15.rész Féltékenység

Yoon Eun Hye

Kérdően figyelem, ahogy az a lány Chen nyakába ugrik. Ki ez a lány és még is mit művel, hogy képes a barátomra így rástartolni? Mellesleg már a hideg is kiráz a hangjától. Chen viszonyozta az ölelését, és mind ketten elnevették magukat, engem pedig megöl a féltékenység. Talán régi barátnő, vagy lehet, hogy megcsalt a hátam mögött? Mikre nem gondolok, biztos vagyok benne, hogy Chen nem tenne ilyet velem. De olyan jól elcsevegnek, én pedig magányosan iszogatom a pezsgőmet ami kezd elfogyni. Összeszedtem magam és mosolyt csaltam az arcomra, majd elindultam a pár felé. Mikor meglátott Chen elmosolyogta magát és közelebb húzott, hogy betudjon mutatni a kis idegesítő picsának. Még nem is ismerem, de már most nem szimpatikus, hiszen látszik rajta, hogy megjátssza magát a pasik előtt. Persze, hogy megmutassam ki az úr a háznál Chen karjába karoltam és csókot leheltem az ajkaira. Elmosolyogtam és a lány felé fordultam, látszik rajta, hogy nem tetszik a dolgok. Nyert ügyem van, ez az.
- Oppa, kiben tisztelhetem meg magam? ~ O...oppaaa? Hogy meri így szólítani előttem a nő előtt aki a barátnője? Haa...ha még egyszer így hívja megfojtom a saját kezemmel.
- Ő a barátnőm Yoon Eun Hye, Hye ő pedig egy kedves barátom Lee Da Hae. ~ Szóval régi kedves barát mi? Még azt akarja, hogy elhiggyem, hiszen olyan jól elmúlatják az időt, hogy észre se veszik ha már flörtölnek. Lehet felőlem barát, vagy volt barátnő nekem egyre megy, egy picsa és kész.
- Örvendek, örülök, hogy megismerhetem. ~ Meghajoltam és nagy mosollyal üdvözöltem, mégsem mutathatóm ki az undoromat. Persze észre se vett, hiszen el volt foglalva a pitizésével. Köszöntünk egymásnak, ennyit beszélgettünk, semmi többet. Végig Chen mellett álltam míg ők jól elbeszélgettek. Már vagy hat pezsgős poharat elfogyasztottam, de még ez sem segített rajtam. Persze ők még mindig beszélgetnek, még csak fel sem kért táncolni. Egyre idegesebb vagyok és már alig bírok állni a lábamon.
- Mi a baj Hye? Nyugodtan elmehetsz lepihenni. ~ Chen aggódóan tekintett felém, de úgy tettem mintha minden rendben lenne, pedig egyáltalán nincs semmi rendben. Hiszen amióta belépet az a picsa azóta Chen vele van elfoglalva. Csak kuncogtam egyet és intettem neki, hogy semmi bajom, pedig ez nem igaz, hiszen már nagyon szédültem és nem éreztem a lábaimat, minek kellett nekem magassarkút felvennem? Újra beszélgetni kezdtek a távolban pedig Luhant vettem észre, ahogy engem néz azokkal két szép szempárokkal. Mikor találkozott a tekintetünk, letette a poharát majd megindult felém. Mikor megállt előttünk Chen felé kapta a tekintetét és mérgesen mérte végig.
- Miért jöttél Luhan? ~ Luhan még csak Chen-re se nézett, kinyújtotta a kezét és meghajolt előttem.
- Hölgyem megtisztelne egy tánccal? ~ Nah végre valaki felkért, de miért pont Luhan? Nem baj, hadd egye Chent a féltékenység, hiszen eddig észre se vett. Nem néztem Chen-re csak igent mondtam és elsétáltunk a táncparkettre. Mindvégig éreztem Chen szúrós tekintetét, ebből még baj lesz érzem. Egy lassú zene váltotta fel a gyorsabb zenét a háttérben, Luhan közelebb húzott, így éreztem a mámorító illatát. Mind ketten egyszerre kezdtünk el a zenére mozogni. Olyan nyugtató a karjaiban lenni, pont ez kellett most nekem, hiszen ha nem jött volna oda hozzám akkor tuti elájultam volna. Most nem érdekel Chen vagy az a picsa, most a zenére koncentrálok.
- Sajnálom Hye, bunkó voltam és nem gondolkoztam.
- Semmi baj, nem tehetsz róla, te csak őszinte voltál hozzám. Én pedig bunkó voltam.
- Nem tehetsz te semmiről Hye, nem tudom miért tettem, hiszen ez nem én vagyok.
- Felejtsük el és mától legyünk újra jó barátok, hiszen nekem csak te vagy. ~ Nem szólalt meg csak bólintott, majd hirtelen megpörgetett én pedig hangosan felnevettem. Jól eset, hogy legalább Luhan itt van most velem, hiszen senkit sem ismerek. Mikor vége lett a táncnak még egy pohár pezsgőt lenyomtam, hiszen most már nem számít. Érzem, hogy a világ körbe-körbe forog. Kimentem a levegőre és lenéztem a korlátról, de olyan érzés kerített hatalmába mintha le akarnék esni. De akkor egy kar ragadott meg hátulról.
- Ohoo nézzenek oda, előbb még jót táncoltál, most meg megakarsz halni? ~ Szembefordultam Chen-nel majd megböktem az arcát és elnevettem magam.
- Te be vagy rúgva.
- Jááá...én nem...csak csak sokat ittam.
- Ja azt látom, na gyere felkísérlek a szobába. ~ Megfogta a kezem, de kihúztam és kérdően nézett rám. Majd az ujjammal mutogatni kezdtem, hogy nem megyek sehová.
- Neeem megyek sehovááá, még maradok...te...nem állithatsz meg, teee...

Chen

Jót mulattam rajta, de nem maradhat itt kint, mi lesz ha valaki meglátja? Még a végén leokádja és akkor neki vége, sőt nekem is végem. Látom, hogy már alig bír megállni a lábain, de még akkor is táncol. Vagyis ő ezt annak nevezni, mert össze vissza ugrál ide oda. Még szerencse, hogy nincs itt senki, mert jót nevetnének rajta.
- Lálálá...milyen jó ha dalolni jóóóóóóóó.
- Inkább ne énekelj mert még a végén bereped a fal. ~ Hirtelen felém fordult majd összehúzta a szemöldökét és még jobban énekelt, egyre hangosabban.
- Nem érdekel így legalább meghaljááák a csodááás hangomaat...láláláláááááá. ~ Hirtelen összecsuklott, de gyorsan ott termettem előtte és elkaptam. Az ujjával bökdösni kezdte az orromat, hiába szóltam rá nem hagyta abba. Így hát a hátamra vettem.
- Chen...Chen...Chen... ~ Csak egyszer érjek fel a szobájába, mert mindjárt meghalok.
- Jáá...hány kiló vagy te?
- Ohoo, hogy mersz így beszélni velem? Ki vagy te, te semmire kellő.
- S...semmi mi? Aigoo soha, de soha többé nem ihatsz. ~ Dudorászni kezdet, közben pedig a hajammal játszott. Igazából élveztem ezt az énét is, hiszen nagyon jól múlatok rajta, egyben vicces, kedves és gyerekes. Nem gondoltam volna, hogy ilyen ha részeg. Persze egyben idegesítő is, de nagyon imádni való. Mikor megérkeztünk a szobába letettem az ágyra és levettem a kényelmetlen ruhát, szóval csak egy szál fehérneműben feküdt előttem.
- Istenem milyen gyönyörű. ~ Hye kinyitotta a szemeit és hirtelen magára húzott.
- Jáá...még csak fel sem kértél táncolni te állat. ~ Állat? Még előbb semmire kellő voltam most meg állat? Csak józanodjon ki, adok én neki olyan állatot!! Lehámoztam magamról a kezét és felálltam, közben betakartam. Hamar elaludt, hát ezt hozza ki az emberből az alkohol. Jobb lesz ha most magára hagyom.
Óvatosan csuktam be magam mögött az ajtót, majd mikor megfordultam Lee állt előttem.
- Látom jól kiütötte magát.
- Így van, holnap biztos nagyon fog neki fájni a feje, de megérdemelte. Most pedig te is menj pihenj le. ~ Elköszöntem és elindultam a szobám felé, de akkor Lee utánam szólt.
- Oppa, szereted őt, igaz?
- Mire véljem ezt a kérdést? ~ Lee felém fordult és fájdalmat véltem felfedezni a szemeiben.
- Oppa tudta a legjobban, hogy valójában mit is érzek iránta, de látom...most boldog vagy. Fáj így látnom téged, hiszen mindvégig rád vártam, arra vártam, hogy mikor fogsz valamit érezni irántam, de úgy látszik, hogy te mindig annak a kislánynak fogsz tekinteni.
- Sajnálom Lee, de te mindig is csak a barátom voltál, soha sem akartalak megbántani és nem akartam fájdalmat okozni neked, már pedig aki a közelembe férkőzik annak mindig fájdalmat okozok.
- Akkor mi lesz Hye-vel, neki is fájdalmat fogsz okozni?
- Nem, soha sem akarom bántani, már nem az a régi Chen vagyok, Hye az életem és ha nem lehet velem, akkor semmit sem jelent számomra az élet. Bocsáss meg, hogy nem tudtam viszonyozni az érzéseidet.

Lee Da Hae 

Miért vág hozzám ilyen szavakat? Hiszen nagyon jól tudja, hogy az érzéseim nem fognak elmúlni iránta. Küzdeni fogok érte és nem engedem át valaki jöttmentnek.
- Értem oppa, sajnálom, hogy ilyenekkel zavarlak. ~ Elmosolyogtam magam, majd elindultam a szobám felé. Óvatosan csuktam be az ajtót, hogy véletlen se higgye Chen, hogy mérges vagyok. Mikor meghalódtam Chen lépteit távolodni, belenéztem a tükörbe majd ami éppen a kezem közelébe volt megfogtam és neki dobtam a tükörnek. Több száz darabra tört össze és hullott le a földre. Senki...senki sem töltheti be a helyem Chen mellet, csak is én. Ha kell tönkre teszem az a ribancot, de nem adóm fel ilyen könnyen. Holnaptól Hye neked véged.