Ahogy a kiválasztott ágyasokat nézem, állandóan az a lány jár az eszembe. Nem sok mindent láttam belőle, hiszen koszos volt az arca és a haja össze vissza állt, de még így is felkeltette az érdeklődésemet. Vajon mi lehet a neve, és hány éves lehet? Egyáltalán miért is érdekel? Hiszen most nem ezen kellene rágódnom, hanem, hogy ma estére kiválasszak magamnak egy szépséget. Négy lány áll előttem, mindegyik nagyon szép, de még se fognak meg úgy mint az a titokzatos hajadon. De már megint rá gondolok. Gyorsan felálltam és a lányok közelébe mentem, azt fogom kiválasztani akinek az illata a legfinomabb. Hamar meg lett a kiszemelt, egy szőke szépségre került a kiválasztás. Maga a lány elég szép, szépek a szemei és tökéletes idomokkal van megáldva, de valami hiányzik belőle...de vajon mi lehet az? Ahogy a lányok elhagyták a szobám behívtam a segédemet.
- Igen uram, miben segíthetek?
- Kell egy új szobalány.
- Mi? De hiszen most volt...
- Nem érdekel mi volt a múltban, mert ez most a jelen. Jaj Hyun-Ki ne légy ennyire bölcs, lehet hogy a neved ezt jelenti, de néha fogd vissza magad.
- Igenis.
- Nézzenek oda, milyen kis szelíd lett valaki. Hol is hagytuk abba...ja igen, kell új szobalány. Mert kirúgtam egyet.
- M miért, hiszen minden szobalányt én választok ki, és úgy tanítom, ahogy magának kényelmes.
- Már megint kezded, hagyd abba ezt...amit csinálsz. Ha én ezt mondtam, hogy kirúgom akkor ki van rúgva, és ha azt mondom, hogy kell egy új, akkor te már is pattansz és elém hozod őket. Miért olyan nehéz ez neked?
- Rendben uram, ahogy óhajtja.
- Látod, megy ez. ~ Hyun-Ki meghajolt, majd elindult a szobám ajtaja felé, de utána szóltam.
- Héé...
- Igen, mit óhajt?
- Ma...nem te választod ki a szobalányt...hanem én magam.
- Mii? Ne mocskolja be magát.
- Már megint kezded, ha így folytatód, téged is kirúglak. ~ Láttam rajta, hogy egy kicsit sokként érte, persze soha sem rúgnám ki, hiszen olyan nekem mint egy idősebb testvér. Soha sem vesz magára semmit, hiszen nagyon jól tudja, hogy csak szórakozok vele, és nem gondolom komolyan amit mondok.
Meghajolt, majd távozott, én pedig ledőltem az ágyamra. Olyan jó végre itthon lustálkodni, és hiányzott az én kedvenc kis nyuszim. Persze ez a kis nyuszi egy plüss állat, de nagyon szeretem, talán ezért mert édesanyámtól kaptam, még a nevét is anya adta neki.
- Látom rosszkor jöttem. ~ Hirtelen elkiáltottam magam és gyorsan eldobtam magamtól a plüss állatomat. Nem is hallottam, ahogy Park belépet az ajtón. Összeszedtem magam és felálltam. Régóta nem láttam, és azóta egy kicsit megváltozott, de nem csodálom, hogy a bátyám odáig van érte.Hiszen maga a megtestesült szépség.
- Rég láttalak Chen, gondoltam üdvözöllek.
- Ohh hát igen, hello. Nagyon megváltoztál, és nem a rossz irányba, csak...
- Nőiesebb lettem?
- Bingó...még mindig olvasol a gondolataimba.
- Te pedig még mindig éretlen vagy.
- Mi? ~ Soha sem jöttem jól ki vele, valamiért nem bírjuk egymást, már attól rosszul vagyok, hogy meglátom. Kívül szép és bájos, de belül maga az ördög. Persze megpróbálunk jól kijönni, hiszen nem akarjuk, hogy én és hyung rosszba legyünk.
- Hallottam...kiválasztottál ma estére egy ágyast.
- Igen...gyorsan terjednek az infók, de miért is érdekel téged?
- Ohh ne vedd magadra, de...nem lenne jó, ha most becsúszna egy gyermek.
- Mi van? Te nem ismered az óvszert?
- De igen, de a te agy szintedhez ezek a dolgok egy kicsit...
- Egy kicsit mi? Ne oktass ki engem, így sem bírlak, elnézem, hogy osztod az eszed, de csak azért mert a bátyám drága szeretője vagy, de ha tovább rontod a levegőt, elérem, hogy a bátyám ne szeressen többé. ~ Közelebb lépet, olyan közel, hogy éreztük egymás leheletét.
- Csak hogy tudd kedvesem...soha sem tudsz nekem ártani, főleg akkor nem ha Kris áll a klán élén. Mert akkor...én leszek a háznak az úrnője.
- Az előtt még meg kell halnia apámnak, és még nem biztos, hogy hyung örökli a címet.
- Igaz, de vegyük tudomásul, hogy te vagy a fiatalabb és nem születél arra, hogy vezesd a dolgokat.
- Majd meglátjuk, ohh és még valami...te soha sem lehetsz a ház úrnője.
- Mi?
- Egy ágyas nem lehet az örökös anya, apám összefogja adni valakivel a bátyámat, és akkor neked véged.
- Majd meglátjuk. ~ Mérgesen viharzott ki az ajtón, én pedig diadalmasan elnevettem magam. Ahogy lefeküdtem volna aludni, Hyun.-Ki jött be szólni, hogy a lányok felsorakoztak. Ez az most végre megtudom ki az a lány. Megköszörültem a torkom, majd büszkén elindultam.
Mire leértem a lányok már egymás mellett álltak, és mikor megláttak meghajoltak és köszöntöttek. Némelyikük sugdolózni kezdet, de nem csodálom hiszen egy állom pasival állnak szembe.
- Ma én fogom kiválasztani az új szobalányomat. Több dologban is meg kell felelnetek, mert nem akarok még egy terhet felvenni a vállamra, van így is sok bajom. ~ Hirtelen egy "Ja" szó hagyta el az egyik lány száját. Gyorsan ránéztem és elé álltam.
- Mit mondtál? ~ Mivel nem nézet rám, így Hyun-Ki egy veszővel a hátára csapott.
- Nem hallód, hogy a fiatal úr hozzád beszél? És ha veled beszél, akkor emeld fel a fejed. ~ A lány hirtelen felnézett és két gyilkos szempárt pillantottam meg, megijedtem így hátra ugrottam, de jobban megnézve ismertem fel. Hiszen ő az a lány akit kerestem. Gyorsan összeszedtem magam és kihúztam magam, hogy lássa ki az úr a háznál.
- Szóval te lány...mi a neved?
- Cseléd, szolga, ahogy maga szeretne hívni.
- Mi? Nem nem nem, az igazi neved.
- Nincs nevem...
- De de, biztos van.
- Nem nincs...
- DE IGEN, aigoo...te rosszabb vagy mint egy öreganyám. Biztos van neved.
- Yoon Eun Hye...
- Ez az, csak van neved, sőt milyen szép név. Hány éves vagy?
- Nem számoltam mióta idekerültem.
- Mi? Nem...nem tudod a korod? Hol éltél te?
- Itt...bezárva ~ Igen pimasz lánnyal állok szembe, a szemében csak a gyűlöletet lehetett felfedezni. Ahogy rám nézett egy kicsit rosszul éreztem magam, és egy kicsit félek tőle...nah jó, nagyon félek tőle.
- Oké...mától...te vagy az új szobalányom. ~ Láttam rajta, hogy meglepődik és nem ezt várta tőlem.
- Hyun-Ki...
- Igen uram.
- Adj neki ruhát, és fürdessétek meg.
"Yoon Eun Hye"
Nem, ez nem lehet igaz, még hogy én szobalány, nah azt már nem. Még is mit képzel ez magáról, mire veri magát? Még soha sem láttam hozzáfogható beképzelt tuskót. Olyan büszke, csak nem tudom mire. Épp készültem közölni vele a tényeket, de akkor éppen elém állt.
- Üdvözöllek nálam és tanulj meg egy mondatott, amit minden szobalányomnak kell tudnia. Vigyázz, mit mondasz! A szádon nincs BACKSPACE billentyű. ~ Mit mondott az imént? Ez tényleg bolond, sőt őrült. Mérgesen szidni kezdtem az ilyen ostoba teremtőjét. És mikor elment a levegőben bemutattam a hátának. Mindenkit gyűlölök, de ő áll az élén. Hyun-Ki vagy mit tudom mi a neve, adott nekem ruhát és megmutatta az új szobám. Istenem egyedül csak az enyém a szoba. Mindent elmondott amit tudnom kell, hogy nem szereti ha keserű a kávé, vagy, hogy ha túl sós az étele. Sőt...annyi dolog van amit kell tudnom, hogy már nem emlékszem az elejére, egy könyvet lehetne róla írni. És meg is kaptam az első munkám, mert nekem kell bevinnem a szobájába a vacsoráját. Még soha sem voltam a szobák részén, mert ide nem jöhetett be egy cseléd. Ahogy az ajtó felé értem két őr féle nyitotta ki nekem az ajtót, és hangosan bekiáltottak, hogy megérkezett a vacsora. Tényleg olyan mintha a régi korszakban élnék. Mikor beértem egy hatalmas lakosztály tárult a szemem elé.
- Jáá...hova, hova? Mondtam hogy elmehetsz? ~ A francba. Maga mellé állított és ott kellett maradnom míg be nem fejezte. Istenem milyen idegesítő ficsúr.
- Tudod nem szeretem a hűtlen embereket. Remélem te nem leszel az, és azt csinálod amit mondok.
- Ez hogy jön ide, hiszen nem is ismersz.
- Jáá...ha nem vetted volna észre, én mondom meg a dolgokat...és vagyok a főnököd, szóval ne tegezz.
- Ohh elnézést uram, elfelejtettem, hogy hol is vagyok.
- Oké...elnézve. ~ Tényleg bolond, vagy valami az agyára ment? Olyan gyerekes.
- Mit mondtál? ~ Istenem, hangosan gondolkoztam.
- Semmit, folytassa...ne is figyeljen rám. ~ Ahogy újra étkezni kezdet valaki bekiabált, hogy itt van Ki úrnő, szóval már is az egyik ágyasával tölti az éjszakát? Ki gondolta volna?
- Ohh...akkor én mennék is.
- Nem mész sehová..
- Mi...vagyis tessék? Talán azt akarja, hogy tartsam a gyertyát?
- Miii? Aigooo te aztán pimasz egy nő vagy. Hyun-Ki?
- Igen uram?
- Vidd vissza Ki úrnőt...és ma este senki se zavarjon.
- Tessék, de...
- Jááá fogd be és menj....oké? ~ Meghajolt majd kiment, és hirtelen egy kéz rántott le az ágyra. Chen pedig az egyik kezével befogta a számat, a másikkal pedig lefogta mind két kezem a fejem felett. Az ágyékát éreztem meg a lábamnál, ahogy utat szeretne törni a két combom közé. De nem hagytam magam, de sokkal erősebb volt nálam. Ő most...szeretkezni szeretne velem? Az nem lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése