4.rész Luhan

"Yoon Eun Hye"

Még is mit vétettem, hogy engem piszkáljanak? Nem tettem semmi rosszat, és akkor hirtelen letámadtak. Mindenki úgy néz rám mintha egy szörny lennék, és semmit sem tudok, és ez megy már lassan egy hete. Mióta szobalány lettem felfordult az egész életem, nem elég hogy valahogy bosszút kell állnom, akkor az a retardált öntelt ficsúr sem hagy nyugodni. Olyan beképzelt, négy szót lehet rá mondani, beképzelt, öntelt, perverz állat. Nem tudom mit képzel magáról, de nekem aztán nem parancsolgat. Pénzéhes buzi...ahw az agyamra megy. Már egy hete, hogy nem tudtam rendesen lepihenni, mert ha egy kicsit lehunyom a szemem máris küldi értem a drága csicskáját, hogy ezt szolgáld fel, vagy énekeljek neki és ezek még hagyján, de mikor azt parancsolta, hogy masszírozzam meg, nah hát ott betelt a pohár. Nem tudom, hogy mit képzel magáról, de nekem nem parancsolhat.
Ahogy ma reggel felébredtem nem éreztem magam olyan jól, egy kicsit szédülök és nagyon melegem van. Nem tudom mi lehet a bajom, de lehet hogy a kimerültség miatt. Most egy kicsit lecsukom a szemem, kérlek istenem ne jöjjön senki sem, mert azt már nem bírnám, csak had aludjak egy kicsit.
És természetes ahogy belemélyültem volna a szép álmomba, valaki betörte az ajtót. Mivel már számítottam rá, így lassan felkeltem és meghajoltam Hyun-Ki előtt.
- A fiatal úr hívat, vigyél neki egy kis mézes teát.
- Megyek már is. ~ Ahogy elkészítettem bele gondoltam, hogy mi lenne ha mérget tennék bele, akkor végleg megszabadulnék tőle, de csak szép álom marad. Mikor beértem már az ágynál ült és úgy csinált mintha olvasna, közben büszkén intett a fejével, hogy mennyek közelebb. Lettem a tálcát, majd kiöntöttem a teát. Mikor végeztem Chen elvette és belekortyolt, de akkor hirtelen kiköpte.
- Jááá...ez neked tea? Kóstoltad? Olyan íze van mintha tehén szarnak.
- Tessék? Tehén szar...talán kóstolta?
- Mii? Ha...egy hét alatt sem tanultál semmit. Olyan ügyetlen vagy, hogy még egy négy éves is legyőz.
- Értem... ~ Alig tudom vissza fogni magam, de muszáj lesz.
- Menj és készíts másikat, de ajánlóm, hogy jó legyen. ~ Bólintottam majd mérgesen kimentem másik teát készíteni. Mikor vissza mentem ugyan úgy kiköpte mint ezelőtt, és ez még így ment a harmadiknál is, de a negyediknél fogtam magam és az asztalra csaptam a tálat. Már nagyon ideges voltam és gyilkos pillantásokat lövelltem felé, láttam rajta, hogy kezd félni tőlem, de akkor sem adja meg magát.
- Okéé...talán ez már jó lesz. ~ Megfogta a csészét és belekortyolt én pedig elnevettem magam az arca kifejezésén.
- Jááá...mit tettél te ebbe?
- S sajnálom, de nem bírtam kihagyni...hehehe... ~ Már sírni kezdtem a nevetéstől, de akkor Chen megfogta a kezem és az ölébe húzott, a teát beleakarta önteni a számba, de nem hagytam és mind ketten hangosan nevettünk, már nagyon régen nem nevettem ilyen jól. Hirtelen az ágyon találtam magam és Chen két szép szemeit vizsgáltam, ahogy engem néz. Hirtelen mind ketten abba hagytuk a nevetést és csendben néztük egymást.

 Majd azt vettem észre, hogy Chen ajkai közelednek az enyémhez, de hála Hyun-Ki akkor lépet be, így hát gyorsan szét váltunk és megköszörültük a torkunkat. Láttam rajta, hogy majdnem elnevette magát, de nem mert a fiatal úr előtt.
- Uram a bátyja tart erre felé az édesapjával.
- Mi?

"Chen"

Gyorsan összetettem magam majd intettem Hye- nak és Hyun-Ki-nek, hogy álljanak a fal mellé és ott várják a parancsomat. Ahogy apám és fivérem belépet felálltam és meghajolva üdvözöltem. Mind hárman leültünk az asztal mellé.
- Miért jöttetek apám?
- Valamit mondanom kell nektek...nagyon jól tudjátok, hogy beteg vagyok és az orvosom szerint egyre rosszabb. Így hát megírtam a végrendeletet. ~ Kris és én összenézünk hiszen nagyon jól tudtuk, hogy ez a végrendelete dönti el a sorsunkat. Szóval valamelyikünkből a klán feje lesz, és a másikból pedig egy egyszerű nemes.
- Nagyon jól tudjátok, hogy engem nem érdekel a születési sorrend. Engem az érdekel, hogy ki mit tett a klán fennmaradásáért. Mind ketten a fiam vagytok és mindkettőtöket nagyon szeretek, de sajnos ez sem hat a választásomra. Már meg van a végrendeletem szóval nem kell aggódnotok, hogy véletlen úgy halok meg, hogy nem írtam volna.  Természetesen a végrendeletbe leírtam mást is...de azt most nem mondom meg. Majd akkor minden kiderül, most pedig mennem kell. ~ Ahogy apa kiment hyung felém fordult és komolyan nézett rám.
- Nagyon jól tudod, hogy én leszek a klán élén ügye tudod?
- Még nem biztos Kris...
- De én biztos vagyok benne Chen, de nyugodj meg...ugyan úgy itt élhetsz. Most mennem kell egy találkozóra. ~ Mikor ő is elment felálltam és elkezdtem körbe körbe sétálgatni. Mi lesz ha tényleg ő lesz a klán élén. akkor velem mi lesz? Tényleg el kell hagynom ezt a házat? Akkor úgy kell élnem mint egy rendes embernek? Azt már nem...én fogok lenni a következő klán feje.
- Hyun-ki?
- Igen uram.
- Gyere közelebb...hívd ide Star Adder klán örökösét. ~ Bólintott majd elhagyta a szobát, közben oda mentem Hye mellé.
- Elmehetsz, majd szólók, ha jöhetsz. ~ Bólintott majd magamra hagyott. Nem kellet sokáig várnom míg megérkezett a vendégem. Ahogy belépet a szobámba nagy mosollyal üdvözölt majd megveregettük egymás vállát.
- Istenem milyen régen nem láttalak Chen.
- Én is Luhan, rég volt. Olyan három éve?
- Ja, de miért nem jöttél meglátogatni mikor vissza jöttél?
- Sok dolgom volt, hiszen sokáig nem voltam itthon. Mellesleg a bálon nem láttalak.
- Áhh a bál, akkor éppen üzleti úton voltam, sajnálom.
- Semmi baj, de lenne egy kérésem.
- Mi lenne az?
- Apám kijelentette, hogy megírta a végrendeletet, de jól tudom, hogy még össze hívja a nemeseket, szóval az édesapádat is. Tőlük és fog kérni javaslatokat, hiszen még meg tudja változtatni a levelet.
- Szóval apám és a többi nemes szavazatát fogják kérni?
- Igen...
- Akkor azt akarod, hogy rád szavazzon?
- Igen, hiszen szerintem így is többen akarják örökösnek Krist.
- Oké meglátom mit tehetek.
- Köszönöm Luhan.

"Luhan"

Ahogy elköszöntem Chen-től lassan járta körbe a házat, ami kastélyra hasonlít, még soha sem találkoztunk bent a házban, mindig kint fogadtak ha hívtak. Így hát csak csodálkozva haladok végig a folyóson. Nagyon szép hely, mi is gazadagok vagyunk de, nekik a házuk hatalmas. És nálunk nincs ennyi szobalány ami itt van. Ahogy kiléptem a házból egy nagy kertbe találtam magam, milyen szép, biztos sokan gondozzák. Ahogy egyre beljebb értem egy lányt pillantottam meg, ahogy a napon sütteti magát. Biztos ő is egy szobalány, közelebb léptem és mikor jobban megfigyeltem az arcát, csak annyit tudok elmondani, hogy gyönyörű. Annyira belemerültem a szépségében, hogy nem vettem észre, hogy engem szólít.

- Ahh...sa sajnálom, csak ön...nagyon szép.
- Omo ezt nem mondanám, de köszönöm. ~ Felkelt és meghajolt, közben minden egyes mozdulatát figyeltem. valamiért mintha egy kicsit inogna. Lehet hogy nem érzi jól magát? Épp mondani szerettem volna, de akkor Chen lépet ki az ajtón és oda jött hozzánk.
- Látom megismerted a szobalányomat.
- Ohh igen.
- Hye hozz valami frissítőt, hiszen nem tudtalak megkínálni semmivel. ~ Ezek szerint Hye a neve, milyen szép. Mikor elment leültünk egy padra és néztük a tájat.
- Nagyon szép itt, igaz egy kicsit el van dugva, de a kilátás maga a mennyország.
- Igen szeretek is ki ülni ide.
- Kris-el mi van? Még mindig meg van a barátnője?
- Barátnője...áhh Park, igen még meg van, sőt itt lakik.
- Tényleg nem tudtam, de Chen minek ennyire szobalány?
- Áhh nem mind az, vannak köztük akik konyhába dolgoznak, valakik pedig itt kint. Apa nagylelkű szeret másoknak segíteni.
- Ohh értem. De Chen az a lány...Hye, ha jól emlékszem, nem beteg?
- Beteg? Nem, miért?
- Mert mintha sápadt lenne, de nem vagyok benne biztos, hiszen most látom először.
- Nem vettem észre...
- Ohh ő hol lakik?
- Miért érdekel?
- Áhh...csak...kérdeztem.
- Csak nem tetszik? Hiszen még csak most láttad először.
- Tudom, és semmi ilyesmiről nincs szó. ~ Ahogy befejeztünk az a lány lépett közel hozzánk és éppen át adta a poharat mikor véletlen kiejtette a kezéből és minden Chen-re borult.
- Jáá...néz mit tettél? Most tiszta ragadós lett a ruhám.
- Sajnálom, de...
- Sajnálod, tudod te hogy milyen drága olt ez az ing?
- Jáá Chen véletlen volt, nem akarta.
- Te Luhan nem ismered őt. Szóval ne szólj bele.
- Sajnálom, kimosom ígérem.
- Ajánlom is, most pedig hozz másik teát. ~ Meghajolt és felvette a tálcát, és az összetörött poharat ami darabokban hevert a földön. Lehajoltam és segítettem neki, közben a kezünk összeért amitől meglepődtem. Gyorsan felálltunk, majd elindult de akkor hirtelen összeesett pont a karjaimba esett bele. A keze próbált belém kapaszkodni és így magára rántva véletlen össze ért az ajkaink.