8.rész Fájdalom és félelem.

"Yoon Eun Hye"

Mikor Chen magamra hagyott összeszedtem magam és megindultam a kijárat felé, hogy egy kis friss levegőt szívjak. Egyáltalán miért kérdeztem meg tőle, hiszen nagyon jól tudtam, hogy mit fog válaszolni, de biztosra akartam menni talán. A szavai szíven ütöttek, de nagyon jól tudom, hogy mi soha sem lehetnénk együtt boldogok. Hiába gondolok rá minden nap, hiába fáj tőle a szívem, tudom jól, hogy ennél mi soha sem lehetünk boldogabbak. Egyáltalán fogalmam sincs, hogy miért gondolok rá, csak el kellene felejtenem, de nem igazán megy ha egy fedél alatt lakik az ember. Próbálom elkerülni, de akár hová megyek ő mindig ott van.
- Hyeeee.... ~ A gondolkozásomat egy hang szakította félbe, és mikor félve felé pillantottam Luhant láttam meg, ahogy felém szalad a nagy esőben.
- Luhan, mit csinálsz, elázol.
- Értem nem bánom, valamit mondanom kell neked.
- Mi az, mi a baj?
- Én...annyira boldog vagyok melledet, hogyan mondjam el, hogy megértsd?
- Nem értelek.
- Látod egy szóval úgysem tudom elmagyarázni, így bocsáss meg amit most tenni fogok. ~ Tényleg nem értem mi a baja, de mikor szólni kívántam Luhan megragadta a karom és szájon csókolt. A döbbenettől nem tudtam ellökni magamtól, és csak némán álltam a karjai közt. Semmi mást nem hallottam csak az eső halk koppanását, ahogy a földre csapódik le. Mikor Luhan ajkai elváltak tőlem minden világos lett, értem hogy mit akart mondani, de nem is gondoltam volna.
- Most már érted mit akartam mondani?
- Igen, de...
- Látom rosszkor jöttem... ~ A hang felé kaptam a tekintettemet és igen, ő állt kint az esőben, és engem néz. Miért pont ő látott meg, miért nem valaki más? És egyáltalán miért fáj nekem őt így látnom, hiszen nem érez irántam semmit. Miért érzek megbánást, mikor semmi közünk egymáshoz. Mi hárman csendben álltunk egymással szembe, nem szólalt meg semelyikünk. Én lehajtottam a fejem, de közben éreztem, hogy ők ketten egymás szemébe bámulnak, és a levegőben egyre jobban lehetett érezni a harag illatát.
- Mit akarsz Chen? ~ Persze a csendet Luhan törte meg.
- Nem akarok én semmit sem, csak éppen most jöttek ki, ti meg...fogalmam sincs mit csináltok.
- Oké, akkor most elmehetsz Chen, van mit beszélnem ezzel a lánnyal, de ha te nem mész akkor mi megyünk. ~ Ahogy Chen gúnyosan elmosolyogta magát, Luhan megragadta a kezem és maga után húzott. Fogalmam sincs mit kellene most tennem, hiszen én még soha sem voltam ilyen helyzetben. Ha belegondolok nincs miért elküldenem Luhant, hiszen Chen az akivel rossz a kapcsolatom nem Luhan-nal. Nem rántottam ki a kezem Luhan szorításából, hanem oda mentem ahová ő visz. Mikor elhaladtam Chen mellett, éreztem a szúrós tekintettét és mintha pár másodpercre megéreztem volna az érintését. De biztos vagyok benne, hogy csak hallucináltam, hiszen annyira akarom az érintését. Mikor mi ketten maradtunk Luhan szólt egy szolgálónak, hogy hozzon nekünk törölközőt. Mikor megérkezett Luhan odajött hozzám és megtörölte az arcomat. Minden egyes érintésétől rosszul éreztem magam, hiszen nem ő az akit én kedvellek pedig ő olyan kedves, miért pont Chen az akit kedvelek? Ahogy Luhan engem törölgetett megéreztem a kezét az arcomon, majd egyre közelebb húzódott, szinte már összeértek az ajkaink. De mikor megcsókolhatott volna hátrálni kezdtem, amitől persze Luhan meglepődőt.
- Sajnálom Luhan, de én...nem vagyok felkészülve egy kapcsolatra.
- Ne mond ezt, tudod te, hogy mennyit készültem lelkileg erre, hogy végre kiadjam magamból az érzéseimet?  Tudom jól, hogy nem ez a baj...valami más van, ugye?
- Luhan...köszönöm mindent neked, de én nem lehetek veled, nincs ok rá...csak nekem olyan vagy mint egy testvér.
- Nem Hye, van valami a levegőben és ezt Chen is nagyon jól tudja, talán...te is kedveled őt?
- NEM, nem Luhan...hiszen ő olyan más, közte és köztem soha sem lehet semmi, mellesleg ő a főnököm fia.
- Ahogy tagadód...nagyon látszik, hogy az érzéseid nagyon erősek iránta, és ahogy látom Chen is így van vele. Nem kell előttem tagadnod.
- Látom te olvasol bennem, igen Luhan nagyon kedvelem, sőt szeretem. És most fogalmam sincs miért mondom ezeket neked?
- Megértelek, de Chen soha sem volt az a fajta aki kimutatja az érzéseit, ha igen akkor is csak azért mert le akar feküdni a lánnyal. Mivel Chen az akivel versenyeznem kell akkor legyen, mindig ő az aki mindig mindenben nyer. De most...nem adlak fel, ha kell elnyerem a szívedet. ~ Szólni szerettem volna, de addigra egyedül hagyott. Mit kellene tennem vele, hiszen ő olyan ártatlan. Mikor összeszedtem magam megindultam lezuhanyozni, mert most nagyon jól esne egy kis meleg víz. Mikor bementem a szobámba rázártam a kulcsot, és elkezdtem levetkőzni. De akkor halk sóhajt hallottam meg a hátam mögött, gyorsan hátrapillantottam és egy szobalányt vettem észre aki a sarokban ül és engem néz. Hogyan jött be ide?
- Elnézést de...
- Shhh...~ Jól megfigyeltem, de nem volt ismerős, a lány szerintem bolond lehet. A fal mellett guggolt és hintázott, közben fel le nézett. Az arcáról csak ijedséget lehetett leolvasni. Közelebb léptem, de akkor elkiáltotta magát és egy kést rántott elő. Ijedtembe hátra ugrottam és megkerültem az asztalt, hogy legyen valami köztünk. A lány felém indult és a késsel hadonászott.
- Te...te...álnok kígyó.
- Nem tudom ki vagy, de tedd el a kést.
- Nem, nem...ez a barátom...aki segít nekem...te te hallott vagy...
- Mit akarsz? Mit tettem....
- Elvetted tőlem...igen te voltál az....miattad meghalt ő...kit szerettem.
- Még is kit...~ A lány felém rendült és elkiabáltam magam és akkor kopogást hallottam meg az ajtón túl.
- Hye....te vagy bent?
- Igen, de ki ez a lány?
- Előbb nyisd ki az ajtót.
- Nem tudom, mert mellet van a kulcs.
- Ah remek, akkor valahogy várd meg míg bemegyünk. A lány bolond, valahogy tereld el a figyelmét.
- NEM VAGYOK BOLOND, te vagytok azok....és...te...te kígyó...add vissza őt nekeeem. ~ Újra felém indult és esélyt láttam, hogy kiszabaduljak, majd megindultam a kulcs felé, de éppen, hogy meg volt az ajtó kicsapódót és Chent pillantottam meg. Futni kezdtem, de lány megragadta a hajam és magához húzott. Próbáltam szabadulni, de nem ment majd Chen lépett közbe.
- Enged el...hallód?
- Nem, nem nem nem....meg kell halnia....~ Épp ahogy kimondta Chen-nek sikerült kitépnie a keze közül, és kér férfi fogta le. A nagy ijedség miatt nem gondolkoztam és csak is egyre tudtam gondolni, még, hogy Chen karjaiba találjak menedéket. Szorosan magamhoz húztam, és a nagy mellkasára fektettem a fejem. A két kezemmel átkaroltam és még jobban belesüllyedtem az illatába. De mikor kinéztem a válla felett megláttam, hogy a bolond nő kitépi magát és a késért nyúlt majd megindult felénk. A kés megcsillant a fényben és egy kép jelent meg előttem, ahogy a szüleim gyilkos fegyvere is felcsillant mielőtt lesújtott volna. Gyorsan ellöktem Chen,t aki a falnak csapódót, és akkor megéreztem a belém hasító fájdalmat. Éreztem ahogy kétszer is belém hatol a kés. Majd meghallottam a távolban Chen hangját, majd két kart éreztem meg a testem körül. Mikor a sötét homály elterítette a tudatomat,előtte Chen gyönyörű arcát pillantottam meg.