Az hogy belőlem ágyas lesz nem villanyoz fel annyira, de ha nagyobb hatalmat akarok akkor annak kell lennem, és akkor soha többé nem nézhetnek le. Régen még bele gondolni is rossz volt, hogy én véletlen is ágyas legyek, de most nem bánom, hiszen olyannal lehetek akit nagyon szeretek. Mind végig Chen mellett lehetek, és nem kell félnem, hogy véletlen valami közbe jönne.
Ahogy eljött az éjszaka, a szobámat egyre több szobalány rohamozta le. Mindegyik hozott magával valamiféle kiegészítőt, ruhákat, cipőket és ékszereket. Nem volt könnyű választani, de végül is így elsőnek nem választottam olyan nagyon kihívót. Megfürdettek, majd felöltöztettek, megcsinálták a hajam és feldobtak rám egy kis sminket. Mikor végeztem kivezettek a nagy csarnokban, ahol már mindenki minket várta. Majd mikor kimondták a nevem beléptem, minden szem rám szegeződőt, én pedig büszkén léptem be egyre beljebb. A ház ura felé fordultam és mikor megláttam gyűlölet szállta meg a szívemet. De most nincs ennek itt az ideje, büszkén meghajoltam, majd kihirdette, hogy mától harmadrangú szobalány lettem. Ettől nagyon meglepődtem, hiszen egyből két szintet emeltek a rangomon. Általában ha valaki ágyas lesz az a legalján kezdi, ahogy a nővérem is. Majd egyre nagyobb rangot kap, ha megérdemli. Most már vagyok olyan hatalmas a házban mind a drága nővérem.
Meg fordultam a tömeg felé, akik egyszerre hajoltak meg és üdvözöltek. Még soha sem éreztem ilyent, olyan mintha én lennék itt a királynő, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzam meg. Nem gondolta volna, hogy ilyen boldog leszek attól, hogy ágyasnak neveznek ki.
Mikor minden lezajlott Chen lépett hozzám én pedig kérdően meredtem rá.
- Hogy lehetséges ez?
- Még is mi?
- Hogyan lehetek egyből harmadrangú?
- Ne kérdezd, te akartad nem, olyan hatalmat akartál mint Park úrnőnek. Hát megkaptad.
- Ohh...szóval te érted el ezt, kamsa. ~ Belekaroltam a karjába és elindultunk az új szobám felé, de útközben összefutottunk a nővéremmel. Éppen rá akartam mosolyogni mikor a keze felém rendült és arcon ütött.
Mérgesen pillantottam vissza, majd elváltam Chen-től aki nem akart hinni a szemének.
- Még is mit művelsz Yoon úrnővel, Park? Mától ő az ágyasom, ne merészeld még egyszer megütni őt. ~ A nővérem nem figyelt Chen-re, csak is velem foglalkozott.
- Most boldog vagy? Boldog vagy, hogy így élheted az élteted mint én? Most meg van mindened, nem de bár?
- Látom egy kicsit féltékeny vagy rám Park. Nem kellene hiszen nem egy szinten vagyunk, mellesleg nem Kris ágyasa vagyok ha jól tudom, akkor meg minek parázol?
- Mi van? Miért csinálsz úgy mintha nem értenéd mit akarok kihozni? ~ Válaszolni szerettem volna, de Chen visszatartott, majd Park elé állt.
- Nincs mit megbeszélni, hagyj minket békén. Ne vedd el a jó kedvünket.
- Chen...te semmit sem tudsz, ha tudnád nem beszélnél ilyeneket és nem tettem volna ágyassá.
- Hye...menj előre, menj a szobámba én is megyek.
Park
Mikor Hye elment kettesben maradtam Chen-nel akit a világon a legjobban gyűlölök. Ő volt az akit elsőnek megpillantottam a ködös, álmatlan éjszakámon. Mikor a szüleim meghaltak egyből szobalánynak fogtak, tizenöt éves lehettem, a húgom pedig nyolc. Hét év van közöttünk, míg belőlem szobalány lett ő be volt zárva egy pincébe, majd mikor betöltötte a tizedik évét akkor dolgozni fogták. Az idő gyorsan ment, akkor még nem annyira ismeretem Krist, de Chent viszont igen. Kris akkor lehetett tizennyolc éves, Chen pedig annyi mint én. Mikor tizennyolc lettem Chen szobalánya lettem, majd egyszer letámadott és megerőszakolt...azóta gyűlölöm, megvettem és mindig is azon voltam, hogy bosszút álljak rajta. De most...a húgom lett a csalétek, innét nincs kiút. Azokon a napokon Kris volt az aki kedves volt hozzám, így szerettem belé és lettem az ágyasa.
- Miért vagy ellenne, hogy Hye legyen az ágyasom?
- Nem érdemled meg őt, félek, hogy megfogod bántani...hiszen te nem elégszel be egy lánnyal.
- Nem ismersz engem Park, szerettem őt...szóval ne szólj bele a dolgomba. Nem engedem, hogy elvegyék tőlem, ha kell...ölni is képes vagyok érte.
- Haa...a nagy nőcsábász szerelmes lett, kíváncsi vagyok mire leszel képes, hogy megvédd a szerelmedet. Mi lesz ha rájön, hogy régen milyen voltál?
- Nem fog...és akkor mit tehetne, hiszen nem ártottam neked, mellesleg nem kedvel téged.
- Csak, hogy tud...elfogom neki mondani, ha bántani fogod, vagy ha olyat teszel, minden fel fogok neki tárni.
- Miért véded őt ennyire? Mellesleg az a múlt, változtam, ahogy te is.
- Te semmit sem változtál.
- Csak egyet mondok neked Park, ha hozzá mersz nyúlni neked akkor véged, és csak hogy tud még ott van a választás is.
- Attól nem félek, hiszen te semmi kép nem nyerhetsz.
- De ha igen, akkor Kris-nek kel elmennie, és neked akkor újra szolgának kell lenned. Nem fogod megbánni nem?
- És ha te vesztesz, akkor neked kell menned és Hye-nek szolgának kell újra lennie.
- Nem fogok veszíteni, de ha igen...akkor Hyet magammal viszem jó messzire. De szerintem hyung téged nem fog.
- Jobban teszed ha oda figyelsz miket mondasz. Mert ha nem mindent elmondok Yoon úrnőnek és akkor neked véged. Mert csak, hogy tud....ő...a...húgom.
Chen
Mit mondott az imént, még hogy húga? Az nem lehet, hiszen nem egy a nevük és nem is hasonlítanak egymásra. Az nem lehet, akkor Hye azért viselkedett így? Nem...nem lehet.
- Látom nem akarod elhinni, pedig ez az igazság, de ha nem hiszed el akkor kérdezd meg. Most mennem kell. ~ Mikor elment még pármásodpercig egy helyben álltam, majd elindultam a szobám felé. Mikor megpillantottam Hye, leültem mellé a kanapéra majd megfogtam a kezét. Talán megkérdezzem, vagy nem? Mit tegyek?
- Mi a baj Chen?
- Semmi, gyere megmutatom neked a szobádat. ~ Természetes a női részlegen volt, bár inkább helyeztem volna az én szobám mellé, de a szabályok tiltják és ha én leszek a ház ura ezt el is törlőm.
Mikor kinyitották Hye tátott szájal járta végig.
- Ez...ez eszméletlen.
- Mikor járassuk be az ágyat?
- Mi?
- Tud te jól miről beszélek? Hiszen mától...mi...olyanok vagyunk mint férj és feleség.
- Jááá...aigoo...már ezen jár az eszed, mi? ~ Erősen belebokszol a vállamba, majd nevetve táncolt végig a ruhák között.
- Látom boldog vagy, így hát mi lenne, ha elmennénk vásárolni?
- Hogy mi...ki...kimehetek vásárolni?
- Persze? ~ Meg sem hallotta mit mondtam már szaladt is ki.
Tőlünk az út egy óra a városig. Hye egész végig le sem szállt az ablakról, de nem csodálom hiszen már több mint tíz éve nem járt a háton kívül. Mikor megérkeztünk szorosan fogtam a kezét, mert féltem, hogy elszalad. De ő is viszonyozta. Boldog párként mentünk végig a nagy üzletek közt. Majd meg-meg álltunk mikor megtetszett valami. Vettem Hye-nek egy telefont és sok-sok ékszert, ruhát, cipőt.
Majd éppen leültünk fagyizni mikor csörgött a telefonom.
- Hye...elkel ugranom egy kicsit, addig maradj itt ésa fiúk vigyáznak rád.
- Rendben, és el ne merj szökni nekem.
- Okéé főnők. ~ Nem akarom magára hagyni, mi lesz ha elszökik, mi lesz ha elhagy?
Yoon Eun Hye
Mikor magamra hagyott olyan üresnek éreztem magam, mit kellene most tennem, hiszen olyan ismeretlen nekem itt minden.
- Unatkozom, talán elmehetek körbe nézni. ~ Felálltam és elindultam amerre a lábam vitt, persze a fiúk minden hová követtek még a vécébe is. Le kell ráznom őket, de hogyan...talán...itt az idő, hogy megszökjek? Miért most jut eszembe? De ha siker ül is a chip még bennem van és Chen...szeretem, képtelen lennék elengedni őt.
Ahogy egyre jobban haladtam egy ismerős hangra kaptam fel a fejem, de hiszen...Luhan?
- Luhan, hát te?
- Ezt inkább én kérdezhetném? Mi ez a ruha és a testőrök?
- Hát..ő...nehéz elmagyarázni, de....
- Tudok mindent Hye. Mindent tudok Chen családjáról, ezét nem mehettem oda vissza. Hogy lehet valaki ilyen, hogy képes embereket fogságban tartani?
- Luhan...Chen nem olyan.
- Persze, ő jó ember, el is hiszed? Te is egy rab vagy a sok közül.
- Nem...én már nem vagyok az.
- Akkor mi vagy? Itt a lehetőség, hogy megszökj.
- Nem Luhan, nem szökök meg.
- Miért, mellettem jobb lenne az életed.
- Látod, miért szöknék meg ha magad mellé zárnál? Semmi értelme és legalább Chent szeretem.
- Értem...szóval ezért.
- Sajnálom Luhan. ~ Mikor elment elindultam a kijárat felé, de akkor valaki megragadott hátulról és beráncigált egy kocsiba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése