevert. Nem ismerek magamra, egy nő hogyan hozhat ki magamból ilyet? Miért viselkedek így?
Gyorsan összeszedtem magam és elindultam a női részlegre, majd nem törődve semmivel bevágtam Park ajtaját. Ki éppen a tükör előtt ült és úgy nézet rám.
- Nem kell egy szobalány?
- Nekem, mégis minek? Van nekem bőven elég. ~ Mikor végzet a sminkjével felállt és odament a tőle nem messze lévő asztalhoz, és öntött egy kis fehér bort. Majd odajött hozzám és a kezembe nyomta, el fogadtam mert talán ez egy kicsit enyhíti a dühömet.
- Lámlám, csak nem el fogadtad? Miért akarsz te nekem adni egy szobalányt?
- Csak mert sok van és rád gondoltam.
- Akkor miért nem küldöd vissza?
- Nincs szívem, mellesleg elég ügyes, pont ide való.
- Bocsi, de nincs hely, mi a neve?
- Yoon Eun Hye...
- Mi? Hye...ohh...végül is oké. Még elfér itt egy szobalány, nyugodtan küld ide.
- Oké? De miért gondoltad meg magad?
- Csak...mert láttam, hogy milyen ügyes...jót tesz majd a csapatomnak.
- Oké, akkor küldöm majd. ~ Lehúztam a bort majd kimentem egyenesen Hyun-Kit keresve, mikor megláttam éppen egy cselédet kiabált le.
- Uram..
- Az új lányt helyezd át Park úrnőhöz.
- M m miért? Hiszen olyan jól elvoltak.
- Ne kérdezd, csak CSINÁLD. Ha nem látnád nincs jó kedvem. ~ Mérgesen mentem végig a folyosón mikor nevetésre figyeltem fel, a szoba felé vettem az irányt és Luhant pillantottam meg, ahogy éppen Hye-vel nevetgélnek kettesben. A lábaim maguktól indultak el és azt vettem észre, hogy behúztam egyet Luhannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése