1.rész Kezdet

"1999"

A lány lassan halad végig az ismeretlen folyosón, elveszettnek érzi magát. Szüleit keresve egyre jobban feszeng és fél. Minden ajtót kitár, hátra valahol ott lesznek a szülei, de akár hová benyitott nem találta őket. Félt, magányos volt és éhes, nem találja szüleit sem a testvérét. Hol lehetnek, merre mennyek, folyamatosan ez járt a lány gondolataiban. Majd egy nagy terembe ért, nagy tömeg fogadta, boldog volt mert meglátta édesanyát, de valami nem stimmelt, legbelül érezte. Édesanya a földön térdelt, mellette édesapja és a távolban húgát ismerte fel. De sírt, kiáltott, a lány nem tudja miért szomorú a nővére. Megindult felé, de édesanya hangja megállította, csak annyit mondott, ne gyere ide, menj el, fuss. A kislány nem értette, csak anya ölében akart megnyugvást találni. A kis lábaival anyához sietett és karjaiba rohant. Az anya erősen ellökte, kiabált, szinte már ordítót, menj el, menj. A lány nem értette miért ilyen vele, csak sírni tudott. A távolban hangos kacaj hallatszott és egy férfi lépet be az ajtón, fekete haja még jobban rásegített a félelmetes kinézetére. A szeme mellett egy vágás helye látszott. A kislány egyre jobban fél, így behúzódott egy kicsi fekete lyukba, és onnét figyelte a dolgokat. A férfi szülei elé állt, gúnyos mosoly hagyta el az ajkait. A lány csak arra tudott gondolni, hogy milyen félelmetes. Hirtelen kardot rántott elő és apja nyakához emelte.

- Hol van a pénzem? ~ A férfinek az arcáról eltűnt a jó kedv, és komoly váltotta le. A kislány édesapja összetette a kezét, úgy könyörgött neki.

- Kérem, kérem adjon még pár napot, ígérem vissza fizetem. Kérem.

- Még van merszed szívességet kérni? Mikor pénzt kértél nagyon jól tudtad milyen a vérmérsékletem. Szerintem nagyon sok időt adtam neked, hogy vissza add. Lejárt az idő. ~ A kard megcsillant a bevilágított hold fényében ahogy lecsapott áldozataira. A lány édesapja összecsuklott és a földre rogyott mint egy rongy. Édesanya elkiabálta magát és a férfihez rohant, de a kard utat tört a nő testén. Még utoljára szembe köpte a férfit és összeesett. A lány semmit sem ért, hiszen olyan fiatal. A szülei...meghaltak? A kislány ezeken a szavakon rágódik. Majd a nővére kiáltott fel. Két férfi ragadta meg, és elkezdték elvinni, de küzdőt, kiáltotta ahogy csak tudott. Nem érti mi folyik itt, de fél, reszket. Ahogy nővérét látja sírni kezd, látta ahogy testvére még utoljára ránéz, nem bírta tovább, hiszen olyan fiatal, nem ért semmit sem. Elkezdet szaladni, de nem volt jó ötlet, hiszen így őt is elkaphatják. Nővére kiáltani kezdet, fuss...ne gyere ide, menekülj. A kislány mindig hallgatót a nővérére, de most nem...elhatározta magát, Futni kezdet nővéréhez, de akkor egy férfi ragadta meg és felemelte a karjaiba. A kislány sírt, kiáltott, menekülni próbált, de hiába a férfi sokkal erősebb egy végtelen kislánnyal szembe. Mikor lenyugodott nővérét nem látta többé, mindennek vége, szülei meghaltak és most már nővére sincs mellette. Nincs miért küzdenie. Tudta jól, hogy mától megváltozott az egész élete. 

"2014"

"Yoon Eun Hye"

Mióta idekerültem eltelt 18 év, felnőtt nő lettem, és egy szolga lettem a szüleim gyilkosánál. Nincs innét kiút, hiába próbálok megszökni, mindig elkapnak. Az egész ház, amit palotának lehetne hívni tele van őrséggel, kik mindenhol ott vannak. Ha valaki elmegy bevásárolni csak úgy mehet el, ha valaki vele megy a testőrségből. De...hiába szöknénk el úgy is megtalálnának, hiszen...egy csipet helyeztek el bennünk. Olyanok vagyunk mint az állatok, szinte olyan ételt kapunk mint egy moslék, de mi annak is örülünk ha kapunk valamit. Néha úgy érzem mintha a Joseon dinasztiában élnénk, de mások szerint a ház ura így is gondolja. Olyan mintha ő lenne a király, és mi az alattvalói, de ez így is van, hiszen ő a leggazdagabb ember Koreában. Nem sokat tudok a kinti világról, hiszen hat éves voltam mikor idekerültem, de azt tudtam, hogy még az elnöknél és gazdagabb. 

Mint régen itt is megvannak a rang listák, persze én a legalja vagyok, felettünk az inasok, testőrök és szobalányok állnak, felettük a fő inasok és szobalányok akik a rendért felelnek, és természetes az ágyasok. Majd jönnek a nemesek és híresek, nekik már elég pénzük van, hogy megvegyenek egy országot. És a legvégén persze a ház ura, aki egy egész világot tudna megvenni.  Mivel a legalján vagyok, így alig kapok valami ételt és italt. Nincs rendes ágyunk és egy helyen többen alszunk. Körülbelül egy hetente fürdünk semmi több, de mi ennek is örülőnk. Ruhánk csak egy van, az is már kopott, szakadt.

Hirtelen a csengő szólalt meg, ami csak azt jelenti, hogy egy szobalány vagy inas jön erre felé. Mindenki összeszedte magát, és két sorba álltunk egymással szembe. Ahogy egy szobalány lépet be mindannyian kihúztuk magunkat. A nő lassan mért fel minket, közben a kezében egy veszővel dobolt. Azzal a veszővel már sokszor szembe kerültem, hiszen ha valamit nem jól csinálsz azzal kapod meg a büntetést. Ahogy a nő felém ért lenéző tekintettet vetett rám, majd tovább ment. Tudtam ha egyszer innét kikerülök, ő lesz az első akit jól megveretek.
- Most jól figyeljetek. Minden nő, aki harminc év alatt van ma este megjelenik a nagy termembe, ha meghalljátok a csengőt akkor mindenki olyan gyorsan fut amilyen gyorsan csak tud. A későket büntetésben fogom, megértettétek?
- "Igen" ~ Mindannyian egyszerre válaszoltunk, majd önelégülten lépkedett ki, majd  mikor elment mindenki kifújta a levegőt.
- Yoon szerinted miért kell oda mennetek? ~ Az egyik szolga jött hozzám aki a legjobb barátom ebben a házban.
- Nem tudom ahjumma, de van egy érzésem, hogy valami kiválasztás lesz.
- Azt mondod, hogy lehet, hogy ágyas?
- Ha igen...akkor tennem kell valamit.
- Még is mit? Te fiatal vagy és gyönyörű, csak a kosz miatt nem látják. Mellesleg finom puha bőröd van, és azt nézik a legjobban.
- Akkor teszek ellene, és maga ahjumma segít benne. ~ Mind ketten bevonultunk a szobába és egy vasat vettem elő.
- Mit akarsz azzal csinálni?
- Ahjumma...ha jól tudom akinek sebe van, azt nem teszik be ágyasnak.
- Csak nem...
- De igen, égés nyomot csinálok magamnak, és akkor nem kell ágyasnak lennem.
- Megörültél? Elment az eszed te lány? Egy ilyen lehetőséget meg kell ragadni, hiszen az ágyasoknak van itt a legjobb sorsuk.
- De nem én nem leszek ágyas...soha, soha nem adom óda magam a szüleim gyilkosának.
- Oké értem, de akkor is, gondolj bele. Minden nap finom ételeket kapsz, és gyönyörű ruhákat. Mi nem jó ebben?
- Már elmondtam, nekem nem ez a célom, hanem hogy az egész klánt megöljem. Kérlek...segíts. ~ Végül is beleegyezett nagy nehezen, a vasat a tűzbe mártotta, majd várt, hogy felmelegedjen. Amikor elég meleg volt lehúztam a pólóm.
- Hahh biztos vagy benne?
- Igen ahjumma, felkészültem, tedd meg. ~ Éreztem ahogy a forró vasdarab közelít a hátamhoz, majd megéreztem a forró égető fájdalmat. Nagyon fájt, szinte eltudnék ájulni, de erős maradtam, ki kell bírnom. Inkább ez, mint, hogy én ágyas legyek. ~ Mikor végeztünk vele, éreztem, hogy a világ kezd elsötétedni, hallottam ahjumma aggódó hangját, majd elájultam.

Hirtelen a nagy ricsajra lettem figyelmes, a csengő...gyorsan felkeltem, de akkor a fájdalom nyílalt bele a hátamba, de most nincs itt az idő a sebeimet gyógyítgatni. Kiszaladtam, és egészen a nagy teremig szaladtam. Mikor odaértem szinte már mindenki fel volt sorakozva. Beálltam a sorba és a fő szobalány és inas jött hozzánk.
- Látom mindenki itt van, remek, akkor kezdjük is el. ~ Az inas odament az első lányhoz, megnézte az arcát és ha az tetszik neki, akkor le kell vennie a felsőjét is, és ha az is megfelel akkor ágyas lesz belőle. Eddig három lányból lett ágyas, majd rám került a sor. Álltam az inas tekintetett, és engedelmeskedtem neki.
- Szép, nagyon szép, különleges arc...eddig te vagy a legszebb. Rendben vetkőzz. ~ Levettem a felsőm, a mellkasom része tetszett neki, de mikor megfordultam hallottam ahogy egy nagy sóhajt hagynak el a csodálkozó szájak. Mikor megfordultam az inas tekintetével találtam magam szembe,
- Hogyan szerezted a sebet?
- Leforráztam véletlen magam.
- Milyen kár egy ilyen szép arcért, pedig a fiatal úr biztos örült volna neked. ~Fiatal úr, akkor ezek szerint visszatért?
- Rendben mára végeztünk, az új ágyasok kövesség Yo asszonyt, a többiek pedig menjenek vissza dolgozni.
- Várjanak. ~ Hirtelen mindenki ledermedt, és az inas vele együtt mindenki meghajolt Mert a fő ágyas tartott felénk, mégpedig a nővérem.

A legidősebb fiúnak a szeretője lett, és ő a kedvence szóval külön bánás módba részesül. Mióta elszakadtunk nem beszéltünk egymással, olyan más lett, rideg és hatalomra vágyó.
Yo asszonyság lépet a nővéremhez.
- Mi járatban erre felé Park úrnő?
- Csak...kíváncsi vagyok az új ágyasokra. Hiszen a fiatal úrnak különleges szeme van a nőkhöz.
- Igen, ez igaz...és a legszebb lányokat választottuk ki.
- Értem... ~ Mindenki felsorakozott és lehajtott fejjel álltak egymás mellett, csak én nem. A nővérem körbejárta az új ágyasokat, majd a tekintette rám szegeződőt, a szemei kitágultak mikor meglátta, hogy a felsőm le van véve róla.
- Yo asszony...
- Igen úrnőm?
- Ő...miért van levetkőztetve, ha nem ágyas?
- Szép arca van, de...égés nyom van a hátán...
- Ohh...értem, mindenki elmehet. ~ Mikor mindenki elhagyta a termett, a folyóson egy kéz ragadta meg a kezem. A nővérem volt az, még soha sem beszélt velem négyszemközt.
- Megörültél?
- Még is miért unni?
- Ne hívj így, már nem vagyok az a szeretettre méltó nővérkéd. Tudom hogy direkt csináltad...de bolond vagy, ha ágyas lettél volna, most nem kellene itt lenned.
- SOHA, SOHA nem leszek egy kurva... ~ Hirtelen a nővérem keze rendült és pofon vágott.
- Ne merj így beszélni velem, megértetted? És remélem soha nem tudják meg, hogy a húgom vagy. ~ Mikor elment a térdeim összerogytak ellettem és sírni kezdtem, mikor még kisebb voltam arra vártam, hogy a nővérem magához húzzon és azt súgja a fülembe, hogy minden rendben. De hiába...olyan rideg lett mint maga az uralkodó. Egyedül vagyok...és magamnak kell megküzdenem a sorsommal.

"Chen"

Ahh végre itthon vagyok, már alig vártam, hogy végezzek a tanulmánnyimmal külföldön. Milyen jó az itthoni levegő. Ahogy beléptem az ajtón nagy tömeg fogadok és mindannyian hangosan köszöntek.
- "Isten hozott itthon fiatal úr."
- Ohh micsoda meleg fogadtatás. Köszönöm. Ohh hyung... ~ A bátyám jött le a lépcsőn és nagy mosollyal fogadott majd a karjaiba zárt.
- Oda nézzenek milyen fresh fiatal ember lett belőled.
- Ohh hyung te pedig öregedsz.
 - Hehe...csak stresszes vagyok. Gyere apa már vár.  ~ Boldogan haladtam végig apa szobájáig, majd kopogás nélkül lépet be az ajtón. Apa nagy mosollyal és örömmel fogadott.
- Ohh az én fiam, milyen nagy legény lett.
- Apaa... ~ Jó szorosan megöleltem, majd mind hárman leütünk az asztalhoz és beszélgettünk közben teát ittunk.
- Nah milyen volt kint Amerikában?
- Nagyon jó volt apa, de itthon sokkalta jobb. Alig vártam már, hogy hazajöjjek.
- Ohh te is nagyon hiányoztál fiam, és mivel hazarétél egy nagy ünnepséget csapunk majd holnap este.
- Tényleg? Csak nekem?
- Igen, a bátyád szervezte neked.
- Ohh hyung kamsaa...nah és lesznek lányok? Mert tudod...egy kicsit ki vagyok éhezve.
- Hehe fiam nem csalódtam benned. Annyi lány lesz amennyit csak akarsz, mert tőlem ágyasokat kapsz.
- Miii? Nekem, csak nekem...ágyasok?
- Persze, hiszen elérted azt a kort, így már neked is lehet.
- Öcsém felnőtt férfi vagy, persze hogy lesznek neked is ágyasok. ~ Mondta Kris majd elnevette magát.
- Ez remek, mikor nézhetem meg őket.
- Felőlem most is. ~ Hyung felállt és mutatta az utat, boldogan mentem utána és közben kedvenc dalomat dudorásztam. De mielőtt beértem volna egy lányt pillantottam meg az ablakon át ahogy a kutyámmal játszik. Az a lány...olyan gyönyörű, és az a mosoly. Kris lépett mellém majd elkezdte vizslatni mit nézek.
- Hyun...ki az a lány?
- Egy cseléd...jó koszos...
- De még így is látszik milyen szép...ő miért...nem az ágyasom?
- Biztos van valami baja...
- Kíváncsi vagyok rá...ha nem ágyas...akkor a szobalányom lesz.